Molnár Antal: Egy raguzai kereskedőtársaság a hódolt Budán - Források Budapest közép- és kora újkori történetéhez 2. (Budapest, 2009)
A Bona–Bucchia Társaság története - A társaság budai működése és felszámolása
48 két aga, akik közül az egyiket, Szulejmánt, forrásunk Oszmán bég társaként említ. Ez az Oszmán talán a szolnoki szandzsákbéggel azonos, akit szintén a már említett béggeneráció egyik viszonylag sokat szereplő tagjaként ismerünk.150 Külön csoportot képeznek a pénzügyigazgatási tisztviselők és más, értelmiséginek tekinthető adósok. Ide tartoznak Báli vörösmarti, Ömer zombori és Perváne bácskai emín, a pécsi Szinán cselebi, egy imám, egy rúznámedzsi, illetve az efendi és halífe címmel említett egyének. A két társaság, a hitelezők és adósok közötti társadalmi és földrajzi különbség okai viszonylag egyértelműek. Bucchia árut és pénzt nyilvánvalóan a környezetében élő, a kereskedelemi és pénzügyietekben érdekelt oszmán tisztektől és hivatalnokoktól kölcsönzött, míg a hitelnyújtással elsősorban a Raguzából érkező szövetek piacát szélesítette a vidéki oszmán centrumok felé. A magasabb rangú tisztviselők kiemelt helyzetüknél fogva könnyen és gyakran jutottak kölcsönökhöz a raguzai kalmároktól. Bucchia adósságainak és követeléseinek, pontosabban a kifizetett és az inkasszált összegeknek a nagysága alapján viszont nem vonhatunk le messzemenő következtetéseket. A néhány egyértelmű eseten túl sokszor a teljes összegnek csak egy részletét vagy a hátralékát fizették ki vagy hajtották be, így a fentebb vázolt üzleti kör belső hierarchiáját nem tudjuk megrajzolni. Az oszmán hitelezők közül a legtöbb pénzzel, 1200 tallérral a budai muftinak tartozott, őt követi Szádik, Ibrahim efendi megbízottja 1000 tallérral. A középkategóriát a 100-500 talléros adósság jelentette, míg a 100 tallér alatti tartozás ritka és minden bizonnyal nem a hitel teljes összege volt. Az adósok jegyzéke még kevésbé alkalmas bármiféle üzleti ranglista felállítására. Az egyetlen nagyobb adósságot a szigeti bégtől sikerült behajtani: összesen 409 tallért három részletben. A likvidáció viszonylag tekintélyes bevétele nem a behajtott adósságokból, hanem az ingóságok, zálogok és áruk eladása után befolyó összegekből és a kincstártól visszaszerzett pénzből származott. Bucchia zsidó és keresztény üzletfeleiről még kevesebbet tudunk. Teljesen zavaros a kévéi Andela nevű nővel és a fiával való viszonya, aki az egyforma adósságösszeg alapján talán azonos Stjepan Bosanjictyal, bár ezt a számadáskönyv kifejezetten sehol sem állítja.151 Scipione Bona szerint Bucchia csupán 500 tallérral tartozott nekik,152 a számadáskönyv 1700 tallérról, az igazolások viszont 4200 tallérról írtak. Akárhogyan volt is, ez a kévéi asszony okozott Zamagnának a legtöbb fejfájást, sőt börtönbe is került miatta. Ugyancsak jelentős summával, 200000 akcséval tartozott egy Iszák nevű zsidónak, amit végül nem kellett megfizetnie. Az adósai között említett Péter deák a börtönből való kiszabadulása után Bécsbe szökött, így tőle nem kaptak iso Tomkó Viktor: Török közigazgatás Magyarországon: a szolnoki szandzsákbégek története I. In: Zounuk. A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 19. (2004) 9—46., 35-36. p.; UÖ: Török közigazgatás Magyarországon: a szolnoki szandzsákbégek története II. In: Zounuk. A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 20. (2005) 9-60., 11-12. p. isi Keve törökkori kereskedelméről: Miskei Antal: Ráckeve története I. Ráckeve története a kezdetektől 1848-ig. Ráckeve, 2003. 131-160. p. 152 Dok. III. 23-24.
