Molnár Antal: Egy raguzai kereskedőtársaság a hódolt Budán - Források Budapest közép- és kora újkori történetéhez 2. (Budapest, 2009)
A Bona–Bucchia Társaság története - A társaság raguzai működése
21 importtevékenység helyett hozzákezdtek magyarországi nyersanyagok, mindenekelőtt a bőrök exportjához.42 A későbbiekben a borkivitel a Bona-Bucchia társaság számára is döntő fontosságú szektort jelent majd.43 Az áruhitelek Raguza a 13. századtól kezdve az árucserét alapvetően hitelkereskedelem formájában bonyolította: a tengeri forgalom finanszírozása részben Itáliából történt, a balkáni piac áruit pedig a Raguzában nyújtott hitelek biztosították. A hitelkereskedelem általánossá válását jelzi, hogy az európai gyakorlatban egyedülálló módon a közjegyzőségen 1282-től kezdve önálló sorozatban (Debita Notariae) regisztrálták az adósságokat. Szintén a 13. századtól kezdve állandósultak a hitelszerződések formulái, amelyek értelmében a raguzai kölcsönök minden esetben jelzáloghiteiként működtek: az adós teljes vagyonával felelt a tartozás kiegyenlítéséért. A kereskedelmi hitelek a kiterjedt üzleti hálózatok létrejöttén túl az itáliai kereskedelemben kialakult pénzügyi tranzakciók és bankügyletek raguzai meghonosodását is magukkal hozták.44 A patríciusok által követett gyakorlattól eltérően Bona és Bucchia nem hitelezőként fektetett be a kereskedelembe, hanem ők maguk vettek fel áruhitelt Raguzában és Firenzében különböző üzletemberektől. Mindössze három szerződésre bukkantam, mindegyik 1577-ben kelt, amelyekben Bona nyújtott hiteleket: kettő baráti segítség lehetett,45 a harmadik esetben pedig egy belgrádi és szendrői székhelyű kereskedőtársaságnak adott 240 dukátot.46 Ezzel szemben a közjegyzőség említett sorozatának vonatkozó négy kötetében összesen 60 hitelt találtam, amelyeket Scipione Bona vett fel.47 Ezek közül két kisebb összeget, összesen 589 dukátot a maga számára igényelt, míg az összes többi kölcsönszerződést kettejük nevében kötötte. Ilyenkor minden eset42 Bogumil Hrabak: Dubrovaíki trgovci u Beogradu pod Turcima 1521-1551 godine. In: GodiSnjak grada Beograda 13. (1966) 29—47., 41. p.; UŐ: Spor dubrovéana oko carine na ko2e iz Ugarske u drugoj őetvrtini XVII véka. In: Matica srpska. Zbornik za istoriju 28. (1983) 7-36., 21-22. p. 43 A raguzaiak balkáni bőrexportjáról jó áttekintés: Toma POPOVIC: Kordovani i montonini u balkanskom izvozu XVI véka. In: Istorijski őasopis 36. (1989) 65-79. p. 44 Voje: Kreditna trgovina i. m. [mint 20. j.] 11-186. p. passim. Az egyházi tilalom miatt az általános európai gyakorlatnak megfelelően a raguzai hitelszerződések nem adták meg a kamatot, a hitelező nyereségét az adós által a ténylegesen felvett áruhitelnél nagyobb összegű tartozás visszafizetése jelentette. A kutatók a kamatokat 10-12%-ra becsülik, és ugyancsak évi 10% büntetőkamatot kellett a késedelmes törlesztés esetén az adósnak fizetni. Voje: Kreditna trgovina i. m. [mint 20. j.] 169-186. p. 45 Stefano Cervának 212 dukátot, Andrea Basegliónak pedig 50 dukátot hitelezett. DAD Debita Notariae vol. 92., föl. 86r., 11 Ír. 46 DAD Debita Notariae vol. 92., föl. 106v. 47 Az alábbi elemzés forrásai a Dok. I. 1-60 sorszám alatt közzétett hitelszerződések.
