A budai mészárosok középkori céhkönyve és kiváltságlevelei - Források Budapest közép- és kora újkori történetéhez 1. (Budapest, 2008)

TANULMÁNYOK - Rozsondai Marianne: A budai mészárosok céhkönyvének kötése és papírja

és alatti sávban virágtövek (5) vannak. A középmezőt gótikus rutaindák (6) töltik ki, a rutaindákban az előbb említett virágtövek (5) találhatók. A háttábla egyszerűbb: az első és a harmadik keret megegyezik az előtábla első és harmadik keretével, a második keret azonban díszítetlen, a gránátalmavirágok (2) és hatszírmú rozetták (3) bélyegzői nem is láthatók a háttáblán. Hiányzik a középmező fölötti és alatti sáv is. A középmezőt azonban ugyanúgy gótikus rutaindák (6), bennük virágtövek (5) díszítik, mint az előtábla középmezőjét. A háttábla az előtáblához képest lényegesen kopottabb. A céhkönyvet tehát nemcsak fektetve használták, hanem valószínűleg úgy is tárolták. A pálcán áthurkolódó gótikus indának, a gránátalmavirágnak és az ívelt rutaindának rengeteg variánsát ismerjük, különösen Dél-Németországban voltak kedvelt motívumok a 15. század utolsó negyedében. Lehet, hogy a pálcán áthurkolódó gótikus inda (4) bélyegzője német eredetű, ott vették, vagy mint árut onnan hozták Magyarországra. A Felvidéken, például Bártfán is használtak ugyanilyen bélyegzőt, esetleg onnan közvetve került Budára. Több, a céhkönyvvel közel egykorú ősnyomtatvány kötésén viszontláthatjuk, amelyeknek provenienciája a Felvidékre utal. Az egész kötés bizonyos németes igazodást mutat, erre a könyvkötő származása is adhat magyarázatot. - A céhkönyv gerincén három dupla borda van. A négy gerincmező is díszített, ezekben rutaindák (6) és a virágtövek (5) láthatók. A táblákat eredetileg két kapocs zárta, ezekből az előtáblán a rézből készült két kapocslemez van meg (nürnbergi kereskedelmi áru), a horgasrész a bőrszíjjal és a szíjat leszorító rézlapocska a háttáblán későbbi, restaurátori kiegészítés. A két kapocs közé a céhkönyv vezetése idején erős vaspántot helyeztek a bőrborítás alá, mind az elő- mind a háttáblán, láthatólag azért, hogy lakattal zárhatóvá tegyék a céhkönyvet, s illetéktelen ne jegyezhessen be, vagy ne húzhasson ki például bejegyzett tartozást. A háttábla vaspántja csonka, törött. SZ. KOROKNAY ÉVA: Magyar reneszánsz könyvkötések. Kolostori és polgári műhelyek. (Budapest, 1973.) című, a Művészettörténeti füzetek 6. tagjaként megjelent könyvében, a X. számú kötéscsoportnak ez a céhkönyv a névadója (64. tétel). Az e csoportba sorolt kötések közül kettő biztosan nem tartozik ebbe a kötéscsoportba: a 271. és a 301. számú, de a többi idekapcsolható. A budai mészárosok céhkönyvéhez a Koroknaynál 84. számon jegyzékbe vett, az MTA Könyvtárában őrzött Inc. 877 jelzetű ősnyomtatvány (CIH 3417: UBERTINUS DE CASALI: Arbor vitae crucifixae Jesu Christi. Venezia 1485) áll a legközelebb a bélyegzőegyezéseket tekintve, időben pedig a 100. számú, az OSZK Inc. 182 jelzetű ősnyomtatványa (CIH 2317: Missale Strigoniense. Venezia 1498). Az MTAK Inc. 877 kötésével négy bélyegzőegyezés van: 1, 4, 5, 6; az OSZK Inc. 182 kötésével három bélyegző egyezik: 4, 5, 6. Ez a három kötés tehát ugyanabban a könyvkötőműhelyben készült, egymáshoz közel az 1490-es évek végén. Idetartozik, viszont Koroknaynál nem szerepel, a Gyulafehérvárt a Batthyaneumban található Inc. VI. 5 jelzetű ősnyomtatvány, mely négy egybekötött művet tartalmaz, három Velencében, egy Pesciában jelent meg 1490-1492 között.