A budai mészárosok középkori céhkönyve és kiváltságlevelei - Források Budapest közép- és kora újkori történetéhez 1. (Budapest, 2008)
TANULMÁNYOK - Németh János: A budai mészároscéh céhkönyvének és okleveleinek nyelve
magyar és német lexikális változatai a céhkönyv német anyanyelvű írnokainál váltakoznak. A céhkönyv alapján nem dönthető el, a német írnokok tudtak-e magyarul (beszélni). Kubinyi kimutatja, hogy Cherbokor magyar volt. 16 Ha feltesszük, hogy a német írnokok (vagy tollbamondók) azért használják a Czerboker változatot, mert a jelölt személy magyar volt, akkor kézenfekvő, hogy egyfelől Koach is (németesen írva Koacz) magyar volt, 17 másfelől a Himperger és Schmidt névváltozatok magyarul is tudó német írnokok vagy tollbamondók fordításai. E feltételezés nem teszi lehetővé a céhkönyvben magyar névvel (is) előforduló személyek (Wolasch Sybnbürger, Hanns Bodo, Nemesember stb.) nemzetiségének tisztázását. Mindössze arra mutat rá, hogy a névhasználat az írnok, illetve tollbamondó nyelvismeretétől is függhet. 18 A céhkönyv német anyanyelvű írnokai (azaz C kivételével mindegyik kéz) a korai 16. század délnémet írási szokásainak megfelelően írnak, nem túl igényesen. 19 Megkülönböztetnek <ei>-t (régi í) és <ai>-t (régi ei), a nyelvjárási bilabiális réshangot hol <b>-vel, hol <w>-vel jelölik (Bodo-Wodo, gebesen-gewesen stb.) 20 s további (kelet)bajor nyelvjárási jellemzők jelennek meg írásukban: <ue> a régi uo helyén (Rneprecht-Ruprecht), <kch> a veláris affrikáta jelölésére szótagvégződéses és intervokális helyzetben (pannkch-pank, Hakkcher-Hakker stb.), illabiális magánhangzókjelölése (kreicz, 107 v ), a bajor zöngétlen plozíva <p> írásmódja, ahol a mai standard németben <b> áll (perig, pank stb.). Következetes egyéni írásmódok 16 Uo. 31. p. 17 Kubinyi erről másképp vélekedik. Uo. 34. p. 18 Kubinyi utal arra, hogy Hanns Kren és Wolfgang Feiertag két további forrásban magyar névvel (Thorma, Innep) szerepelnek. Ez a szóródás is magyarázható a két forrás magyar nyelvű írnokainak esetleges német tudásával. Ha abból indulunk ki, hogy a magyar és német névváltozattal ismert személyek akkor tekinthetők a kettő közül valamelyik nemzetiséghez tartozónak, ha német vagy magyar nevüket a jelölt személlyel azonos (pl. német) anyanyelvű írnok mindig csak az egyik (jelen esetben német), más (pl. magyar) anyanyelvű írnok pedig legalább is a beszélő nevek esetében nem kizárólag a saját (jelen esetben magyar) anyanyelvének megfelelő változatban használja, akkor Hanns Kren és Wolfgang Feiertag, akiket C írnok csak e névváltozattal jelöl, németek. Mivel azonban Kren a jelen kiadásban 18-as számmal közölt oklevélben, Kren és Feiertag továbbá a bortizedjegyzékekben csak magyar névvel (Thorma, Innep) szerepel, s mivel mindhárom dokumentum szerzője magyar (lásd VÉGH jelen kötetben szereplő tanulmányát) az 1510. évi bortizedjegyzékkel kapcsolatban ugyanezen véleményen van, Szakály (SZAKÁLY FERENC: A forrásokról és a sajtó alá rendezés módjáról. In: SZAKÁLY FERENC - Szűcs JENŐ: Budai bortizedjegyzékek a 16. század első harmadából. Budapest, MTA Történettudományi Intézete, 2005. (História könyvtár; Okmánytárak 4.) 37. p.) azonban úgy véli, a jegyzék írnoka német volt. Az általa e nézet mellett egyedüliként felhozott következetes aput írásmód azonban nem kényszerít német anyanyelvű írnok feltételezésére, míg a jegyzék számos egyéb írásmódja kizárólag az írnok magyar anyanyelvével magyarázható. (Vö. SZAKÁLY-SZÜCS: i. m.). Feltehető, hogy az írnokok (s talán a beszélők is) más nyelvű beszélő neveket esetenként saját anyanyelvükre fordítottak. 19 Azaz elírásokkal (pl. pankt, toboldt, de, feugner, screiber stb.), illetve ugyanazon szavakat több grafémikus változatban írva. A délnémet írási szokásokhoz lásd REIFFENSTEIN, INGO: Aspekte einer bayerischen Sprachgeschichte seit der beginnenden Neuzeit. In: BESCH, WERNER (et al.) (Hrsg.): Sprachgeschichte. Ein Handbuch zur Geschichte der deutschen Sprache und ihrer Erforschung. HSK. 2.3. Berlin-New York, de Gruyter2003. 2943-2971. p. 20 Lásd ehhez TAUBER: i. m. [mint 8. j.] 132. p. sk., ill. 138. p. sk.
