A budai mészárosok középkori céhkönyve és kiváltságlevelei - Források Budapest közép- és kora újkori történetéhez 1. (Budapest, 2008)
TANULMÁNYOK - Kubinyi András: A középkori budai mészároscéh
Márton (1517. február 5.), Schus János (1519. január 4.) 162 1521. február 25-én több „Alter Meisterrel" számoltak el. 163 Két nappal később, amikor a velük való elszámolás volt, Weidner Jánosnak adtak pénzt. 164 Amikor 1522. szeptember 8-án számoltak el velük, Tibolt Tamás adós maradt. Ezt a Céhkönyv akkori vezetője Hagraf Miklós alter maisternek adta. 165 Végül 1529. június 22-én a mesterek egy bizonyos Latery Zsigmontól kaptak pénzt, amit az Altarmeisterek kaptak. 166 Az adatokat azért részleteztem, mert nem lehet teljes biztonsággal állást foglalni. Feltűnő, hogy gyakorlatilag mindig egy Alter/Altar(?) Meister számol el, máskor azonban többes számban említik őket név nélkül. Nyelvészeti kérdés, hogy ilyenkor miért nem ragozzák az Altar, vagy Alter szót, a mestert azonban igen. Ez talán az oltármesterség mellett szólna. (Az alter jelzője a mester főnévnek, az Altarmeister pedig önálló főnév.) A számadást nem azonos időben tartották. Viszont a latin oklevelekben előforduló senior magisternek az alter Meister a fordítása, és az „öreg mester" analógia is a kettő azonosítása mellett szól. Ettől függetlenül nehezen magyarázható, hogyha többen voltak, mégis miért csak egy számol el. Viszont miért lett volna szükség több oltármesterre? Talán a székjegyzékek adhatnak felvilágosítást. Itt a sorrend nagyon fontos volt. Az 1502-esben a két első Nüssel és Hacker, az akkori céhmesterek. 1510-ben ugyancsak a céhmesterek, Stengel és Schreiber az elsők, bár az utóbbit kihúzták, hiszen mészárszéke az apjának volt. 1514-ben Tibolt Tamás az első, céhmester társa, Sánta (Schreiber) Farkas értelem szerint hiányzik. E szerint az első két (ha Schreiber a céhmester, az első) mindig annak az évnek a céhmestere. 1519 látszólag kivétel. Schreiber társa, Schus János a hetedik a sorban. Az első ekkor Tibolt Tamás. Viszont 1520-ban tényleg Schus az első, Tibolt a második. Valójában ugyanazt találjuk itt is. A mészárszékek kiosztása Oculi, nagyböjt harmadik vasárnapján történt, a céhmestereket pedig a céhlevél előírása alapján Szent György napján (április 24.) választották. A Schreibert és Schust céhmesterként említő oklevél 1519. június 2-a, tehát a céhmester választás után kelt, míg az 1519-es mészárszékjegyzék korábbi állapotot tükröz. Az 1519-ben választott céhmesterek azonban az 1520-as székjegyzék készítésekor még azok. Csak azért nem merjük az első két helyen említett mestert mechanikusan céhmesternek tartani, mert nem tudjuk, hogy Schreiber mikor és meddig viselte tisztét. Az első helyen álló azonban mindenképp céhmester volt. Ezek szerint a már említetteken kívül valószínűleg még a következők tölthették be ezt a tisztet: Farkas Péter, Áldat András, Schaur Tamás, Bodó János, Reichel Miklós, Kaiser Márton, velük esetleg növelhető a korábban megadott ismert céhmesterek száma. Amennyiben azonban a Céhkönyv összeállítói hajlottak arra, hogy a céhmesterekkel kezdjék a listát, akkor feltehetően az utánuk következő nyolc név bizonyára a 162 Uo. íbl. 91v.;96. v.; 102v. 163 Uo. íbl. 11 Ív. 164 Uo. fol. 113r. 165 Uo. fol. 118r. A következő napon az elszámolásnál Hagraf ebben a minőségben kapott pénzt Uo. fol. 118r. 166 Uo. fol. 143r.
