A budai mészárosok középkori céhkönyve és kiváltságlevelei - Források Budapest közép- és kora újkori történetéhez 1. (Budapest, 2008)
TANULMÁNYOK - Kubinyi András: A középkori budai mészároscéh
ter nem mutathatók ki a céh tagjai közt. Van még egy lehetőség, mégpedig az, hogy a szombatpiaci Bertalan mester magyar mészárossal azonos, bár ez nem valószínű. 100 Látszólag magyar Kovács Wolfgang, aki 1504 és 1526 közt a székjegyzékekben felváltva - két év kivételével - Koach és Schmid néven szerepel. 1524-ben és 1525- ben azonban ott Reuss Wolfgangot találjuk meg, azaz Reuss és Kovács azonos személy és valószínűleg német lehetett. Ladendorfer Györgyöt és Kramer Györgyöt is azonos személynek vehetjük. Kramerként 1502 és 1505, majd 1519 és 1529, Ladendorferként 1506 és 1518 közt írták össze. A viaszjegyzékekben 1511-ben, 1514-ben, 1516-ban és 1517-ben a Kramer névváltozat szerepel. Az 1529-ben megnevezett Kramer György lehetett ugyan Ladendorfer is, ez esetben az 1526-os menekülése után csak 1529-re jött vissza, valószínűbb azonban, hogy itt egy másik személyről van szó. Kramer - Ladendorfer 1526- ban viszonylag előkelő helyen, a 12-ken, míg a másik (?) 1529-ben az özvegyek előtti utolsó, 23-ik helyen található, ahol az újonnan felvett céhtagok szoktak lenni. Az 1501 és 1507 között a székek jegyzékében felváltva magyarul és németül nevezett Nemesember, illetve Edelmann János 1500-ban, valamint 1508 és 1511 közt Siebenbürger néven fordul elő. Özvegye 1512-ben is Siebenbürgerinként céhtag. Nemesember valószínűleg német volt, a harmadik Siebenbürger azonban biztosan magyar. Ophel Balázs, akit egyszer Aphelnek is neveztek, 1520 és 1529 között fordul elő a céh tagjai közt. Az 1520. december 20-i viaszjegyzékben Wolasch Sybnbürgerként említik, az 1525. szeptember 28-aiban pedig Blasius Sibenbürgernek, a többi viaszjegyzékben viszont Ophelnek. A magyarosan írt keresztneve alapján magyar lehetett, az Ophel név talán Apfel volt, esetleg az Almást fordították le így. Pinter Péter 1511 és 1529 közt fordul elő a székek jegyzékében. (1511-ben Winter alakban.) 1512-1513-ban a viaszjegyzékben Schus Pétert találjuk meg, Pintérként csak 1514-től említik. 1512-ben három Péter fordul elő a székjegyzékben, Farkas, Günsser és Pinter, a viaszjegyzékből csak Pinter hiányzik. így valószínűsíthetjük, hogy Schus neve alatt is ő rejtőzik, bizonyára beházasodás révén írták össze a tekintélyes Schus család tagjaként. 101 A Rupprecht családból is legalább négyen voltak céhtagok ebben az időben. Az 1481-ben és 1482-ben céhmesterséget viselt Miklós 1494. december 2-án fő céhmesternek nevezve közösen Schaur Tamás budai esküdttel, valamint a budai német mészároscéh, vagyis testvérület mestereivel, Tiboldt Wolfganggal, Ruperti (Rupprecht!) Viddel és Kiliánnal megerősíttették II. Ulászlóval Mátyás király 1484. március 26-i kiváltságlevelét. 102 Miklós özvegyét 1500 és 1504 közt említik. 103 1500-ban a harmadik helyen fordul elő Her Veyt, azaz Vid úr. Az „úr" a tanácstagok címe volt, Schaurt is majdnem mindig így nevezték. Mivel kevés budai tanácslista maradt fenn, nem tudjuk, hogy mikor volt (ha valóban volt) esküdt. Különös viszont, 100 Vö. SZAKÁLY-Szűcs: i. m. [mint 76j.] 136. p. 101 A Schus családhoz tartozó céhtagokra lásd fenn, 76. j. 102 BFL XV 5. No. 14. Közlését lásd alább Források II. 12., 14. sz. 103 Céhmesterségére lásd fenn, 49-50. j.
