A budai mészárosok középkori céhkönyve és kiváltságlevelei - Források Budapest közép- és kora újkori történetéhez 1. (Budapest, 2008)
TANULMÁNYOK - Kubinyi András: A középkori budai mészároscéh
(Nicolaus Ruperti, családneve valójában Rupprecht volt) kérésére adta ki. 1482. március 22-én ugyanezek a céhmesterek privilegiális formában íratták át és erősíttették meg az előbbi oklevelet. 50 Az előbbi oklevél a céhmestereket „circumspecti"-nak, az utóbbi „circumspecti ac honesti viri"-nak nevezte. A circumspectus jelzővel a városi oklevelek a vezetőréteg tagjait jelölték. Különben a mészároscéh-mesterek máskor is megkapták ezt a címet. 51 1484. március 26-án ugyanez a két céhmester átíratta és függő kettős pecsétjével megerősíttette az 1482-es oklevelet Erdődi (azaz Bakócz) Tamás titeli prépost relatiojára Mátyás királlyal is. 52 Ez a kissé szokatlan eljárás igazolja, hogy a céh milyen jelentőséget tulajdonított a céhlevélnek. A céhlevél kilenc artikulusra osztva ennél jóval több rendelkezést tartalmaz. Vannak köztük, amelyek feltehetően az Anjou-kori szabályzatukból származnak. Az első artikulus értelmében a mészárosoknak, akár más kézműveseknek, a városi bíró megválasztása után néhány nap múlva össze kell ülniük, és meg kell választaniuk az új céhmestereket, mégpedig a mesterek fiai közül. Nekik a városi tanács előtt esküt kell tenni az evangéliumra, hogy gondoskodnak a mesterség szabályos műveléséről, a hús és faggyú igazságos áráról. Vasárnaponként az így megválasztott és esküt tett céhmestereknek ellenőrizniük kell a mészárszékeket. A második cikkely szerint karácsony táján tiszteletüket kell tenni a bíró és az esküdtek előtt. A harmadik artikulus előírja a nappali vágatást- ami csak a vágóhídon történhet - és a beteg állatok levágásának tilalmát. A negyedik pont értelmében vasár- és ünnepnapon a nagymise vége előtt csak akkor szabad állatokat levágniuk, ha húshiány van. Kettőnél több mester nem társulhat húsvágásra. A mészárosok szerdán és szombaton a piac kijelölt utcájában árulhatnak délig, különben csak a mészárszékekben. Az ötödik szerint nagypénteken és nagyszombaton a pesti mészárosok délig árulhatnak húsvéti bárányt. Ha valahol egyszerre több mester talál marhákat, kockadobással döntsék el, hogy melyik veszi meg. A hatodik cikkely tartalmazza a már említett IV. Béla király oklevelére való hivatkozást. 53 Itt van szó arról, hogy a Budán tartózkodó mestereknek jelen kell lenni a mészárszékben, nehogy famulusaik gondatlansága miatt húshiány lépjen fel. Engedélyezik a vadhús vágását is. Kivonatban ugyan, de talán túl részletesen tárgyaltuk az első hat artikulust. 54 Nézetünk szerint ezek származnak néhány módosítással az I. Lajos-kori céhlevélből. Az Újlaki Jogkönyvnek a mészárosokról szóló - az I. könyv 33-34. fejezetében olvasható - szabályzata, nem mindig szerencsésen, ezt foglalta össze röviden. 55 A budai oklevél őse tehát mindenképp a 15. század közepe előtt keletkezett. Ezt bizonyítja a negyedik 50 BFL XV 5. No. 4. (Kiadását lásd: Források 11.11. sz.) 51 KUBINYI ANDRÁS: Budai és pesti polgárok családi összeköttetései a Jagelló-korban. In: Levéltári Közlemények 37. (1966) 235-237. p. 52 BFL XV 5. No. 5. (Kiadását lásd: Források II. 12. sz.) 53 Lásd fenn, 20. j. 54 A céhlevél kiadását lásd alább Források II. 10. sz. A magyar szabók céhlevele első cikkelye az evangéliumra teendő esküvel bezárólag-de a mesterek fiaiból választandó céhmesterek említése nélkül lényegében azonos a német mészárosokével. MZsO [mint 49. j.] XII. köt. 63. p. Úgy látszik, hogy ez általános volt Budán.
