A budai mészárosok középkori céhkönyve és kiváltságlevelei - Források Budapest közép- és kora újkori történetéhez 1. (Budapest, 2008)
TANULMÁNYOK - Kubinyi András: A középkori budai mészároscéh
kely a polgárjog elnyerésével és a tanács engedélye nélküli összejövetelek eltiltásával kapcsolatban említi Bélát. A hivatkozás elfogadását nehezíti, hogy az utóbbi Zsigmond 1403-as okleveléből való. Nem zárható azonban ki, hogy a polgárjog szabályozása IV. Bélára megy vissza. 25 A 70. cikkely a posztókereskedőkkel és a kalmárokkal foglalkozik. 26 A 85. cikkely a hamis mértékekről, a 86. pedig az idegenekkel való kereskedésről szól. 27 A Jogkönyv hasonló rendelkezéseket idéz IV. László egy ránk nem maradt okleveléből is. 28 Ezek valószínűleg a király 1276. június 1 T-i kiváltságleveléből származnak, amelynek csak egy részletét írta át János király 1538-ban. 29 Magam korábban a két, csak részleteiben ránk maradt királyi oklevelet piaci rendtartásnak, „Marktordnungnak" értelmeztem. 30 Ezt a nézetemet lényegében fenn is tartom, azzal a megjegyzéssel, hogy a két király oklevele a kézművesség és más városi problémák ügyében is intézkedett. A Jogkönyv úgy látszik a kereskedelem és kézművesség kérdései leírásában ezt a két oklevelet vette alapul/ 1 Mindezek alapján valószínűtlennek tartom, hogy a mészárosok már a 13. században céhet alkottak volna, 32 azonban valami szervezeti formájuk lehetett, ami az uralkodók rájuk vonatkozó intézkedéseikből is kiderül. A céh hivatalosan feltehetően I. Lajos idején alakult meg, akár az erdélyi és a pozsonyi céhek. Erre maradt is nyom. Zsigmond és a budai tanács 1420-ban, illetve 1424-ben kiadott okleveleikben utaltak a német mészárszékhez tartozó mészárosok testvérülete (confraternitas) kérésére a Lajos király által adott halárusítási szabadságukra, tehát akkor már a céh létezett. 3j A céhkönyv, és azt követve az Újlaki is beszúrta a „das er nicht kann arbaitten", illetve a „quod ignorât" szavakat, noha eredetileg nem arról volt szó, ahogy az 1376-os oklevélből is kiderül. Az Újlaki Jogkönyvre lásd alább. 25 MOLLAY: Das Ofner Stadtrecht i. m. [mint 22. j.] 86. p. A polgárjogra: SZENDE KATALIN: Polgárnak lenni. A polgárjog megszerzésének elvei és gyakorlata a késő-középkori Sopronban. In: Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv. 1 (2006) 85-107. p. Vö. még Blazovich bevezetését: BLAZOVICH SCHMIDT: i.m [mint 22. j.] I. köt. 24. p. 26 MOLLAY: Das Ofner Stadtrecht i. m. [mint 22. j.] 88. p. 27 Uo. 93-94. p. 28 Uo. 90., 93., 95. p. (76., 84., 90. cikkelyek.) 29 Elenchus i. m. [mint 23. j.] 64-65. p. Egyéb idézetei a Jogkönyvből: MOLLAY i. m. [mint 22. j.] 68., 70. p. (24., 32. cikkely.) 30 ANDRÁS KUBINYI: Die Anfänge Ofens. Berlin, 1972. 86-88. p. (Osteuropastudien der Hochschulen des Landes Hessen. Reihe I. Giessener Abhandlungen zur Agrar- und Wirtschaftsforschung des europäischen Ostens. Bd. 60.); KUBINYI: König und Volk [mint 19. j.] 14. p. 31 A magyar kiadás bevezetéséből ez nem mutatható ki világosan. BLAZOVICH - SCHMIDT: i. m. [mint 22. j.] I. köt. 80-87. p. 32 A régebbi irodalom nem csak nálunk, de külföldön is szerette korábbra tenni a céhek kezdetét. Frankfurt am Mainban 1108-ra teszik a mészároscéh megalapítását. Azóta bebizonyosodott, hogy akkor a település még város sem volt, amivé csak a XIII. század közepén lett. A céh alakításához a város alapítása után is néhány évtizedre volt szükség. A mészárosok egy 1355-ös általános céhszabályzatban már szerepelnek. A városi „Metzgerordnung" 1377-ből származik, igaz, vannak a testületre korábbi adatok is. FRANZ LERNER: Geschichte der Frankfurter Metzger-Handwerks. Frankfurt am Main, 1959. 34-39., 44-55., 70-77. p. 33 Lásd alább 37-38. j.
