Delehan Mihajlo – Kutassy Ilona: A Kárpátaljai Területi Állami Levéltár beregszászi osztályának magyar provenienciájú fondjai 1919-ig és 1938–1945 között - A Kárpát-medence levéltári forrásai. 1. Fond- és állagjegyzékek 2. (Budapest, 2009)

ÚTMUTATÓA KÁRPÁTALJAI FONDJEGYZÉK HASZNÁLATÁHOZ

ÚTMUTATÓ A KÁRPÁTALJAI FONDJEGYZÉK HASZNÁLATÁHOZ Most először vehet a kezébe levéltáros és a történeti kutatások iránt vonzódó olvasó egy olyan kötetet/segédletet, amely a fondok és azok leírási egységet is tartalmazza a Kárpátalján őrzött magyar proveninenciájú levéltári anyagokról. (Egy kétnyelvű — ukránul és románul is publikált —, de csak a fondok neveit tartalmazó fondlista kiadására 2004-ben már sor került.) Munkánk kiindulási alapját ezen 2004-ben kiadott kiadvány képezte, azonban azt számtalan helyen pontosítottuk és bővítettük, illetve annyiban csökkentettük is, amennyiben a kimondottan a csehszlovák közigazgatás idején (1919/20 és 1938 között) keletkezett és az ismételt magyar közigazgatás idején (1938/39 és 1944 között) tovább nem élő fondokat jelen kötetben nem szerepeltetjük. A magyarországi módszertani követelményeknek megfelelően a kötetet elláttuk intézményi-, hely-, személy- és tárgymutatóval is, hogy a kutatók minél jobban tudják használni a kötetet. A fondjegyzék minden közölt fond nevét először magyarul, majd ukránul is megadja. Amennyiben a fondképző Trianon után is tovább élt, vagy 1919/20 után keletkezett, de működött 1938 után is, a fond nevét csehül is közöljük. (Azért csehül és nem szlovákul, mivel Kárpátalja 1919 utáni közigazgatásának megszervezését, majd működtetését szinte 100%-ban Csehországból átvezényelt szakemberek végezték, s így az intézmények neveit nem szlovákul, hanem csehül regisztrálták. A leírási egységeket, az ún. opiszokat viszont csak magyarul és ukránul közöljük.) Amennyiben ezen fondok nevében szerepel helynév, akkor annak cseh nevét is feltüntetjük a helynévmutatóban. Egyébként a helyneveket a fondokban előforduló alakban mutatóztuk. Az országhoz tartozást csak abban az esetben tünettük fel, ha az ma nem Ukrajnához tartozik. Jelen fondjegyzék tartalmazza a legfontosabb levéltári adatokat a Kárpátalján őrzött és 1945-ig képződött iratanyagról. Az ukrán (1991-ig szovjet) levéltári rendszernek megfelelően a fondon belül az iratanyag csoportosítása alapvetően a kronológiai rendet követi, ennek ellenére az opiszok szintjén számtalan esetben tapasztalhatók időrendbeli átfedések. Az opisz alatt a fondon belüli levéltári segédletet (leírási egységet) értjük, amelyben az őrzési egységek (odinica zberihanyja) rövid tartalmi kivonatai időrendben vannak felsorolva. A fondjegyzék használatánál figyelembe kell venni, hogy vannak fondok/fondképzők, amelyek a középkortól, de legalábbis a 18/19 századtól 1945-ig kontinuusok. Jellemzően tanintézetekről, egyesületekről van szó, amelyek akadálytalanul működhettek a rendszerváltások ellenére is. Például az iratok iktatókönyvét többször a rendszerváltástól függetlenül továbbvezették. Ezért nincsenek minden esetben elkülönítve a cseh-szlovák éra iratai. Ami az opiszokban kronológiailag rendszertelenül elhelyezett iratokat illeti, elmondható, hogy a fondképzés-rendszerezés után előkerült iratokat vagy iratcsomókat rendszerint nem olvasztották be a korábban rendszerezett anyagba, hanem idő és energia megtakarítás miatt inkább új opiszokat nyitottak. Ez nehézkessé tette ugyan az áttekinthetőséget, de gyors eljárásnak bizonyult, ami döntő szempont volt a teljesítménymutatók hajhászásának időszakában. Másrészt, azonban ahogy a jegyzék szerkezetéből is érzékelhető, a fondokat számos esetben szétdarabolták, bizonyára a nagyobb fondmennyiség elérése céljából. A kárpátaljai levéltárügy fejlődésére jellemző, hogy a bevezetésben is részletezett rendszerváltások nagy zűrzavart okoztak a fondképzők eredeti rendjében, így alapvetően sérült a fondok proveniencia szerint tagolása. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a klasszikus állag, illetve sorozat szintű nyilvántartás teljesen idegen a szovjet-ukrán levéltári rendtől. A fondok nevén túl jelen kiadvány részletes ismereteket nyújt a fondon belül mesterségesen kialakított tartalmakra vonatkozóan is. A szerkesztés folyamán a következő elvet követtük: feltüntettük a fond számát, a fond megnevezését, a fond évkorét, a fond őrzési egységeinek számát, sőt opiszonként is megadjuk az iratok évkorét és az azon belüli őrzési egységek számát. Némely fondoknál nem minden leírási egység (opisz) található meg, ami nem véletlenszerű, hanem a kezdetleges/szakszerűtlen fondrendezés következménye. Ennek következtében az opiszok számozása az adott fondnál nem folyamatos. Meg kell emlékeznünk az ún. „titkos osztály" levéltári anyagáról is, amelyet az 1950-es években a begyűjtött fondokból hoztak létre, kiválogatva a szovjet rendszerre „veszélyes", politikai és személyes tárgyú iratokat. Ezt az osztályt az 1991-évi rendszerváltás után részben felszámolták és az iratokat visszahelyeztek eredeti helyükre. Jelentős részüket azonban ma is elkülönítve Ungváron őrzik. A fondjegyzékben közölt leírási egységek gyakorlatilag tartalmi kivonatai a beregszászi fiókintézetban az egyes fondokról vezetett (magyar terminológiával fond- dosziének nevezhető) részletes leírásoknak. A fondon belüli leírások olykor ismétlődnek és általánosak, ez 13