Novák Veronika: A szlovákiai levéltárak magyar provenienciájú fondjai és állagai 1918-ig és 1938-1945 között 1. - A Kárpát-medence levéltári forrásai 1. Fond- és állagjegyzékek 1. (Budapest, 2004)

Bevezető

gátastól. A változásokat az első szlovák levéltári törvény 1975-ben szentesítette. A föderatív elrendezés után három új járás és így 3 új járási levéltár jött létre: a nagykürtösi, a varannói és a vízközi. 1975-től két központi szintű levéltár működött Szlovákiában, az Állami Központi Levéltár Pozsonyban és az Állami Központi Bányalevéltár Selmecbányán. Mindkettő hatásköre kiterjedt Szlovákia egész területére. Az állami területi levéltárak pedig Nyitrán, Pozsonyban Biccsén, Besztercebányán, Lőcsén, Kassán és Eperjesen működtek. A törvény szerint a pozsonyi és a kassai városi, valamint a járási levéltárak is állami levéltáraknak minősültek. Jellemző az új jogszabály következetlensége, hogy a pozsonyi járási levéltárat a területi, a kassait pedig a járási levéltárak közé sorolta. A járási levéltár elnevezés a törvény értelmében állami járási levéltárra módosult, bár fenntartóik továbbra is a járási nemzeti bizottságok maradtak. 1975-ben összesen 35 állami járási levéltár létezett Szlovákiában. A felsorolt levéltárakon kívül szaklevéltárak is működtek, melyeket fenntartóik szakintézeteiként tartotta nyilván a levéltári törvény. A levéltári hálózatban 1975 óta újabb változások történtek. A Pozsonyi Állami Központi Levéltár neve 1991-ben törvénymódosítással Szlovák Nemzeti Levéltárra változott, ugyanakkor Kassa levéltára közös állami és városi fenntartású levéltár lett, a pozsonyi városi levéltárat pedig a járási levéltárak közé sorolták be. 1990-től, miután megszűntek a járási nemzeti bizottságok, az állami járási levéltárak fenntartói a nemzeti bizottságok helyébe lépő járási hivatalok lettek. Az 1996-os közigazgatási reform alkalmával, amikor Szlovákiában ismét kisebb járások jöttek létre, a járási levéltárak hálózata alapvetően nem változott, csak két helyen, Lőcsén és Selmecbányán alakult új járási levéltár. Megváltozott azonban azoknak a levéltáraknak az elnevezése, amelyek nem fenntartóik székhelyein működtek, hanem olyan városokban, amelyek új járási hivatalok székhelyei lettek. Ilyen módon három levéltár elnevezése változott meg: a Galántai Állami Járási Levéltár neve Vágsellyei Állami Járási Levéltárra, a Szenicei Állami Járási Levéltáré Szakolcai Állami Járási Levéltárra és a Pozsonyvidéki Állami Járási Levéltáré Bazini Állami Járási Levéltárra. A szlovák levéltártörténetben ismét lényeges változást hozott a 2002-ben elfogadott új szlovák levéltári törvény. Ennek értelmében 2003 januárjától a nyitrai, a pozsonyi, a biccsei, a besztercebányai, a kassai, a lőcsei és az eperjesi állami területi levéltár neve állami levéltárra módosult, s a felsorolt hét állami levéltár fióklevéltáraivá váltak az állami járási levéltárak. Ezt a változást nemcsak az egységes irányítás szüksége, de főleg az váltotta ki, hogy a járási levéltárak fenntartói, a járási hivatalok, 2004-ben megszűntek. Az állami levéltárak fióklevéltárait a levéltári törvény mellékletében tették közzé. A levéltárak hálózata annak ellenére, hogy számszerűen az állami levéltárak száma megegyezik a jelenlegi kerületek, közigazgatási egységek számával, nem egyezik a jelenlegi szlovák közigazgatási beosztással, ugyanis a törvény a Pozsonyi Városi Levéltárat az állami levéltárak (egykori területi levéltárak) sorába helyezte. A városi levéltár fenntartója továbbra is a Belügyminisztérium maradt, tehát a levéltár ma is független az önkormányzattól, így nevében a városi szó csupán a levéltár gyűjtőterületének a meghatározását jelenti. A Belügyminisztérium alá tartozó 47 állami (2 országos, 8 állami és 37 fiók) levéltáron kívül Szlovákiában jelenleg szaklevéltárak, üzemi levéltárak, egyházi levéltárak és egy városi, a kassai levéltár működik. Kassa város levéltára teljes mértékben önkormányzati levéltár, hiszen 2003 januárjától csak önkormányzati költségvetésből tartják fenn. A szaklevéltárak hálózata az önálló szlovák állam 1993. évi megalakulása után jelentősen változott. A szaklevéltárak sorában találjuk jelenleg a Szlovák Külügyminisztérium, a Szlovák Nemzeti Tanács, a Köztársasági Elnök, a Szlovák Nemzeti Bank, a Szlovák Nemzeti Múzeum, a Szlovák Nemzeti Galéria, a Központi Térképészeti Hivatal, a Szlovák Nemzeti Könyvtár, a Szlovák Nemzeti Felkelés Múzeuma, a Szlovák Rádió, a Szlovák Műemlékvédő Hivatal, a Szlovák Televízió, a Körmöcbányái Pénzverde, a Matica Slovenská, a Nemzeti Filmintézet, a Komenius Egyetem, a Közgazdasági Egyetem, a Műegyetem, a Színházi Intézet és a Szlovák Tudományos Akadémia Levéltárát. A legújabb szaklevéltár pedig Szlovákiában a Kommunizmus Bűntetteit Dokumentáló Intézet mellett 2004-ben létrejött iratgyűjtemény. A szlovák levéltári törvény szerint a felsorolt nyilvános levéltárakon kívül magánlevéltárak is létezhetnek. Ilyenek például az egyházi intézmények levéltárai, azonban jelenleg csak kevés egyházi intézmény mellett működik levéltár. Fondjegyzékeik eddig szintén nem készültek el, bizonyára csak a jövőben kerülnek a központi nyilvántartásba. A levéltári fondok kutathatóságáról Szlovákiában a 2003 januárjában életbe lépett új levéltári törvény szerint minden levéltári anyag szabadon kutatható. A törvény törölte az időhatárt a kutasoknál. Kivételt csak a személyi adatokat tartalmazó levéltári anyagok képeznek, amelyeket csak az érintett személy beleegyezésével lehet kutatni. Az új levéltári