Novák Veronika: A szlovákiai levéltárak magyar provenienciájú fondjai és állagai 1918-ig és 1938-1945 között 1. - A Kárpát-medence levéltári forrásai 1. Fond- és állagjegyzékek 1. (Budapest, 2004)

Bevezető

BEVEZETŐ A szlovákiai levéltárak kialakulása és szervezeti felépítése A szlovák levéltári szervezet lényegesen különbözik a magyarországi levéltári rendszertől, ami leginkább annak a következménye, hogy a Csehszlovák Köztársaság 1918-ban történt megalakulása után eltérően fejlődött a két állam közigazgatási és jogi rendszere. A kezdeti években Csehszlovákiában kevés figyelmet szenteltek a levéltárügynek. A Csehszlovák Oktatásügyi Minisztérium 1919-ben Václav Chaloupecky egyetemi tanárt bízta meg a könyvtárak és levéltárak szakfelügyeletével. Az elképzelések szerint mellette egy egész hivatalnak kellett volna kiépülnie, amire azonban sohasem került sor. A szakfelügyelő tevékenysége lényegében a levéltári anyag külföldre való kivitelének a megakadályozására, illetve a csehszlovák állam külfölddel szemben támasztott igényeinek megfogalmazására szorítkozott. 1923-ban Szlovákiában átszervezték a megyéket, majd 1928-ban új közigazgatási rendszert vezettek be. A volt megyei levéltárak feletti felügyelet ellátása 1928-tól az újonnan megalakított Országos Közigazgatási Hivatal mellett létrehozott levéltár feladata lett volna. Ebben a levéltárban néhány történész tevékenykedett, akik azonban a levéltári munkálatok helyett főleg történeti kutatásokkal foglalkoztak. Ebben az időben több helyen került veszélybe a szakfelügyelet nélkül maradt egykori megyei anyag, sőt több városban a levéltárosi állást is megszüntették. Nem változott a helyzet a Szlovák állam 1939-ben történt megalakulása után sem, bár a visszaállított megyerendszer némileg javított az egykori megyei anyag kezelésén. A második világháború súlya károkat okozott: Hont megye iratainak nagy része, valamint a garamkereszti egyházi levéltár például ekkor pusztult el. Negatívan befolyásolta a levéltárak sorsát a gyakori költözködés is. A második világháborút követő években Csehszlovákiában a levéltárak irányítása a Belügyminisztériumhoz, illetve Szlovákiában annak kihelyezett megfelelőjéhez, a Belügyi Megbízott Hivatalához került. Ez azzal is összefügg, hogy az egykori Országos Közigazgatási Hivatal hatáskörét a Belügyi Megbízott vette át, és hozzá került a már említett levéltár is. A háború után megváltozott a közigazgatás, megszűnt a szlovák állam idején újra bevezetett megyerendszer és az egykori járási hivatalok helyébejárási nemzeti bizottságok léptek, amelyek a már említett Belügyi Megbízott hatáskörébe kerültek. Mellettük irattárak alakultak, amelyek az egykori járási hivatalok iratanyagát is kezelték. Miután 1949-ben létrehozták a kerületi nemzeti bizottságokat, ezek mellett is létrejöttek levéltárak, amelyek az egykori megyék iratanyagát kezelték. A Belügyi Megbízott Hivatala alá tartozó kerületi levéltárak megalakulását megelőzte a Mezőgazdasági és Földreformot Végrehajtó Megbízott Hivatala mellett létrejött mezőgazdasági levéltár és az ahhoz kötődő fióklevéltári hálózat kiépítése. Ezek kezdetei 1947-re nyúlnak vissza, amikor megindult a nagybirtokok elkobzása. Pozsonyon kívül még 6 fióklevéltár alakult, s ezekbe összpontosították a megszüntetett nagybirtokok iratanyagát, amivel együtt több család egykori levéltárát is begyűjtötték. A levéltárak további fejlődésére nagy hatással volt a Megbízottak Testületének határozata értelmében létrehozott Szlovák Levéltári Bizottság, amely a Prágában székelő és a Belügyminisztérium mellett létrehozott Levéltári Bizottság része volt. Ezekből a bizottságokból jött létre 1953-ban a Cseh Levéltári Igazgatóság és a Szlovák Levéltári Igazgatóság. 1954-ben jelent meg az első kormányrendelet a csehszlovákiai levéltári rendszerről, ami elsősorban az állami levéltárak hálózatának kialakítását jelentette. A kormányrendelet értelmében létrejött az Állami Központi Levéltár és az egyes közigazgatási kerületekben is állami levéltárak létesültek. A többi levéltár (a járási és az üzemi levéltárak) a kormányrendelet szerint a Belügyminisztérium Kerületi Igazgatóságai felügyelete alá került A következő jelentős változás 1956-ban következett be, amikor a központi és a kerületi levéltárakba beolvadtak a Mezőgazdasági és Földreformot Végrehajtó Megbízott Hivatala mellett létrejött levéltárak. Lényeges változás történt a levéltári hálózatban 1960-ban is, amikor a közigazgatási reform nemcsak a kerületi rendszert változtatta meg (a hét kerület helyett három maradt), hanem a járások számát is csökkentette (89-ről 33-ra). Ennek megfelelően kerületi hatáskörrel felruházott három állami levéltár létesült: a Besztercebányai-, a Kassai- és a Pozsonyi Állami Levéltár. A biccsei levéltár a besztercebányai, a nyitrai a pozsonyi, a lőcsei és az eperjesi pedig a kassai levéltár fióklevéltára lett. A járási levéltárak száma is erősen csökkent: átlag olyan 2-3 járás levéltárát vonták egybe. 1969-ben a levéltári hálózat újabb változására került sor a Csehszlovák Köztársaság föderatív átszervezése folytán. 1969 januárjától önállósult a Központi Bányalevéltár és az állami levéltárak fióklevéltárai állami területi levéltár elnevezéssel működtek tovább. Ezek a levéltárak már függetlenek voltak a közigaz-