Hoogewoud, Guido S. et al.: Az európai fővárosok építéstörténeti forrásai (Budapest, 1982)
Berlin
Berlin Kötetünk a mai európai államok jelenlegi fővárosaival foglalkozik, ezért ez a fejezet csak az NDK fővárosának területére szorítkozik. A Német Demokratikus Köztársaság fővárosa a Spree ősfolyamvölgye mentén, homokos magaslaton terül el. Magdeburg mellett az ország legnagyobb belvízi kikötője. Tengerszint feletti magassága átlagosan 36 méter. Földrajzi koordinátái: északi szélesség 520 31', a keleti hoszszúság 130 25'. Az egész város területe 1976-ban 883 km2 volt, melyből 480 km2 Nyugat-Berlin és 403 km2 Berlin területe. Az összesen kb. 3 millió lakosból 2 004 300 él Nyugat-Berlinben, 1 106 200 Berlinben. Ezen a területen a bronzkor óta mutathatók ki települések, az i. sz. VII. században szláv törzsek falvakat hoztak létre. A kettős város, Berlin-Kölln története a XIII. század elején kezdődik. A két testvérváros keletkezéséről a XIII. század elején különböző feltevések vannak. Az első okmányszerű említés Köllnről 1237-ből, Berlinről 1244-ből származik. A Spree gázlójánál, a mai Mühlendammbrücke (Malomgát-híd) két oldalán kereskedelmi emporium jött létre, és fontos kereskedelmi útvonalak keresztezték egymást a város területén. A két város kedvező fekvése következtében gyorsan fejlődött, a XIII. század végére már túlszárnyalták Brandenburg őrgrófság legtöbb városát. A városfalakon belül Berlin 42 hektáron, Kölln 23 hektáron terült el. Berlin vezetésével többször létesült városszövetség az őrgrófságban, melyek gyűléseit Berlinben tartották. A XIII. század utolsó negyedében a két városnak már öt temploma volt. Berlin legrégibb templomai a Nikolai-Kirche és a Marien-Kirche, ezt követően épültek a Kloster-Kirche és a Heiliggeist-Kapelle. Kölln főtemplomának a Petri-Kirche számított. 1307-ben Berlin és Kölln városi szövetségre lépett egymással, és közös városházát épített a Lange Brückén. A szövetséget eredetileg védelmi célokra szánták, de az fokozta Berlin politikai befolyását is, és piaci központként elősegítette gazdasági és kulturális fellendülését. A pénzverési jog és a pallosjog elnyerése is a város hatalmáról tanúskodik. Jelentőségén az 1376-os és 1380-as óriási tűzvészek sem változtattak. Az újjáépítéskor a favázas építkezésben új technikai eljárásokat alkalmaztak és elkészültek az első égetett tégla (Backstein) homlokzatú polgári lakóházak is. A városépítészet fontosságát Berlinben nagyon korán felismerték. A tanács már a XIII. században építési bíróságot (Baugericht) állított fel, amelynek feladatához nemcsak az építésügyi viták rendezése, hanem általában az építésügy felügyelete is tartozott. Az építésügyi bíróság a legrégibb városi intézmények egyike. Az egyre fokozódó építési igények kielégítése érdekében a város mészkő- és homokbányákat vásárolt, mész- és téglaégetőket létesített, amelyekből a polgárok olcsón kaphatták meg a szükséges építőanyagokat. A mai Alexanderplatzon levő tv-toronyból áttekinthető területet foglalta el a város négy évszázadon keresztül. A település északon a mai Littenstrafiéig, keleten a mai Alexanderplatzig, délen és nyugaton a mai Kupfergrabenig terült el, de szabadon maradt az a mocsaras terület, melyen később a Schloß (Kastély) és a Lustgarten (Díszkert) épült fel (ma: Marx-Engels tér). Az ikervárosok a XV. századig megőrizték függetlenségüket a tartomány fejedelmeivel szemben. Amikor azonban 1442-ben négy céh a tanács ellen fellázadt, a segítségül hívott választófejedelem fegyveres erőszakkal kényszerítette ki a városkapuk megnyitását, szétválasztatta a két várost, és lehetővé tette a céhek számára a tanácsba való bejutást. Ettől kezdve a magisztrátus megerősítésének jogát is magának tartotta fenn a fejedelem. 1443-ban kastélyt építtetett - közvetlen bejárattal a városba - a Klosterstrafién levő Hohes Haus helyén, BERLIN 71
