Hoogewoud, Guido S. et al.: Az európai fővárosok építéstörténeti forrásai (Budapest, 1982)
Brüsszel
Brüsszel Brüsszel, Belgium fővárosa - földrajzi koordinátái az 50° 50' 37" északi szélesség és a 40 22' 13" keleti hosszúság - két nyelvterület, a flamand és a vallon, és két morfológiai terület, Észak-Európa mély síkságai és Közép- Európa alacsony fennsíkjai határán fekszik. Földrajzi fekvése jól meghatározható; a Senne folyó választja el a két tájegységet: a bal part sík és üledékes, 17 méterre a tenger szintje fölött fekszik; a jobb part egyenetlen meredekségű lejtője a namuri kapunál majdnem 80 méteres tengerszint feletti magasságot ér el. A folyó egy kilométeres üledékes síkságon halad keresztül egészen a városközpontig, ahol bővizű forrásokat és patakokat gyűjt magába. 1866 és 1872 közötti befedése előtt a folyó három szigetet alkotott és innen kezdve volt hajózható. A brüsszeli „térség” a változó történelmi körülmények szerint változott. A VII. században egy egyházközség jelenti az első emberi jelenlétet. Mind a mai napig nem bizonyított, hogy létezett-e e helyen valamilyen római vagy prehistorikus település. 979-ben a Senne szigetein tábort alapítottak, ahol megindult a kezdetleges politikai, katonai, gazdasági és társadalmi tevékenység. A XI. században 4000 m hosszúságú falat építenek; ez a folyó keleti lejtői felé húzódik, és kissé átlépve a másik lejtőre 80 hektár területet vesz körül. A XIII. századtól Brüsszel a környező települések hozzácsatolása révén növekedett: Saint-Gilles-t 1296-ban, Schaerbeeket 1301-ben, Laekent 1331-ben csatolták a városhoz. 1368-ban kezdték el építeni a második, 8000 méter hosszú városfalat, ez már 509 hektárt foglalt magába, azaz hatszorta nagyobb területet, mint amekkorát az első bástyafalak határoltak (igaz, hogy nagyon szabálytalan vonalon haladt ez utóbbiak körül). Végül 1394-ben Brüsszel megszerzi Anderlecht és Forest településeket, s lakóikat a város polgárainak rangjára emeli. Az 1396-os gyarapodásokkal jön létre a város legnagyobb kiterjedése - a „medence” -, amely 1795-ig állt fenn; ekkor a franciák adminisztratív intézkedésekkel visszaszorítják terjeszkedését a második városfal határai közé. Egyébként az 1368-ban falak által körülzárt térség képezi jelen vizsgálódásunk alapját. Brüsszel építészetének története több lényeges fázisból áll. A Meroving-kori Brüsszelről nem tudunk semmit. A X. századi város annak a hercegségnek vált székhelyéül, amelyet Charles de France, Lotár francia királynak a fivére kapott II. Ottó császártól, de csak néhány kőfal maradt fenn belőle. Legkésőbb 1015 után Brüsszel hercegségi székhelyből egy apró grófság központjává válik, szerepe azonban egyáltalán nem csökken, sőt úgy növekszik, ahogy az ifjú brüsszel-louvaini gróf növeli birtokait, miután 1095-ben megkapja a Lotaringia hercege címet. A kiterjedt fallal övezett város fokozatosan az örökös hercegnek és kíséretének szálláshelye lesz, a XIII-XIV. századtól pedig a tartomány központjává válik. Ezt a funkciót a burgundiai hercegek, Brabant örökösei és hamarosan a Belgiumot alkotó legtöbb hercegség birtokosai azzal szentesítik, hogy itt hozzák létre legfontosabb kormányzó szerveiket. A város arculatát ábrázoló legrégebbi képek és miniatúrák a XV. századból maradtak ránk; bemutatják a városközpontot az udvar fényűző épületeivel és a szép hercegi lakokkal, amelyeket Ponent nagyhercege építtetett. Az ambiciózus igazgatás Brüsszelt a hercegség első városának rangjára akarta emelni a régi Brabant első fővárosa, Louvain kárára. A XV. századi építészeti keret századokon át fennmaradt, s csak néhány részleges városrendezési terv eredménye gazdagítja. Ezek főként a XVIII. századból származnak, amikor is az osztrák hercegek a francia stílust részesítették előnyben: Place des Martyrs (Mártírok tere) és Place Royale (Királyi tér); részben e stílus jelBRÜSSZEL 97
