Hoogewoud, Guido S. et al.: Az európai fővárosok építéstörténeti forrásai (Budapest, 1982)
Bern
tovább díszítik a kutakat, a posztamensek, kútmedencék egy része ekkor épült. A XX. században fontos területnövekedéshez vezetett a szomszédos nyugati Bümpliz községgel kötött egyesítési szerződés (1918). 1963-ban utoljára került sor a községi szabályzat (városi alaptörvény) teljes felülvizsgálatára. Tekintetbe vették a növekvő községi feladatokat, és többek között bevezették a „fakultatív pénzügyi referendumot”, vagyis azt, hogy a városi hatóságok pénzügyi intézkedéseinél a polgárok bizonyos számának kérésére népszavazással döntenek. Ugyancsak 1963-ban került sor Bern és a környező községek területrendezési egyesületének megalapítására. Ez a kereken 20 községet egyesítő munkaközösség egyelőre magánjogi formában törődik a közlekedés, a tervezés, vízellátás, szennyvíztisztítás, a háztartási hulladék eltávolításának közös megoldásával. Már az alapítási időszak városalaprajza, az előrelátóan kialakított utcahálózat és a szabályos telekbeosztás hatósági irányításra utal. Egy 1310-ből származó irat négy „építési elöljáróról” beszél, akik a tanácsnak és a bírónak voltak alárendelve, építési előírásokat készítettek és ezek végrehajtását ellenőrizték. Ez a városi építési hivatal - változó elnevezésekkel, változó alárendeltségi viszonyok és szervezeti formák között - a mai napig fennmaradt. Feladatköréhez nemcsak a közületi magas- és mélyépítési munkák tervezése, kivitelezése és az építési tevékenység feletti általános felügyelet tartozott, hanem a tűzrendészeti ellenőrzés, az építőanyag beszerzése (kőfejtők, erdészek, téglaégetők), a műhelyekről, vízellátásról, a szennyvízelvezetésről való gondoskodás, az utak tisztítása és még sok minden. Az építési hivatal önálló könyvelést vezetett, az irattárban megmaradt építtetői számlák fontos felvilágosítással szolgálnak a város építési tevékenységéről. Az építési hivatal szervezete és jogköre az idők során kiadott különféle építészeti szabályrendeletekből nyomon követhető. Az építési hivatalt az 1694. évi reform után egyetlen főépítész vezeti, aki tagja a kistanácsnak. Három mester van beosztva hozzá: egy a famunkához, egy a kőfaragómunkákhoz, egy pedig a székesegyházhoz. Ezek a mesterek nemcsak az iparosmunkát irányítják, hanem terveket is készítenek, tehát tervezők is; Bern számos épületét ők tervezték. Az építési hivatal ellenőrzési területe nem korlátozódott a közületi építkezésekre. Az 1786-ból származó építési szabályzatból világosan kiderül, hogy magánszemélyeket is lehetett kötelezni házaik saját költségen való kijavíttatására. A tanács hagyta jóvá a beruházásokat és az építésügy területének ellenőrzését; fontos új építkezéseknél emellett szakemberekből álló építési bizottságok ellenőrizték a tervezést és az építkezést. A választópolgárok 1979-ben fogadták el Bern város érvényes építési szabályzatát, mely nemcsak a középítkezések és magánépítkezések jogi és műszaki kérdéseit szabályozza, hanem általános városépítési alapelveket is tartalmaz a város- és tájkép védelmére. Az óváros, mindenekelőtt az alsó óváros, a Zeitglokkenturm és Nydegg közötti terület műemlékvédelmi és építészeti szempontból kiemelt helyzetben van. Az 1979- es szabályzat rendelkezik az építészeti változtatásokról, a homlokzatok kialakításáról, az alkalmazandó anyagokról, a kutak helyéről, a reklámokról is. Egyrészt támogatja az épületek belső elrendezésének korszerűsítését, másrészt védi a városképi megjelenést. Bern óvárosa összességében műemléki együttest alkot. A történelmi városmag középkori elrendezésében és nagyrészt késő barokk kialakításában épségben megmaradt. A szervezett műemlékvédelem műemléki előírásai szervesen beépülnek a műszaki igazgatás előírásaiba. IRODALOM JUSTINGER, K.: Berner Chronik 1191-1431 [Berni Krónika 1191-1431]. Bern, 1871. Az eredetiből már csak 3 lap található a berni Burgerbibliothekben. SCHILLING, D.: Berner Chronik 1191-1480 [Berni Krónika 1191-1480]. Bem, 1897-1901. Az eredeti 3 illusztrált kötet a berni Burgerbibliothekben. TSCHACHTLAN, B.: Berner Chronik 1424-1470 [Berni Krónika 1424-1470]. Quellen zur Schweizergeschichte, Bern, 1877. Eredeti a zürichi Zentralbibliothekben. ANSELM, V.: Berner Chronik 1477-1526 [Berni Krónika 1477-1526]. Bern, 1884-1901. Eredeti a berni Burgerbibliothekben. FONTES Rerum BernenSIUM [Bern történeti forrásai a kezdetektől]. Bern, 1883-1956. RENNEFAHRT, H.: Die Rechtsquellen des Kantons Bern I. Teil: Stadtrechte, Bd. X und XI: Das Stadtrecht von Bern [Bern kanton jogi forrásai. I. rész: Városjogok, X. és XI. kötet: Bern városjoga]. Aarau, 1968 és 1975. BIBER, W.-HOFER, P.: Regesten zur Baugeschichte stadtbemischer Staatsbauten des 16-18. Jahrhunderts [Kivonatok Bern város XVI-XVIII. századi állami építkezéseinek történetéből]. Bern, 1947. BIBER, W.-HOFER, p.: Regesten zur Baugeschichte der Stadt Bem II. Die vier Haupttore, Schanzen, Brücken, Stadtbrunnen [Kivonatok Bern város építéstörténetéből II: A négy főkapu, sáncok, hidak, városkutak]. Bern, 1954. Bernische Stadtgeschichte [Bern város története]. [Szerk.: von Rodt]. Bern, 1886. STRAHM, H.: Studien zur Gründungsgeschichte der Stadt Bern [Tanulmányok Bern város alapításának történelméről]. Neujahrsblatt der Literarischen Gesellschaft, Bern, 1935-HOFER, P.: Das Bild der Stadt Bem vom 15-19. Jahrhundert. Topographisch-kritischer Katalog der Jubiläumsausstellung „Das Berner Stadtbild im Wandel der Jahrhunderte” in der Kunsthalle Bern, 1941 [Bern városképe a XV-XIX. században. A berni Kunsthalléban rendezett 84 EURÓPAI FŐVÁROSOK
