Hoogewoud, Guido S. et al.: Az európai fővárosok építéstörténeti forrásai (Budapest, 1982)
Bern
1 Bern Bern a Svájci-középhegységben fekszik, az Aare folyó völgyében, az Alpok és a Jura között. Földrajzi koordinátái a 46° 57' északi szélesség és a 70 25' keleti hosszúság. Tengerszint feletti magassága a főpályaudvar területén 540 m. Bernben találkoznak a Zürich-Basel, Biel-Neuchätel, Genf-Lausanne és Thun-Bern felföld főútvonalai, továbbá itt keresztezik egymást a Bodeni-tó, Genfi-tó közötti és azÉszak-Svájcból Lötschbergen át Olaszországba vezető vasútvonalak. A város közigazgatási területe 51,5 km2, az 1980. évben 142 000 lakost számláltak. Az autonóm város szövetségi városként 1848 óta a svájci szövetségi kormány, a szövetségi tanácsok, a szövetségi közigazgatás legnagyobb részének nyújt otthont, mint a berni kanton fővárosa pedig a kanton kormányának, parlamentjének és közigazgatási szerveinek székhelye. A jelentős kulturális és gazdasági élet kihat a városképre is. Számos lelet bizonyítja, hogy a mai városnak és környékének területét már a történelem előtti és az őstörténeti korokban a kelták (helvétek), rómaiak és germánok (alemannok) lakták. Az Aare folyó kanyarulatánál létrejött félszigeten, amelyen jelenleg az óváros terül el, eddig nem találtak kelta leleteket, csak római pénzeket, de az északabbra fekvő Enge-félszigeten kiterjedt kelta települést, római út menti szalagtelepülést és gall-római templomot sikerült feltárni. Ez a település a IV. század végéig állhatott fenn. A város közvetlen közelében római villák maradványaira bukkantak és számos korai germán temetőre a VII. századból. A mai város területén a kora középkorban több különálló major, tanya és kisebb falvak létesültek. A terület 843-ig a frank birodalomhoz, később pedig a burgund királysághoz tartozott, amely 1032-ben egyesült a német birodalommal. 1127-ben Lotár császár Záhringeni Konrád herceget nevezte ki Burgundia kormányzójává. A városalapítás időpontjával és közelebbi körülményeivel kapcsolatban a történészek véleménye nem egységes. Régi krónikák szerint Zähringeni V. Berthold herceg 1191-ben építtette a várost Nydegg vára és a Zeitglokkenturm (Óratorony) között; valószínűbb azonban, hogy IV. Berthold kb. 1155 és 1160 között Nydegg vára és a Kreuzgasse között egy megerősített falut alapított. Fia, V. Berthold a várost a Zeitglockenturmig terjesztette ki. Feltételezhető, hogy az Aare-hurok felezőpontjában, ahol valószínűleg rév volt, korán kialakult egy kisebb, nyílt, parti település. A XI. vagy a XII. században a település feletti sziklán megépült a Nydegg nevű birodalmi vár, amely a Záhringeniek támaszpontjaként védte a révet. Az első nyugati városfalból ma már csupán egy 28 méter hosszú és 150 cm vastag falrész látható az 1406- ban épült városházába beépített nyugati homlokzatfalban. Az 1940-42-ben végzett ásatások során feltárt falmaradványok a városárok falai lehettek. Az akkori városkapunak semmiféle nyomát nem sikerült megtalálni. A XI-XII. századi település 270 m hosszú és 180 m széles volt. A széles, enyhén jobbra kanyarodó, nyugat felé gyengén emelkedő főutcát (ma: Gerechtigkeitsgasse) kétoldalt egy-egy harmaddal keskenyebb mellékutca kísérte. A beépítendő területet 17,6x29,3 m nagyságú telkekre osztották. Ez a városbeosztás alaprajzilag napjainkig megmaradt. 1191 körül a várost nyugati irányban 350 méterrel kibővítették, a főutcát és a mellékutcákat tovább építették. Nyugat felől a várost egy természetes árok mellett épült kettős falvonulat, kapuépület és a még ma is meglevő óratorony, a Zeitglockenturm zárta le. A területet ma Zähringerstadtnak nevezik. A városnév először 1208-ban szerepel írásos okmányban; eredetére egyértelmű magyaBERN 81
