Hoogewoud, Guido S. et al.: Az európai fővárosok építéstörténeti forrásai (Budapest, 1982)
Athén
szentély tartozott a mai Szent Panteleimon-templom közelében. A korabeli athéni városépítészetre vonatkozó ismereteink hézagosak. Az Agorától délnyugatra, a modern Leóforosz Aposztolu Pavlu mentén a Melitédémoszhoz tartozó lakónegyed maradványaira bukkantak. Ezek alapján világos, hogy az utcák elrendezését még nem szabályozták és az építkezéseknél gyakoriak voltak a kihágások, amire azokból a szigorú előírásokból következtethetünk, amelyeket Peiszisztratosz fia, Hippiasz adott ki. A város lakóinak kényelmét szolgálta a Peiszisztratosz-féle vízvezeték, melyet több száz éven át használtak. Az ókori Athén lakossága nem maradt a fallal körülzárt területen, s a gazdag athéniek is szívesen építkeztek a városfalakon kívül. Peiszisztratosz fiai kezén a zsarnokság megkeményedett. I. e. 514-ben összeesküvés robbant ki ellenük: Hipparkhoszt a Panathénaia ünnepén megölték, erre másik fia, Hippiasz még kegyetlenebb önkényuralommal válaszolt. A hatalmi harc az athéni nép győzelmével végződött: 510-ben elűzték a zsarnok Hippiaszt Athénből, aki a perzsa udvarban keresett menedéket. I. e. 507-ben Kleiszthenész hatalomra jutásával megkezdődött a demokrácia korszaka: az új alkotmány véget vetett az arisztokrácia uralmának. Megkezdődött a városkép átalakulása is: az Agorán a népuralom működésének legfontosabb intézményeit hozták létre, a Pnüx-dombon a népgyűlés kapott helyet. A város élete fellendült, virágzott a kézművesség, a kereskedelem, bőven volt munkaalkalom Athén lakosságának, sőt a bevándorlóknak is. A fiatal demokráciának azonban rövidesen a puszta létéért kellett harcolnia a keleti zsarnokállam, a perzsa birodalom ellen. A perzsa háborúk korának legjelentősebb athéni politikusa Themisztoklész volt, aki megvalósítva katonai terveit, a várost erős hajóhaddal látta el, s Peiraieusz kikötőjét is fejlesztette. A perzsa előrenyomulás miatt 480-ban Themisztoklész evakuálta a lakosságot. A perzsák behatoltak Athénbe, s feldúlták az Akropoliszt. A támadók szalamiszi veresége után, i. e. 479-ben új városfal épült, és Peiraieusz városát és kikötőjét is fallal vették körül. Építésénél magán- és középületek anyagát, síremlékeket is felhasználtak. A terv nem csupán Athén védelmét tartotta szem előtt, hanem azt a felismerést is magában foglalta, hogy háború esetén az Athén és Peiraieusz közötti zavartalan összeköttetést is biztosítani kell. Ezért megkezdték a hosszú falak felépítését, az északi hosszú falét és a Phalérón biztonságos megközelítésére szolgáló phaléróni falét. Ezek a munkálatok azonban alaposan belenyúltak az i. e. V. század második, sőt harmadik negyedébe. Számítások szerint a két város fallal határolt területe összesen mintegy 15 000 000 négyzetmétert tett ki. Míg Themisztoklész elsősorban a város megerősítésére törekedett, addig a század második negyedének kiemelkedő politikusa, Kimón már az újjáépítést tekintette fő feladatának. Ő építtette az Agorán a Tholoszt, a Sztoa Poikilét (Tarka csarnok) s a Thészeiont, a Thészeusz hamvait magában foglaló szentélyt. 462-ben, Kimón száműzése után a város ügyeinek intézését Periklész vette át. Az ő kormányzása alatt érte el fejlődésének csúcspontját az athéni demokrácia. I. e. 448-ban látott hozzá Periklész nagyszabású építési programjának megvalósításához: az Akropoliszt az antik művészet kimagasló központjává tette. A fellegvár díszkapuja, a régi Propülon valószínűleg az i. e. VI-V. század fordulóján épült, s ennek helyén i. e. 437 és 432 között emelték a periklészi Propülaiát. Az i. e. 490 és 480 között megkezdett „ős Parthenon” a perzsa háborúk miatt befejezetlen maradt, s a perzsák athéni betörésük során lerombolták. Ennek az utóda lett az i. e. 448 és 432 között épült Parthenon, a szűz Athénénak ajánlott fogadalmi templom, az ún. attiko-jón stílus főműve. Periklész halála után épült fel viszont az Erekhtheion, a városvédő Athéna jón temploma. Az Akropoliszon emelt fontosabb épületek sorát Athéna Niké kecses jón temploma zárja. Az akropoliszi építkezési programmal egy időben a városban és azon kívül több nagy jelentőségű építkezés folyt. Periklész korában Athén pezsgő művészeti élet színtere volt. Olyan kiemelkedő személyiségek éltek és alkottak a városban, mint Pheidiasz, Agorakritosz, Kallimakhosz, Iktinosz, Mnésziklész és Hippodamosz. Az Akropoliszt fogadalmi szobrok, sztélék díszítették. Az Agorán új középületek és templomok épültek. Az Akropolisz és az Agora környéke olyan sűrűn lakott volt, hogy a lakóházak szinte teljesen ellepték a város falakkal határolt belső részét. A város falain kívül, a városból kiinduló összes utat síremlékek szegélyezték. A temető Kerameikoszban volt. A Pnüx-dombon a népgyűlések tartására alkalmas teret alakítottak ki az i. e. V. század elején. Az i. e. V. század végi Athénnek körülbelül 36000 lakosa volt, a magánházak száma 6000 körül lehetett, s a város fallal körülkerített területe 2,15 km2 volt, ezen belül a zöld terület aránya igen csekély lehetett. I. e. 431-ben Athén és Spárta között kirobbant a peloponnészoszi háború, s a szemben álló felek erőtartalékait felemésztő háború során, a 404-es aigoszpotamoii csatában az athéni flotta megsemmisítő vereséget szenvedett. A győztes spártaiak és szövetségeseik lerombolták Athén és Peiraieusz falait, tíz hajó kivételével elkobozták hajóhadukat, betemették a kikötőket. I. e. 394-ben Konón sztratégosz (hadvezér) perzsa támogatással tönkreverte a spártaiak flottáját, s helyreállította Athén és Peiraieusz védműveit. Újabb építkezésekre került sor az Agorán. Az Ilisszosz bal partján a Panathénaia-stadiont i. e. 330 körül emelték. Ekkor épült kőbe az Akropolisz déli lejtőjén a Dionüszosz-40 EURÓPAI FŐVÁROSOK
