Hoogewoud, Guido S. et al.: Az európai fővárosok építéstörténeti forrásai (Budapest, 1982)
Varsó
szerűen elégették. Elpusztult az építmények 90%-a és a fold alatti közművek 30%-a is. A megszállásnak körülbelül 850 000 emberáldozata volt, s közülük 8400-at nyilvánosan végeztek ki Varsó utcáin. A Praga negyed felszabadulásával, 1944. szeptember 14-én Varsó történetében új szakasz kezdődött. Megindult az élet, működni kezdett a városi igazgatás. A város elnöke 1944. december 31-én a kormány elé terjesztette Varsó újjáépítési tervét. A Lengyel Népköztársaság Kormánya 1945. január 3-án döntést hozott a főváros újjáépítéséről. A szovjet hadsereg offenzívája során, 1945. január 17-én a bal parti városrész is felszabadult, és 1945. január 20-án Varsó ismét Lengyelország fővárosa lett. 1945 februárjában a kormány visszatért Varsóba, és 1945. március i-én valamennyi minisztérium megkezdte munkáját. Varsó újjáépítését az egész ország megfeszített erővel támogatta. Intézkedések egész sora született, amelyek közül meghatározó volt a telkek államosításáról hozott döntés (1945. október 26.). Már a felszabadulás után közvetlenül, 1945. január 22-én létrehozták a Biuro Organizacji Odbudowy Warszawyt (Varsói Újjáépítési Hivatal), amelyet 1945. február 14-től a Biuro Odbudowy Stolicy (Fővárosi Újjáépítési Hivatal) váltott fel. Ekkor kezdődött el Varsó újjáépítési problémáinak tanulmányozása; figyelembe vették a fejlesztésről folytatott vitákat és az előzetes rekonstrukciós terveket is. Kezdetben a terveken a város központja az 1939-es határok közön jelent meg. A lakónegyedek csillag alakban helyezkedtek el rajta, elkülönülve az ipari területektől; az észak-déli és kelet-nyugati irányú főútvonalakkal és a várost övező körutakkal a városközpont tehermentesítésére törekedtek. Ezek alapján kiépült a kelet-nyugati sugárút és az észak-déli útvonal. Megvalósult a perem körút, amelynek déli részét a Lazienkowski-híd és út, valamint a Visztula autósztráda képezi. A háború utáni építészet fejlődését több korszakra lehet bontani. Az 1945 és 1950 közti években a romok eltakarítása, a hidak és a megmaradt épületek helyreállítása volt a fő feladat, ugyanakkor új középületeket emeltek és tágasan elhelyezett háztömbökből álló lakótelepeket létesítettek. A műemlékek helyreállítása az Urzqd Konserwatorski (Műemlékvédelmi Hivatal) és a lengyel műemlékvédelmi iskola megalapítója, J. Zachwatowicz professzor vezetése alatt állott. A legnagyobb feladat az Óváros és az Újváros helyreállítása volt. Ekkor épült az első új lakótelep, a Mariensztat. 1950 és 1955 között az építészetben visszatértek a történelmi formákhoz. Az 1955 és 1970 közötti időszakra a modern építészet előretörése a jellemző. Fontos intézkedéseket hoztak egyes varsói üzemek kitelepítéséről, a beruházások egy részét a varsói iparvidékre helyezték át. Az 1970-1971. évi döntések alapján korszerűsítettek több iparágat, új közlekedési főútvonalakat létesítettek, elkezdték a jobb parti városrész rendezését. A kommunális létesítmények munkálatainak üteme meggyorsult, a közművek rendszeres fejlesztésére is sor került. Varsó ismét az ország tudományos és kulturális központja lett, gondosan megőrizték és bővítették a zöldterületeket, a XVII. század óta fennálló parkokon és kerteken túlmenően az új lakótelepek és a városközpontok jelentős zöldterületeivel tovább gazdagodott a város. Az Óváros, az Újváros, a Krakowskie Przedmiescie és a Nowy áwiat utcák épületegyütteseit, valamint közel 1700 különálló épületet az Urz^d Konserwatorski védelme alá helyezték. A város pusztulásakor megsemmisültek a legértékesebb dokumentumok is. Az Archiwum Panstwowe (Varsói Fővárosi Levéltár) újból összegyűjtötte a városra vonatkozó dokumentumokat és a megsemmisült irat- és térképanyagot helyettesítő anyagokkal egészítette ki. Ez a dokumentáció volt az alapja a város Európa szerte ismert újjáépítésének. Napjainkban az Állami Levéltár erőfeszítései arra irányulnak, hogy a város újjáépítésére, a műemlékek és kulturális emlékek helyreállítására, az új lakónegyedek, útvonalak, ipari és kommunális létesítmények építésére vonatkozó gyűjteményes anyagot megszerezze és megőrizze a jövő nemzedékek számára. IRODALOM Bibliográfia Warszawy [Varsó bibliográfiája]. 1-4. köt. Varsó, 1958-1973. Encyklopedia Warszawy [Varsó enciklopédiája]. Varsó, 1975, 815 p., 1295 kép. ROCZNIK Warszawski [Varsói évkönyv]. 1960- BIULETYN INFORMACYJNY P(RACOWNI) K(ONSERWATORSKIEJ) Z(ABYTKÓW) [A Műemlékvédelmi Műhelyek Közleményei]. Varsó, 1969. CHROáClCKI, J. A. - ROTTERMUND, A.: Atlas architektury Warszawy [Varsó építészeti atlasza]. Varsó, 1977, 251 p., 352 kép, várostérkép. ÉRÓDLA DO DZIEJÓW WARSZAWY [Varsó történetének forrásai]. 1-2. köt. (Adójegyzékek és telektarifák 1510- 1770). Varsó, 1963 (Varsó város ingatlanjegyzéke 1819- ből). Varsó, 1966. Taryfa miasta Warszawy [Illetékek díjszabása Varsó városában]. Varsó, 1786. Taryfa domów m. Warszawy [Varsó házainak illetékei]. 1797-1915. SwiATKOWSKI, H.: Taryfa domów miasta Warszawy [Varsó város és Pragaházainak illetékei]. Varsó, 1852, 74 p., 128 átnézeti és részletes térkép. Malcu2y1s[SKI, W.: Rozwój terytorialny miasta Warszawy [Varsó területi fejlődése]. Varsó, 1900, VI. 184 p., 5 térkép. KANALIZACJA, WODOCIAGI I POMIARY MIASTA WARSZAWY WYKONANE PODLUG PROJEKTU I POD GLŐWNYM KIEROWNICTWEM W. H. LlNDLEY’A. Oprac. A. Grotowski i inni [Varsó város csatornázása, vízvezetékei 322 EURÓPAI FŐVÁROSOK
