Hoogewoud, Guido S. et al.: Az európai fővárosok építéstörténeti forrásai (Budapest, 1982)
Stockholm
s a város belső részein a legtöbb faház helyére kőépület került. 1746-ban a polgárok és a háztulajdonosok egy csoportja létrehozta a Stockholmi Tűzbiztosítási Hivatalt (Brandfórsakringskontor), amely a tüzek megelőzésével és kőházak építésével foglalkozott. A XVIII. századi épületek közül a királyi palota a legnagyobb és legjelentősebb. A palotaépítés - mely az 1690-es években kezdődött - a Nagy Skandináv Háború idején (1700-1721) szünetelt, s csak 1727-ben, tervezője, az ifjabb Tessin halála előtt egy évvel kezdődött el ismét. A munkálatok Tessin fiának, Carl Gustaf Tessin államférfinak és tanítványának, Carl Harleman építésznek a felügyelete alatt 1750-ben fejeződtek be. A királyi család 1754-ben költözött az új épületbe. A palota belső tereit Franciaországból hozatott művészekkel és mesteremberekkel készíttették el. Azok a svéd művészek, akik a palotán dolgoztak vagy ott töltötték a tanulóéveiket, a XVIII. század második felében gyakran kaptak megbízást a nemesség és a polgárság házainak díszítésére. Ennek köszönhető, hogy Stockholmban és környékén meglepően nagyszámú elegáns enteriőr található ebből az időszakból. A királyi palota építkezésének kezdetekor, 1697-ben Tessint överintendenttá (főbiztos) nevezték ki. Ez a tisztség a XVIII. század folyamán közhivatallá növekedett, és Közmunkaügyi és Építésügyi Főigazgatóság (överintendentsämbetet) néven a királyi várak, paloták és egyéb királyi tulajdonban levő épületek építésével és karbantartásával foglalkozott. A városházát az Óváros piacterén, a Stortorgeten álló középkori épületéből az 1730-as években átköltöztették egy XVII. századi épületbe, a Riddarhustorgetre (ez ma a Legfelső Bíróság épülete). A régi városháza helyén a Börshuset (Tőzsdepalota) épült fel (1768-1776), amelynek elegáns rokokó homlokzata Erik Palmstedt városi másodépítész műve. Palmstedt tervezte a Skeppsbronon levő Vámház szigorú, klasszicista épületét is, és megbízást kapott a királyi palota környékének rendezésére. A terv III. Gusztáv (1771-1792) felkérésére készült, de megvalósítatlan maradt, akárcsak Tessiné. C. F. Adelcrantz főbiztossal közösen Palmstedt tervezte a Norrbrót (Északi híd), amely a királyi palotát köti össze a Gusztáv Adolf térrel a Norrström folyó felett. A téren két szimmetrikus klasszicista épületet építettek, amelyek a királyi palotával épületegyüttest alkottak. Ezek: királyi hercegi palota (ma a Svéd Külügyminisztérium, tervezte Palmstedt) és az Operaház (tervezte Adelcrantz, 1782). Az Operaházat 1892-ben lebontották, jóvátehetetlen kárt okozva a városképnek. A XVIII. században Stockholm városképe egységessé vált. Az óváros keskeny utcái és sikátorai mentén összezsúfolódó házak legtöbbje két-háromemeletes, fehér vagy halványsárga színű, cseréptetős épület. Hasonló épületek jellemzik a maimar központi részeit is, bár itt a házak csak egy-két emelet magasak voltak. A távolabb eső, malmgardernek nevezett részeken nagy kertekkel és dohányfoldekkel körülvett külvárosi udvarházak álltak. E falusias környéken számos műhely és gyár épült, főként a tengerpart mentén. így a part menti utak és a rakpartok szabályozásának a XVIII. század közepén felmerült gondolata megvalósíthatatlannak bizonyult. A XVIII. század végén és a XIX. század elején Stockholm fejlődése megtorpant, a vaskivitel csökkent, a külkereskedelem visszaesett. A város lélekszáma hosszú időn át 75-80 ezer körül mozgott. A lakosság számának viszszaesése többek között arra vezethető vissza, hogy az Oroszország elleni háború után, 1809-ben Finnország elszakadt Svédországtól. Az 1834-es kolerajárvány is hozzájárult a lakosság számának csökkenéséhez. Ez időben nem sok ház épült, de ennek ellenére két nagyléptékű, monumentális klasszicista stílusú kaszárnya építése esik a század első évtizedeire. Az egyik östermalmban épült (ma a Nemzeti Műkincsek Központi Hivatala), a másik pedig a Skeppsholmenen. Mindkettőt Fredrick Bőim katonatiszt és építész tervezte. Ekkor építtette a város a hatalmas klasszicista stílusú Garnisonssjukhusetet (Helyőrségi Kórház), ma Stockholm megye gyűlésének háza, amelyet C. C. Gjörwell tervezett (1816-1834). 1818-ban Svédország Jean-Baptiste Bernadotte francia marsallt választotta trónörökösnek. Bernadotte a XIV. János nevet vette fel; uralkodása alatt (1818-1844) megerősítette az ország hadseregét, s ő volt az, aki a barokk stílusú Kungsträdgardent (királyi kert) sétánnyá és katonai dísztérré alakította át. Az iparosodás aránylag későn és szakaszosan érte el Stockholmot. Az ipari korszak megjelenését egy gőzhajtású malom, az Eldkvarn jelzi, amely a jelenlegi városháza helyén épült fel. Az 1820-as évek elején Stockholm megindította az első menetrendszerű gőzhajójáratot a Mälaren-tó és a Balti-tenger között. A bővülő hajóforgalom és a hajók méretének növekedése ismét szükségessé tette a slusseni zsilip bővítését. 1850-ben nagy rakpartok épültek a Skeppsbron mentén és az Óváros Malaren-tó felőli oldalán. Ekkoriban Stockholm ismét növekedésnek indult. A városnak 1850-ben 84 000,1856-ban több mint 100 000, 1865-ben pedig már 126 000 lakosa volt. Az iparosodás, a lakosság számának gyors növekedése és az elégtelen közegészségügyi feltételek sok megoldásra váró feladatot jelentettek. A régi városrészek korszerűsítése az 1860-as években kezdődött el. A téli elszigeteltségnek 1860-ban a vasút megnyitása vetett véget. Az első vízvezetéket 1861-ben, a szennyvízelvezető csatornákat 1864-ben fektették le. 1863 fontos dátum Stockholm történetében, ekkor kapott a város önrendelkezési jogot, s igazgatását választott tanácsnokok vették át. 1864 a szabadkereskedelem bevezetésének éve. A városi tanács már fennállása első évében városrendezési bizottságot állított fel, amely 1866-ban előterjesztette a maimar rendezési tervét. A bizottság elnöke Ilbert STOCKHOLM 301
