Hoogewoud, Guido S. et al.: Az európai fővárosok építéstörténeti forrásai (Budapest, 1982)
Stockholm
Stockholm, a Svéd Királyság fővárosa a Balti-tengerből a szárazföldbe benyúló Saltsjön-öböl és az édesvizű Malaren-tó szigetein és partvidékén, az északi szélesség 59° 20' és a keleti hosszúság 180 3' alatt fekszik. Tengerszint feletti magassága 44 m, lakóinak száma 1977-ben 658 435, az elővárosokkal együtt 1 374 922 - vagyis az ország 8 236 179 fős lakosságának 8%-a, az elővárosokat is számítva 17%-a él a fővárosban. Stockholm területe 186 km2, az elővárosokkal együtt pedig 3456 km2. Maga a Stadsholmen-sziget - amelyen Stockholmot a XIII. században megalapították -, valamint a környező terület hosszú múltra tekinthet vissza. A sziget fokozatosan emelkedett ki a vízből, évszázadonként 50 centiméterrel. Négyezer évvel ezelőtt, a kőkorszakban vadászok és halászok éltek azon a szigetcsoporton, melynek egyik kis szigete volt Stadsholmen. A bronzkori (i. e. 1500-500) település már kevésbé volt átmeneti jellegű, de állandó település létrejötte csak a sziget emelkedése során kialakult művelhető földek és legelők által vált lehetővé. A Stockholm környékén ma is meglevő mezőgazdasági övezet a vaskorszak közepén, néhány évszázad alatt alakult ki. Az itt található viking sírok nagy része az egykori település közelében van. Az elmúlt évek során előkerült régészeti leletek átfogó képet adnak az önellátó egységes paraszttársadalom életéről a vaskorban, amikor a Malaren-tóhoz vezető vízi utak menti település kereskedelmi lehetőségeit is kiaknázták. A politikai és közigazgatási rendszer fejlődésével párhuzamosan számos falut kapcsoltak az egyre erősebb védelmi rendszerhez. Ezen a vidéken másfajta társadalmi szerkezet is kimutatható. A Mälaren-tavon található Helgö-szigeten a vaskorban kézművességre szakosodó, nagy lélekszámú település jött létre, s mind a helyi, mind a nemzetközi kereskedelemben igen fontos szerepre tett szert. Noha Helgö is városias jellegű volt, az első valóban városias településnek Stockholm környékén a közeli Björkö-szigeten fekvő Birkát tekintjük. Helgövel ellentétben, Birka neve már írásos emlékekben is szerepel. Sáncok, kikötőerődítmény és a „Fekete Föld” maradványai világosan jelzik a IX. és X. századi virágzó város elhelyezkedését. A Mälaren-völgy legfontosabb kereskedelmi központja később Sigtuna lett: jelentőségét részben egyházi szerepének, részben pedig az ellenséges támadásokkal szembeni védettségének köszönhette. Fejlődésében szerepet játszott az is, hogy a föld emelkedésével a Malaren-tóhoz vezető csatornák hajózhatatlanná váltak. Ez a földrajzi körülmény megnövelte a Stadsholmen melletti csatorna fontosságát, különösen amikor Birger Jarl megalapította Stockholm városát és ezzel lezárta a Malaren-tóhoz vezető utolsó kaput. A Malaren-tó völgyében ekkor a hagyományos megélhetési módok már új, jövedelmező iparágakkal, mindenekelőtt a vasércbányászattal bővültek. Stockholmról az első írásos feljegyzés egy 1252-ben kiállított menlevél. Ekkor, Birger Jarl uralma idején épült fel a vár. Egy XIV. századbeli krónika szerint ő tekinthető a vár védelme alatt felnövekvő kereskedőváros alapítójának is. Kérdéses, hogy valóban létezett-e itt Birger Jarl idejében fejlett település. A kereskedőváros alapítása ezen a helyen nyilvánvalóan összefügg a germánok uralta Balti-tenger vidékének kereskedelmi fejlődésével. A bergslageni vasérc nagyon fontos kereskedelmi cikk volt, és a Málaren-tótól a Balti-tenger felé vezető szállítási útvonal érintette Stockholmot. Magnus Ladulás uralkodása alatt (1275-1290) a város területe számottevően megnőtt, és feltehetően erre az időszakra esik az erőteljesebb városiasodás kezdete. A város hamarosan uralkodó szerepre tett szert a birodalomban; első ízben a XIV. században említik Stockholmot Svédország fővárosaként. STOCKHOLM 297 Stockholm
