Hoogewoud, Guido S. et al.: Az európai fővárosok építéstörténeti forrásai (Budapest, 1982)

Róma

a S. Maria in Cosmedin- és a S. Maria Nuova-kolostor, ez utóbbinál először találkozunk nyolcszögletű oszlopokkal, a későbbiekben a római quattrocento jellegzetes stílusjegyével. A pápák kezdeményezése felbátorította a többi római polgárt is saját lakóházának újjáépítésére. 1441-ben épült fel a Medvéhez címzett fogadó (Albergo dell’Orso), amely kizárólag a várost látogató idegenek elszállásolására szolgált.

A gazdasági és kereskedelmi élet fellendülése hosszú ideig nem éreztette hatását a városképen, építészetileg az még mindig rendezetlen képet mutatott. Széles szántóföldek húzódtak a falakon belül, a Lateráni-bazilika és a hozzá csatlakozó épületek szinte elszigetelten emelkedtek, egyedül a „fő út” kötötte össze őket a város többi részével. Kevés volt a használható híd: a S. Angelo-híd (az antik Elius-híd), a Tiberina sziget összekötő hidjai, és a S. Maria in Trastevere-híd. A folyókanyarban a város főútvonalai, amelyek a Vatikánt összekötötték a Capitoliummal, az ún. „canale di ponté”-ban egyesültek és a következők voltak: Via Papalis, amely nagyjából megfelel a mai Via del Governo vecchio, a Piazza Pasquino, a Via dei Massimi és a Corso Vittorio utolsó szakaszának; és mindenekelőtt a Via Peregrinorum, a mai Banchi Vecchinek megfelelő útvonal, a Via del Pellegrinóban és a Via dei Giubbonariban folytatódva. Fontos ütőere volt a városnak a Via Recta (a jelenlegi Via dei Coronari), amely derékszögben érintette a Via Latát (a mai Via del Corsót). A régen megérett városrendezési terv elkészítése V. Miklós pápa (1447-1455) nevéhez fűződik, aki annak végrehajtására Leon Battista Albertit kérte fel.

Az állam szerény pénzügyi lehetőségei azonban aránytalannak bizonyultak e nagyszabású tervhez. Nem is maradt csak néhány nyom, amely bizonyítja e terv létezését a Via Borgón és a Via Borgo S. Spiritóban. Meghatározta azonban a terjeszkedés irányát, vagyis az új települések kelet felé, a Vatikánnal ellenkező oldalon keletkeztek.

V. Miklós azonban nemcsak terveket hagyott hátra, sok építkezést be is fejezett. Megerősítette a Castel S. Angelót, amelyet a középkorban Hadrianus mauzóleumából alakítottak át, valamint a Vatikánt, ahova a pápa beköltözött, könyvtárral és új épületekkel látta el. Rossellino irányításával restaurálták a Szent Péter-bazilikát. Helyreállították a Milvio- és a Nomentano-hidat, és a falak számos szakaszát. Felújították a Szűz forrás vizét felhasználó vízvezetéket, amely a Trevi kúthoz vezetett, megoldva így a város régi vízgondjait.

Említésre méltóak a magánkezdeményezések is. A Campo dei Fiori környékén ekkor emelkednek az első nagy paloták (a Pietri-, Grifi-, Massimi- és a Capranica-palota), a hozzácsatlakozó S. Maria in Aquiróval, valamint az Anguillara-ház a Trasteverén. A bíborosi paloták közül a legfényesebb a majd egész évszázadig épült Barbo-palota.

IV. Sixtus trónra lépésével (1471-1484) ismét nagy fejlődésnek indul a város. E pápát tekintik az igazi „rés taurator urbis”-nak. Az ő nevéhez fűződik a reneszánsz Róma kialakulása. IV. Sixtus következetesen arra törekedett, hogy a város középkori arculatát elrejtve, azt modern várossá tegye. A város fő útvonalait rendbe hozatta, az utakat beburkoltatta és rendszeresen tisztíttatta. 1475-ben az „Etsi Universis”-ben elrendeli a magánházak árkádjainak eltüntetését. Hatékonyan ellenőriztetve az új építkezéseket megakadályozta, hogy magánszemélyek köztulajdonban levő területeket vegyenek birtokba. Példáját számos itáliai uralkodó követte.

IV. Sixtus utódai (VIII. Ince és VI. Sándor) idején, 1484-től 1503-ig az építőtevékenység tovább folytatódik, bár lassúbb ütemben. A genovai származású Cybo családból származó VIII. Ince (1484-1492) elsősorban a Vatikánon belüli építkezésekkel és a Macel de’Corvi zóna fejlesztésével foglalkozott. Ez utóbbi területen található ma az ismeretlen katona sírja.

VI. Sándor pápa (1492-1503), a Borgia-család szülötte, néhány fontos városrendezési lépést tett a Trasteverén a Settimiana kapu megépítésével, és elsősorban a Via Alessandrinának nevezett út megépítésével, amely a vatikáni bazilikához vezetett. Az ő rendeletére restaurálták V. Miklós folyosóját, amely a pápai lakosztályt összekötötte az Angyalvárral. Ez utóbbihoz a Teverére néző tornyot építtetett, amelyet azonban később leromboltak. A Borgia pápa uralkodása alatt néhány kiemelkedő magánépítkezésre került sor, ezek közül csak Riario bíboros nagyszabású palotáját (a későbbi Cancellaria) említjük a Campo dei Fiori közelében, valamint a Cornetón a Scossacavalli bíborosét;

Róma a XVI. században (3. számú tábla)

De Rossi korabeli térképe híven ábrázolja, hogy a Viminalis és a Coelius domb a Cinquecento hajnalán még szinte lakatlan. A Porta del Popolo feletti magaslat a Trinitá dei Monti templomig mezőség. A Piazza Navona kerületében a Trastevere területén, a Capitoliumon egészen a S. Lorenzo in Lucináig viszont pezsgő építőtevékenység folyt. A XV. században a lakosság száma erőteljesen növekedett és a század végére elérte a 40 ezret. Valóra váltak a quattrocento pápáinak tervei, elsősorban a Vatikánban, az Angyalvár-híd előtti téren, és a Capitolium alatti közlekedési csomópontokba futó utak kiépülésével. E fő útvonalak mentén épültek fontos középületek: a kormányzói, a volt Nardini-palota, a Corte Savella börtön, a Riario-palota, a különböző nemzetiségűek templomai stb. A piaci tevékenység a Navona téren és az Ottavia árkádok alatt zajlott. A város bőséges vízellátásnak örvendett, mivel helyreállították az antik vízvezetékeket. A középkori tornyokhoz újabbak, a Millini-, az Orsini-, a Sanguigni- és más családok tornyai csatlakoztak. A harangtornyok pedig az újjáépített, illetve felépített templomok mellett emelkedtek: a S. Maria Maggiore, a S. Pietro, a S. Spirito torony.

270

EURÓPAI FŐVÁROSOK