Hoogewoud, Guido S. et al.: Az európai fővárosok építéstörténeti forrásai (Budapest, 1982)
Nicosia
Nicosia Nicosia a Ciprusi Köztársaság fővárosa. Nicosia földrajzi koordinátái: az északi szélesség 35° 9' és a keleti hosszúság 330 21'. A város Ciprus szigetén, a Meszaoriai síkság közepén terül el, a tengerszint felett átlagosan 150 méter magasságban. Terjeszkedésének kiindulópontja a jóvizű Pediosz folyó partjának hordalékos, gazdag termőfoldű sík területe. A kedvező természeti adottságok vonzották ide az első telepeseket. A város fejlődését előnyösen befolyásolta a szigeten elfoglalt központi helyzete. Lakóinak számát 1977-ben körülbelül 200 000 főre becsülték, ami az ország lakosságának körülbelül 31%-át jelenti. Agglomerációs területe 69,5 km2. Nicosia (Leukózia) környékén a Pediosz folyó bal partján a legkorábbi település a rézkorszakból származik. A sziget belseje a nedves éghajlat következtében a neolitikum korában még lakhatatlan mocsár volt. A bronzkorban, amely Cipruson aránylag hosszú ideig, körülbelül i. e. 2500-tól i. e. 1050-ig tartott, számos település keletkezett Nicosia környékén is. Egyes részletek (pl. sírok) - a város és az Aia Paraszkevi hegy hatalmas nekropolisza közötti területről, valamint Athalasszából, Leondari Vuóból - napvilágra is kerültek, és a régészeti leletek alapján bizonyosra vehető, hogy létezett egy bronzkori település a mai Nicosia környékén. A görög telepesek által alapított város neve Ledra. Egy i. e. 673-172-ből származó, a városállamra és királyára, Onaszagoraszra vonatkozó leírás is megemlíti az asszíriai Eszarhadonnak hódoló királyokat. A térség kora vaskori településeinek Ledrával való azonosítása részint a térségben talált két leírásra, részint bizánci írók utalásaira támaszkodik, a bizánciak e településeket Leukózia (Leucotheon) püspöki székhellyel hozták kapcsolatba. Az azonosság kizárásos alapon is feltételezhető, a sziget belsejében létrejövő városállam legvalószínűbben ezen a helyen alakulhatott ki. Feltehetően a hellén időkben - i. e. 323-58 - Ledra kis faluvá zsugorodott. Régészeti bizonyítékok utalnak arra, hogy voltak hellén települések a fallal körülvett várostól délre és nyugatra is. A település más elnevezései: Ledron, Ledroi, Ledrae. A ptolemaioszi birodalom flottája miatt aztán újra megnőtt a part menti városok jelentősége, ezzel párhuzamosan azonban a sziget belseje hanyatlásnak indult. Ez a hanyatlás a rómaiak idejében, i. e. 58-tól i. sz. 395-ig is folytatódott. Ebben a korszakban egy sajátos, keleti és nyugati hatást ötvöző ciprusi művészet alakult ki. Ez a „ciprusi karakter” a mai napig megtalálható történetében. Ledra a központi síkságon, valószínűleg a jelentős part menti városokat összekötő utak metszéspontjában feküdt, megemlíti az e korból származó Szent Barnabás apokrif története is. A római birodalom utolsó évszázadában Ledra püspöki székhely, s a püspök, Triphyllius, korának egyik legtanultabb egyházi férfiúja. Az egyházi írók Ledrát Leucotheon vagy Kallinikészisz néven említik, a bizánci krónikások Kermiáról vagy Leucosiáról, Leuconról, Leucopalisról írnak. Ennek az időszaknak a tárgyi emlékei - mázas vizeskorsódarabok, érmek - a Palouriotissziáig terjedő, déli és délkeleti területekről kerültek elő. Mivel a sziget fővárosát, Constantiát a VII. század közepétől a IX. század végéig terjedő időszakban fosztogató arab hordák betörései zaklatták, a bizánci uralkodók új, biztonságos fővárost kerestek a szigetnek. Választásuk kedvező földrajzi adottságai, elsősorban központi fekvése miatt esett Leucosiára. A XI-XII. századból számos írásos forrás utal Leucosiára. A XII. században, a keresztes hadjáratok idején Oroszlánszívű Richárd elfoglalta Ciprust (1191), majd eladta a templomos lovagoknak. A ciprusiak lázadása után Richárd visszatért és a szigetet a Gui de Lusignan-családnak adta el (1192). A sziget fővárosa a Lusignani-dinasztia idején is NICOSIA 217
