Hoogewoud, Guido S. et al.: Az európai fővárosok építéstörténeti forrásai (Budapest, 1982)
Moszkva
A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége, valamint az Oroszországi Szovjet Szocialista Köztársaság fővárosa, a közép-oroszországi fennsík északi részén, a Volga és az Oka folyó közti területen, átlag 120 méteres tengerszint feletti magasságban fekszik, az északi szélesség 550 45' és a keleti hosszúság 37° 34' fokán. A város névadója a Moszkva folyó, majdnem 50 km-es hosszúságban folyik át a városon. Kedvező fekvése, az 1952-ben megnyílt Volga-Don-csatorna és más mesterséges vízi utak révén Moszkva öt tenger kikötőjévé vált. Szerkezete gyűrűs-sugaras rendszerű. A városhatárt jelző autókörpálya 109 km, ezen belül egy 16 km-es „gyűrű” a centrumot öleli át, a legbelső 9 km hosszú bulvár pedig a történelmi városmagot. A város közigazgatási területe i960 óta 875 km2, lakóinak száma 1977. január i-én 7 millió 819 ezer (az ország lakosságának 3%-a). A város 29 kerületre oszlik, ezeket nem számokkal, hanem névvel jelzik. A belső övezetben, azaz a régi negyedekben, a város területének egyötödén lakik a moszkvaiaknak majdnem a fele, 3 millió fő. A régészeti kutatások szerint az első évezredből valók az első települések. Szláv törzsek jelenlétére utalnak az i. sz. VI-IX. századi leletek. Ezek a törzsek - a vjaticsok - képezték Moszkva legősibb lakosságának etnikai magvát. Úgy tartják, hogy legkorábbi lakóhelyük az a domb volt, amely a Nyeglinnaja és a Moszkva folyó összefolyásánál emelkedik. A sűrű tűlevelű és lombos erdők, a vízmosások és folyómedrek szaggatta táj kedvező feltételeket nyújtott a letelepedésre és az ellenséges támadások elleni védekezésre. Jóval azelőtt, hogy a krónikák említést tettek volna Moszkváról, a majdani város helyén, pontosabban a mai Kreml délnyugati részén, a X-XI. században már megerősített település volt, amelyre számos régészeti lelet is utal. A település egyike volt a kézműves és kereskedő elővárossal bíró feudális központoknak. Nevével első ízben 1147-ben, az Ipatyjevi Krónikában találkozunk, területe kb. 1 hektárnyi lehetett. Néhány év múlva épült meg az egyik első farönk erődítménye, a Kreml. Az ősi Moszkva életét jelentős mértékben meghatározta kedvező földrajzi fekvése, hiszen két nagy fontosságú útvonal kereszteződésében feküdt. Egyikük Novgorodból kiindulva Volokalamszkon keresztül Rjazanyba, a másik Kijev-Szmolenszken át Rosztov Velikijbe, Szuzdalba és Vlagyimirbe vezetett. A kereskedelmi kapcsolatok szempontjából fontos szerepük volt a Moszkva, Jauza és Kljazma folyókon át vezető vízi utaknak is. A moszkvai Kremlnek uralkodó helyzete volt a magas Borovickijdombon, a Nyeglinnaja és a Moszkva folyó találkozásánál. Nyolcméteres földsánc vette körül, alját vastag gerendák erősítették. A XIII. századra kiemelkedett a többi fejedelemség közül, kereskedő-kézműves központ lett. A városfalakon kívüli kereskedő-kézműves negyed népessége gyorsan növekedett, sőt fokozatosan benépesült a mai Zarjagyje negyed területe is. A kézművesek közül kiemelkedtek a fazekasok, kovácsok, vasöntők, a csizmadiák és bőrdíszművesek, a fegyverkovácsok és az ötvösök. 1237-ben azonban, kihasználva az oroszországi fejedelmek közt dúló feudális viszályt, óriási mongol-tatár hadak törtek be, s elfoglalták Északkelet-Oroszország fejedelemségeinek legnagyobb részét. Batu kán csapatai Moszkvát is elözönlötték, és nyomukban üszkös romhalmazzá változott a város. Mivel azonban Moszkva távol esett az Arany Horda központjától, politikailag és gazdaságilag tovább fejlődött, sőt a XIV. század elején a hűbéres fejedelemség területileg is gyarapodott, és az Arany Horda okiratban ismerte el Moszkva nagyfejedelemségi rangját. A vámokból eredő jövedelmek gazdaggá tették a várost, amely a mongol pusztítások után az 1365-i tűzvészt követően fejedelmeinek erőkoncentráló politikája során újjáépült. Ivan Kalita cár 1339. évi rendelete alapján MOSZKVA 203 Moszkva
