Hoogewoud, Guido S. et al.: Az európai fővárosok építéstörténeti forrásai (Budapest, 1982)
London
mindig a „halálozási listák területével” mérte, s ezek alapján a lakosságot 2 236 ooo-ben állapította meg. Ekkora tömörülés átfogó helyi igazgatást igényelt. 1829-ben megalapították a Metropolitan Police Force-t (Fővárosi Rendőrség) és tíz év múlva joghatóságát kiterjesztették a Charing Crosstól számított mintegy 24 km sugarú övezetre, tehát nagyjából arra a területre, amelyen a londoni szénadót szedték. 1834-től kezdve az egyházközségek szövetkeztek a szegénygondozásra, és mindegyik egyesülés felügyelői testületet létesített. 1855-ben a helyi egyházi testületeket átszervezték. Csatornák és új utcák építésére, az építkezések ellenőrzésére és egyéb általános városrendezési tevékenység végzésére mintegy 30 000 hektárnyi területen felállították a Metropolitan Board of Workst (Fővárosi Munkaügyi Hivatal). Hatáskörének területe a rendőri területnek így is csupán egyötöde volt. A hivatal a fővárosi létesítmények tekintélyes sorának megalkotásával fejlesztette a várost, beleértve a rakpartokat a folyó északi és déli partján, amelyek nagyban javították a Westminster környéki városképet. Időközben az egyre lakatlanabb központi terület impozáns, kiszélesített homlokzatú épületekkel gyarapodott, amelyeket elsősorban bankok, biztosítótársaságok és kereskedőcégek foglaltak el, hogy épületeikkel is hangsúlyozzák tekintélyüket és gazdagságukat. Az új építészeti alkotások enyhítették a menhelyek, piacok, viaduktok és munkáslakások keltette hatást. A helyi igazgatás lemaradása az anyagi fejlődéshez képest akkor sem változott, amikor 1889-ben London Countyvá (megye) alakult. A Middlesex, Surrey és Kent megyékből kihasított új megyét még mindig a munkaügyi hivatal korábbi területére korlátozták. Népessége gyakorlatilag meghaladta a 4 milliót, de ebből 1 400 000 fő a megyén kívül, a Fővárosi Rendőrség ellenőrzése alatt álló területen lakott. A London megyei tanács hatáskörét az a kettős rendszer korlátozta, amely a helyi joghatóságot a megyét alkotó kerületek kezében hagyta. 1899-ben ezeket a területeket a Metropolitan Borough (fővárosi kerület) rangjára emelték, s ettől fogva egyre általánosabbá válnak a hatóságok közötti tanácskozások és küldöttcserék és a minisztériumok fokozott részvétele. Fennhatósági területén a londoni megyei tanács egyre bővítette funkcióit, magába olvasztva olyan testületeket, mint a London School Board (Londoni Iskolaügyi Hivatal) és a London Asylums Board (Londoni Menhelyek Igazgatósága). Funkcionális és méltóságteljes épületein alig volt díszítés, de a County Hall (Megyeháza) és rakpartja kétségtelenül maradandó emlék, mert a déli parton egy új épületegyüttes első darabja lett. A County Hallban a tanács a saját elődjeinek tevékenységére vonatkozó teljes levéltárat őrzött meg, és gondozta egy egyházközségenként tagozódó Survey of London (Londoni Szemle) kiadását. A régi városi hatóság új feljáró utat épített a London Bridge-hez, felépítette a Tower Bridge-t, több hidat kiszélesített, újjáépítette a központi piacokat és a Central Criminal Courtot (Központi Büntető Bíróság), és messze határain túl létesített egy járványkórházat, egy menhelyet és egy iskolát, és csaknem 2900 hektár földterületet szerzett, amelyet szabad területnek tartott fenn. A városi, kerületi és megyei tanácsok mind hozzájárultak London fejlődéséhez és bizonyos mértékig ellenőrizték is azt. A XX. század Londonban a várostervezés korszaka, amely ontotta az egyes épületekre és az általános fejlesztésre vonatkozó jelentéseket és terveket. Ezek gyakran - az aktuális helyi megjegyzésekkel ellátva - több példányban is léteznek: a minisztérium, a megye és a kerület iratai között. A kísérleti jellegű 1909-i törvény hatását a tervezés folyamatára a két világháború szakította meg. 1927-ben, jóval azelőtt, hogy maga Nagy-London helyi igazgatási szerve megalakult volna, létrehozták a nagy-londoni tervbizottságot. A nagy-londoni helyi igazgatás ügyében kiküldött királyi bizottság jelentése (1957-1960) hangsúlyozta egy nagyobb hatáskörű szerv megalakításának szükségességét. A London Government Act (London kormányzati törvénye) 1963-ban felállította a Greater London Councilt (Nagy-London Tanácsa), amely 1965- ben kezdte meg működését. Amíg a régi megyei tanács 30141 hektárnyi területet igazgatott, Nagy-London Tanácsának 157 950 hektár feletti területen van joghatósága. A Cityn kívül 32 kerületet foglal magában, útjainak hossza 12654 km- Nagy-London lakossága 1901-ben 6586000 volt, s 1939-re 8615000-re nőtt. A háborús pusztítás, a háború utáni decentralizációs kormánypolitika, és az újjáépítésnél alkalmazott levegősebb kivitelezés folytán Nagy-London lakossága 1976-ra 7027600-ra csökkent. Ehhez járult az újjáépítés ún. Abercrombie terve. Belső-London mintegy 8 km sugarú kör alakú városrész, itt található a történelmi City, amely ma a brit gazdasági élet irányításának központja (lakóinak száma alig ötezer, az ott dolgozóké egymillió). Nagy-London Tanácsa 1969-ben Nagy-London részére ún. stratégiai fejlesztési tervet dolgozott ki, ezt a kormány 1976-ban módosította. Közben sok újjáépítési munka fejeződött be a városban, a kerületi tanácsok hozzájárulásával, rendeletek és kisajátítás útján. Védett területeken kísérelték meg a helyi sajátosságok megőrzését. Magas üzletházak és toronyszerű bérházak határozzák meg a város sziluettjét az egykori templomtornyok helyett. A 14 800 lakásos Thamesmead forgalom elől elzárt területei és yachtkikötői, a Barbican emeleten futó járdái, művészeti központja, múzeuma és iskolái; vagy a déli parton levő Royal Festival Hall hangversenyterem-együttese mind megannyi érdekes építészeti kísérlet. A főváros fejlődését illusztrálja a London Bridge újjáépítése, a Temze új gátja Woolwichnál és a Crystal Palace-i National Sports Centre (Nemzeti Sportközpont). 182 EURÓPAI FŐVÁROSOK
