Hoogewoud, Guido S. et al.: Az európai fővárosok építéstörténeti forrásai (Budapest, 1982)
Lisszabon
az Olivais Sul, Olivais Norte és Chelas kerületek terveinek kidolgozására. Ez utóbbi kerületet még most is építik. Felépítésük hozzájárult Lisszabon építészeti fejlődéséhez, amely főként egy lelkes építészekből álló csoport erőfeszítéseinek köszönhető, akiknek a 40-es évektől Keil do Amaral volt a vezetője. Ez a csoport szemben állt az akkori rendszer által előnyben részesített ún. nemzeti építészettel, amely 1940-től vált egyre befolyásosabbá az országban Mussolini Olaszországának és a hitleri Németországnak a hatására. Példái: az Avenida António-Augusto de Aguiar, a Pra?a do Arieiro és a Cidade Universitaria (Egyetemi Város). Az elmúlt évtizedek építkezései és a városnak a peremkerületek (Carnide, Lumiar, Ameixoeira stb.) felé történő terjeszkedése ellenére a lakásínség egyre súlyosbodott a nagyarányú bevándorlás, illetve a városrendezési okokból végrehajtott bontások miatt; továbbá azért is, mivel szociális igényű, komoly lakástervezés nem folyt, így elszaporodtak a szegénynegyedek a városon belül és kívül, és megnőtt az engedély nélküli építkezések száma. Ez a helyzet kedvezett az anarchiának és az önkényes lakásfoglalásoknak is a fegyveres erők 1974. április 25-i mozgalmának győzelme után, amely véget vetett a Salazar-Caetano-rendszernek. Ilyen körülmények között hozta létre Nuno Portas lakásügyi és városrendezési államtitkár 1974 augusztusában a Servi?o de Apoio Ambulatório Localt (Helyi Segítségnyújtó Szolgálat), amelyben sok lelkes szakember vett részt. Bár a műemlékek megóvásának nagy hagyományai vannak Portugáliában (legelőször V. János adott ki erre vonatkozó rendeletet 1721-ben), az ország és a főváros műemlékeinek védelmével megbízott szervek: így az 1920-ban alapított Administra?ao-Geral dós Edificios e Monumentos Nacionais (Országos Műemlékvédelmi Igazgatóság), amelynek mai jogutódja a Direcfäo-Geral dos Edificios e Monumentos Nacionais (Országos Műemlékvédelmi Főigazgatóság), valamint az 1936-ban alapított Junta Nációnál da Educaijäo (Országos Oktatási Tanács) és az 1940-ben alapított Comissäo Municipal de Arte e Arqueologia (Fővárosi Művészeti és Régészeti Bizottság), sohasem rendelkeztek hatékony eszközökkel s ezért a város terjeszkedése az építészeti és táji értékek kárára történt. Először az 1977-ben elfogadott irányelv írta elő nemcsak a műemlékeknek vagy közérdekűnek tekintett épületeknek, hanem az építészetileg értékes területeknek, együtteseknek a védelmét. Újabban néhány kiváló építészeti együttessel gazdagodott a város. Ilyen a Fundacäo Calouste Gulbekian (Calouste Gulbekian-alapítvány) épülete, a Tejo felett ívelő híd (1966, D. Pacheo tervezőirodájának alkotása), valamint a várost körülvevő utak és viaduktok rendszere. Lisszabon ma már több központtal rendelkező város, amely nyúlványos terjeszkedésével az európai nagyvárosokhoz hasonlóan magába kívánja olvasztani a vele határos helységeket is. Növekedése ellenére sem veszítette azonban el ősi jellegzetességeit, amelyek előnyös és ökológiailag kiegyensúlyozott helyzetéből adódnak. IRODALOM Grande Enciclopédia Portuguesa e Brasileira [Portugál-Brazil Nagy Enciklopédia]. XV. kötet, 291- 294 pp. EXPOSKJÄO OLISIPONENSE [Kiállítás Lisszabonról]. Liszszaboni Nemzeti Könyvtár kiadványa, Lisszabon, 1947. GARCEZ, COSTA: Subsidios para urna Bibliográfia Geral de Lisboa [Adalékok Lisszabon általános bibliográfiájához]. Revista Municipal 100. számától 106/107. számig. Befejezetlen maradt, a szerzők csak az „R” betűig találhatók meg benne. Lisszabon történetével kapcsolatos művészi MUNKÁK ÉS IRATOK KIÁLLÍTÁSÁNAK KATALÓGUSA. Lisszabon, 1947. PEREIRA, J. G: Colecfäo de gravuras portuguesas [Portugál metszetek gyűjteménye]. Lisszabon, 2. és 8. sorozat, II. kötet, dátum nélkül. Portugáliáé Monumenta Histórica [Portugália történeti forrásai]. Lisszabon, 1856. OLIVEIRA, E. EREIRE DE: Elementos para a história do Municipio de Lisboa [Adalékok Lisszabon városigazgatásának történetéhez]. 17 kötet, Lisszabon, 1882-1911. DOCUMENTOS PARA A HISTÓRIA DE ClDADE DE LISBOA [Dokumentumok Lisszabon történetéhez]. Lisszabon, 9 kötet, 1947-1954. DOCUMENTOS DO ARQUIVO HlSTÓRICO DE CÁMARA Municipal de Lisboa - Livros de Reis [Dokumentumok Lisszabon város Levéltárából - Királyok könyvei]. Lisszabon, 1957-től. SlLVA, A. VIEIRA DA: Plantas topográficas de Lisboa [Lisszabon XVII-XVIII. századi térképeinek ismertetése, reprodukciókkal], Lisszabon, 1950. SANTANA, F.: Lisboa na 2° metada do século XVIII° [Lisszabon a XVIII. század derekán]. Lisszabon, dátum nélkül. PROENCA, R.: Guía de Portugal, Lisboa e Arredores [Portugál útikönyv, Lisszabon és környéke]. I. kötet, Lisszabon, 1924. ARAŰJO, N. DE: Peregrinagőes am Lisboa [Barangolások Lisszabonban]. 3 kötet, Lisszabon, 1939. ARAÚJO, N. DE-LlMA, D. P. DE: Inventário de Lisboa [Lisszaboni Levéltár]. 12 kötet, Lisszabon, 1944-1956. Monumentos e edifícios notávéis do Distrito DE LISBOA [Lisszabon körzetének jelentős műemlékei]. 5 kötet, Lisszabon, 1973, 1975. BRANDÄO, J.: Tratado da magestade, grandeza e abastan?a da cidade de Lisboa - Estatística de Lisboa de 1552 [Értekezés Lisszabon város méltóságáról, nagyságáról és ellátottságáról - 1552. évi lisszaboni statisztika]. Lisszabon, 1923. LISSZABON 175
