Hoogewoud, Guido S. et al.: Az európai fővárosok építéstörténeti forrásai (Budapest, 1982)
Budapest
lom miatt elkezdődött a gyalogosutcák kijelölése a Belvárosban. A város gyors fejlődése miatt - 1950-től 1970-ig 25%-kai emelkedett Budapest lakosainak száma - kevés volt a terv által a lakásépítésre és az ipartelepítésre szánt terület. Ezért 1970-ben szükségszerűen új általános városrendezési terv kidolgozására került sor. Az 1945 utáni fejlődés a történeti városmag egyes részeinek funkciójában bizonyos módosulásokat idézett elő. A kormányzati szervek a rombadőlt Várnegyedből, amely a XVIII. századtól egészen 1945-ig az igazgatási központ szerepét töltötte be, a pesti centrumba kerültek át. Az évtizedekig tartó rekonstrukció során helyreállított Várnegyedben, a Várpalotát is beleértve, kulturális intézmények, a vendéglátást és idegenforgalmat szolgáló létesítmények kaptak helyet. A pesti oldalon a régi Belváros változatlanul a kulturális intézmények és az elegáns üzletek negyede. A Deák Ferenc utca és a Szent István körút közti terület (a régi Lipótváros), amely 1945 előtt főként bankok, biztosító társaságok és a tőzsde negyede volt, ma igazgatási, gazdasági és részben tudományos központ. Az i960, évi városrendezési terv számba vette Budapest városképi, várostörténeti értékű épületeit, épületegyütteseit is. A magyar műemlékvédelem korábbi eredetű. Az 1850-es években a bécsi Kaiserliche und Königliche Central-Commission zur Erforschung und Erhaltung der Baudenkmale irányította, megbízásából pedig Varásdy Lipót budai városi mérnök jegyzéket készített Buda és Óbuda műemlékeiről, kiválasztva a megóvást érdemlő értékeket. Az 1860-as évek elején a Magyar Tudományos Akadémia építési és történeti adatokat feltüntető emléktáblákat helyezett el a Várnegyed számos épületén. 1872-ben ideiglenesen, majd 1881-ben véglegesen megalakult a Műemlékek Országos Bizottsága és megkezdődött az ország műemlékeinek számbavétele, valamint helyreállítása. A főváros a két világháború között kiemelten foglalkozott a Lechner Jenő által 1924-ben jegyzékbe vett műemlékekkel. Jelentős ásatásokat is végeztetett, melyeknek eredménye többek között a római katonai amfiteátrum és a IV. századi ókeresztény, ún. cella trichora feltárása volt. A budapesti műemlékek felkutatása, jegyzékbe vétele a harmincas és negyvenes években is tovább folyt. Az 1949 és 1953 évek között pedig a Budapesti Városépitési Tervező Iroda elvégezte Budapest városképi és műemléki vizsgálatát, s ezek alapján megkezdték a történeti értékű épületek helyreállítását a korszerű műemlékvédelem elvei szerint. 1956-ban a főváros megkapta a műemlékvédelmi hatósági jogkört. 1957-ben, amikor a műemlékvédelem központi szerveként létrejött az Országos Műemléki Felügyelőség, a főváros műemlékeinek megóvására Budapest Főváros Tanácsa Városrendezési és Építészeti Főosztályának egyik csoportjaként létrehozták az ország egyetlen helyi műemlékfelügyeleti hatóságát: a Budapesti Műemléki Felügyelőséget. A műemlékvédelem ügyét az építésügyről szóló 1964. évi III. törvénycikk is kimerítően szabályozta, meghatározva a műemléki jelentőségű területek fogalmát. A főváros műemlékvédelmi munkája különösen a városméretű védelem területén kiemelkedő. A háborús pusztítások felszámolásával világossá vált, hogy nem elegendő az egyes épületek egyedi helyreállítása. Különösen így volt ez a budai Várnegyednél, amely területet már a két világháború között is kiemelten kezeltek. Az 1944-1945. évi ostrom után a kormányzat külön hitelt biztosított az általa felállított Várbizottság rendelkezésére. Ily módon a Várnegyed a háború utáni állagmegóvó munkák során, a műemlékvédelmi törvényt megelőzve, területi védelemben részesült. A Várban az ún. polgárváros első helyreállításával párhuzamosan elkezdődött az egykori királyi palota műemléki feltárása is. A palota helyreállítását megelőző műemléki kutatások eredményeként került ismét felszínre a középkori román és gótikus palota néhány, a feltöltésben megmenekült épületrészlete, továbbá a nagy lovagterem és a többi középkori épület helyreállítását lehetővé tevő részlet. A palota újkori épületeiben ma a Budapesti Történeti Múzeum, a Nemzeti Galéria, a Munkásmozgalmi Múzeum és az Országos Széchényi Könyvtár működik. Az ún. polgárvárosban az egykori domonkos kolostor romjainak beépítésével elkészült a Hilton Szálló. A Várnegyed legtöbb sérült épületében a helyreállításkor ugyancsak középkori, elfeledett épületrészek - főként gótikus ülőfülkék - kerültek elő. így a palota és a Várnegyed ma hívebben tükrözi a középkori magyar főváros képét, mint korábban. A pesti Belvárosban is kerültek elő régi épületrészek: feltárták például Contra-Aquincum erődjének maradványait. Helyreállították a Duna-parton a Vigadó épületét, a Belvárosi plébániatemplomot és a közelében álló görögkeleti templomot, a Kálvin téren a református templomot, a közelében álló egykori Két oroszlánhoz címzett fogadó épületét s még számos más épületet. Óbuda teljes rekonstrukciója során, az elavult épületek bontásakor és a modern lakótelepek építésekor Aquincum számos eddig ismeretlen emlékét - többek között az aquaeductus maradványait - tették hozzáférhetővé az érdeklődők számára. A városméretű műemlékvédelem és a főváros városképvédő munkája természetesen kiterjed a főútvonalakra és a Duna-partokra is, és intézkedések biztosítják, hogy a XIX. század végén világvárossá fejlődött Budapest városképében megőrizze történeti múltját. A háború utáni beépítések stílusukban kezdetben folytatták a modern irányzatot, majd 1951-től - a központosított vezetés irányítása alapján - a magyar építészek megkísérelték a korszerű építészeti tartalom összeolvasz117 BUDAPEST
