Hoogewoud, Guido S. et al.: Az európai fővárosok építéstörténeti forrásai (Budapest, 1982)

Budapest

lom miatt elkezdődött a gyalogosutcák kijelölése a Bel­városban. A város gyors fejlődése miatt - 1950-től 1970-ig 25%-kai emelkedett Budapest lakosainak száma - kevés volt a terv által a lakásépítésre és az ipartelepítésre szánt terület. Ezért 1970-ben szükségszerűen új általános város­­rendezési terv kidolgozására került sor. Az 1945 utáni fejlődés a történeti városmag egyes részeinek funkciójában bizonyos módosulásokat idézett elő. A kormányzati szervek a rombadőlt Várnegyedből, amely a XVIII. századtól egészen 1945-ig az igazgatási központ szerepét töltötte be, a pesti centrumba kerültek át. Az évtizedekig tartó rekonstrukció során helyreállí­tott Várnegyedben, a Várpalotát is beleértve, kulturális intézmények, a vendéglátást és idegenforgalmat szolgáló létesítmények kaptak helyet. A pesti oldalon a régi Bel­város változatlanul a kulturális intézmények és az elegáns üzletek negyede. A Deák Ferenc utca és a Szent István körút közti terület (a régi Lipótváros), amely 1945 előtt főként bankok, biztosító társaságok és a tőzsde negyede volt, ma igazgatási, gazdasági és részben tudo­mányos központ. Az i960, évi városrendezési terv számba vette Buda­pest városképi, várostörténeti értékű épületeit, épület­­együtteseit is. A magyar műemlékvédelem korábbi ere­detű. Az 1850-es években a bécsi Kaiserliche und König­liche Central-Commission zur Erforschung und Erhal­tung der Baudenkmale irányította, megbízásából pedig Varásdy Lipót budai városi mérnök jegyzéket készített Buda és Óbuda műemlékeiről, kiválasztva a megóvást érdemlő értékeket. Az 1860-as évek elején a Magyar Tu­dományos Akadémia építési és történeti adatokat fel­tüntető emléktáblákat helyezett el a Várnegyed számos épületén. 1872-ben ideiglenesen, majd 1881-ben végle­gesen megalakult a Műemlékek Országos Bizottsága és megkezdődött az ország műemlékeinek számbavétele, valamint helyreállítása. A főváros a két világháború között kiemelten foglalko­zott a Lechner Jenő által 1924-ben jegyzékbe vett mű­emlékekkel. Jelentős ásatásokat is végeztetett, melyeknek eredménye többek között a római katonai amfiteátrum és a IV. századi ókeresztény, ún. cella trichora feltárása volt. A budapesti műemlékek felkutatása, jegyzékbe vétele a harmincas és negyvenes években is tovább folyt. Az 1949 és 1953 évek között pedig a Budapesti Városépitési Tervező Iroda elvégezte Budapest városképi és műemléki vizsgálatát, s ezek alapján megkezdték a történeti értékű épületek helyreállítását a korszerű műemlékvédelem elvei szerint. 1956-ban a főváros megkapta a műemlékvédelmi hatósági jogkört. 1957-ben, amikor a műemlékvédelem központi szerveként létrejött az Országos Műemléki Felügyelőség, a főváros műemlékeinek megóvására Buda­pest Főváros Tanácsa Városrendezési és Építészeti Fő­osztályának egyik csoportjaként létrehozták az ország egyetlen helyi műemlékfelügyeleti hatóságát: a Buda­pesti Műemléki Felügyelőséget. A műemlékvédelem ügyét az építésügyről szóló 1964. évi III. törvénycikk is kimerítően szabályozta, meghatározva a műemléki jelen­tőségű területek fogalmát. A főváros műemlékvédelmi munkája különösen a vá­rosméretű védelem területén kiemelkedő. A háborús pusztítások felszámolásával világossá vált, hogy nem elegendő az egyes épületek egyedi helyreállítása. Külö­nösen így volt ez a budai Várnegyednél, amely területet már a két világháború között is kiemelten kezeltek. Az 1944-1945. évi ostrom után a kormányzat külön hitelt biztosított az általa felállított Várbizottság rendelkezé­sére. Ily módon a Várnegyed a háború utáni állagmegóvó munkák során, a műemlékvédelmi törvényt megelőzve, területi védelemben részesült. A Várban az ún. polgárvá­ros első helyreállításával párhuzamosan elkezdődött az egykori királyi palota műemléki feltárása is. A palota helyreállítását megelőző műemléki kutatások eredménye­ként került ismét felszínre a középkori román és gótikus palota néhány, a feltöltésben megmenekült épületrész­lete, továbbá a nagy lovagterem és a többi középkori épü­let helyreállítását lehetővé tevő részlet. A palota újkori épületeiben ma a Budapesti Történeti Múzeum, a Nem­zeti Galéria, a Munkásmozgalmi Múzeum és az Országos Széchényi Könyvtár működik. Az ún. polgárvárosban az egykori domonkos kolostor romjainak beépítésével el­készült a Hilton Szálló. A Várnegyed legtöbb sérült épületében a helyreállításkor ugyancsak középkori, el­feledett épületrészek - főként gótikus ülőfülkék - kerül­tek elő. így a palota és a Várnegyed ma hívebben tük­rözi a középkori magyar főváros képét, mint korábban. A pesti Belvárosban is kerültek elő régi épületrészek: feltárták például Contra-Aquincum erődjének marad­ványait. Helyreállították a Duna-parton a Vigadó épü­letét, a Belvárosi plébániatemplomot és a közelében álló görögkeleti templomot, a Kálvin téren a református templomot, a közelében álló egykori Két oroszlánhoz címzett fogadó épületét s még számos más épületet. Óbuda teljes rekonstrukciója során, az elavult épületek bontásakor és a modern lakótelepek építésekor Aquin­cum számos eddig ismeretlen emlékét - többek között az aquaeductus maradványait - tették hozzáférhetővé az ér­deklődők számára. A városméretű műemlékvédelem és a főváros városkép­védő munkája természetesen kiterjed a főútvonalakra és a Duna-partokra is, és intézkedések biztosítják, hogy a XIX. század végén világvárossá fejlődött Budapest vá­rosképében megőrizze történeti múltját. A háború utáni beépítések stílusukban kezdetben folytatták a modern irányzatot, majd 1951-től - a köz­pontosított vezetés irányítása alapján - a magyar építészek megkísérelték a korszerű építészeti tartalom összeolvasz­117 BUDAPEST

Next

/
Thumbnails
Contents