Fabó Beáta: Budapest katolikus templomépítészete a két világháború között (Budapest, 2021)
Változások az egyházi építészetben 1928 után
VÁLTOZÁSOK AZ EGYHÁZI ÉPÍTÉSZETBEN 1928 UTÁN AZ EGYHÁZ MEGÚJULÓ MŰKÖDÉSE Klebelsberg Kunó (1875-1932) országgyűlési képviselő, 1922 és 1931 között vallás- és közoktatásügyi miniszter. A jelentkező gazdasági, politikai és társadalmi válságban a kulturális felemelkedést tartotta az egyik legfontosabb feladatnak. A kép forrása: wikipédia Az óbudai kultúrház. Hauser 1930.152. p. Az újlaki kultúrház. Hauser 1930.149. p. Az egyház újabb reformintézkedései (1929-1932) Az I. világháború után a katolikus egyház kereste a belső megújulás lehetőségeit. A Vatikánból induló új szemlélet itthon is kedvező fogadtatásra talált. Az egyik alapgondolata volt a hívek nagyobb bevonása az egyház életébe, az a felismerés, hogy a hívekből alakuló összetartozó közösség a továbbiakban erős támasza lehet az egyháznak. Ennek a megnyilvánulása volt az egyházközségek, illetve az Actio Catholica létrejötte. Az egyház folytatta az évszázadok során felvállalt művészet-építészet megújító szerepét, azaz helyt adott a haladó szellemű gondolatoknak az egyházi építészetben. 1932 októberében XI. Pius pápa az új vatikáni képtár megnyitásakor beszédet tartott a modern egyházi építészetről, amelyben megerősítette korábbi állásfoglalását. A fuldai és a salzburgi püspöki konferencia szintén ebben az évben foglalkozott a modern művészeti törekvésekkel, újra megfogalmazódott a művészi szabadságjoga az egyházi és liturgiái követelmények betartása mellett. Ennek szellemében formálódott az új egyházi építészet, amely, kihasználva a modern építészet adta lehetőségeket, segíthetett az egyháznak, hogy közelebb kerüljön a hívőkhöz. Vagyis a modern építészetet, művészetet sikerült elfogadnia és az egyház szolgálatába állítania. A hívek közösségének erősítése (kultúrdélutánok - kultúrházban) Az egyház a híveket a hitélet erősítése céljából a templomon kívül is össze akarta hozni. Ezért vallási és „nemesen szórakoztató” előadásokat rendeztek számukra. A „kultúrdélutánok” iránti igény teremtette meg az új egyházi épülettípust, a kultúrházat. Volt ugyan ennek hagyománya, például a katolikus legényegyletek házai hasonlóan működtek, ezeket azonban nem az egyházközség szervezte. 1929-ben a hercegprímás rendeletben szabályozta az egyházközségek adójövedelmének felhasználását. Ha az egyházközség még nem rendelkezett templommal, akkor adójövedelmének 40%-át e célra, ha már volt végleges temploma, kultúrház építésére, ha mindkettővel bírt, szociális-karitatív célra kellett félretenni. Személyzeti segélyezésre legfeljebb 15%-ot fordíthatott164 Egy évvel később már öt egyházközségnél működött kultúrház (domonkos rendi, józsefvárosi, zuglói, újlaki és óbudai), melyek költségébe a Budapesti Katolikus Egyházközségek Központi Tanácsa is beszállt. A zuglói egyházközség, mely „a legszegényebb népréteget foglalja magába”, 1926 decemberében házat vásárolt, melynek átalakításával két év múlva bankkölcsönből és a hívek támogatásából felépült - valószínűleg az első egyházi kultúrházként - a Szent Antal-ház. Az átalakításhoz már a fővárostól kértek támogatást, a végzett „kiváló kultúrmunká”-ra hivatkozva.165 Az egyházközség világi elnöke a következőkben fogalmazta meg a kultúrház létesítésével kapcsolatos úttörő tapasztalatait és tanácsait a többi egyházközség számára: szerezzenek saját telket, ahol próbáljanak önállóan, lehetőleg új épületet emelni kultúrteremmel, ifjúságvédelmi, szociális és karitatív tevékenységre alkalmas helyiségekkel, a kertben pedig játszótér, kuglizó stb. kialakítását javasolta.166 Az egyház szerepének ez a bővülése új állásfoglalás kialakítására késztette a fővárost elsősorban kegyúri és telektulajdonosi minőségében. A kérdés a Ferdinánd téri plébániatemplom, plébánia és kultúrház együttes létesítésénél került előtérbe, mivel ott az egyházközség mindenre kiterjedő kulturális-karitatív munkát szeretett volna végezni, ez azonban nagy komplexumot igényelt. A főváros megkérdőjelezte, hogy az egyháznak kell-e foglalkoznia efféle tevékenységgel, hiszen ez nagyrészt nem egyházi feladat. A kegyúri templomok és plébániák részére telket kellett biztosítania, de minden egyéb célra mérlegelte a telekadományozást, a telekhiány miatt nem akart precedenst teremteni.167 A kegyúr végül elfogadta, hogy városrendezési szempontok miatt foglalkoznia kell a kultúrház elhelyezésével is, építését azonban nem tekintette kifejezetten szükségesnek, ezért a szorosan vett egyházi funkcióktól függetlenítve, az egyéb egyházak vagy szerzetesrendek ügyeihez hasonlóan kezelte.168 Például 1923-ban szerződést kötött a pesti evangélikus egyházzal, melyben több telket átengedett egyházi célú épületek emelése céljára.169 A szerződés szerint az egyház által felépítendő épületek a főváros tulajdonába kerültek, az egyház azonban negyven évig ingyen használhatta azokat, azután a templom és az egyházi célú helyiségek használatáért fizetnie kellett, a jövedelmező helyiségekkel pedig a főváros rendelkezett. A tulajdonjogi kérdést még bonyolította, hogy a telekkönyvi betétek újraszerkesztése kapcsán felmerült a kérdés, hogy a templomok által elfoglalt területek a főváros (mint kegyúr), vagy az egyházközség tulajdonát képezzék-e.170 164 1412/1929 sz. érseki rendelet (1929. április 17). 165 XV.37c 2371-31823; Fővárosi Közlöny 38 (1927) 25. sz. június 10. 1611. p; Az átalakításra a főváros 16 000 pengőt szavazott meg a népjóléti és szegénygondozó egyesületek és intézmények 1928. évi segélye keretében. BFL lV.1403.a 1506/1927 kgy. sz. határozat. 166 Egyházközségi kultúrházak. In: Hauser 1930. 76-78. p. 167 BFL IVJ407b 536/1924-III.cs. (53 347/1927-111. üi. sz.) előterjesztés; Fővárosi Közlöny 39 (1928) 14. sz. március 16. 515. p. 168 BFL IV.1403.a 344/1928 kgy. sz. határozat; Fővárosi Közlöny 39 (1928) 4. sz. március 16.517. p. A főváros a külsőferencvárosi katolikus egyházközség telekkérelme kapcsán foglalkozott a problémával. A BFL IV.1407.b 80 461/1924-III. üi. sz. szerződés tárgyalja főváros és evangélikus egyház közötti megállapodást. 169 BFL IV.1403.a 261/1923 kgy. sz. és annak módosítása: 629/1924 kgy. sz. 170 BFL IV.1407b 6416/1927-IV. cs. (benne a 60 947/1926-III. üi. sz.) 84
