Fabó Beáta: Budapest katolikus templomépítészete a két világháború között (Budapest, 2021)
Az egyházi építkezések indulása (1923-1927)
Gellérthegyi Magyarok Nagyasszonya-sziklakápolna 1925-1926, 1930-1931 XI. Szent Gellert rakpart i. 1924-ben zarándoklat indult Lourdes-ba, hogy a zarándokok Szűz Máriához imádkozzanak a megcsonkított Magyarországért. Az út különösen Pfeiffer Gyula földművelésügyi főtanácsost ösztönözte a Magyarok Patrónája tiszteletének itthoni megerősítésére. Ezután merült fel a gondolat, hogy a lourdes-i barlang mintájára Mária-kegyhelyet kellene létesíteni a Gellért hegy oldalában tátongó barlangban. A sziklatemplomot nem egyszerűen katolikus kegyhelynek szánták, hanem a nemzeti megújulás lehetőségét látták benne. Pfeiffer Gyula zarándoktársaival - köztük Zadravecz István tábori püspökkel és József Ferenc főherceggel - megalakította a Szent Gellérthegyi Sziklatemplom Bizottságot (Lourdes-i Barlangbizottságot), és kérte a terület átengedését. A terület évek óta rendezetlenül állt a főváros és a kultuszminisztérium közötti tulajdonjogi viták miatt. A főváros véleménye nem volt egyértelműen kedvező, mert „a hely exponált fekvésénél fogva nem látja biztosítottnak sem az itt végzendő szertartásoknak, sem a hívők ájtatoskodásának megkívánt zavartalanságát”. Az ügyben a Fővárosi Közmunkák Tanácsa nem foglalt állást, a hercegprímás viszont megfelelőnek tartotta a helyszínt. A főváros végül is átengedte a Gellért-hegyi barlangot és a közvetlenül mellette elterülő, összesen 212 négyszögöles részt kegyhely: előtér, kegyoltár, szobor, zenekari karzat és sekrestye létesítése céljára.97 A különleges adottságú terület sok gondot vetett fel: nemcsak a szikla alapanyagra és a vízforrások és fürdők közelségére kellett odafigyelni (ezek miatt szükség volt a bányakapitányság bevonására), hanem városrendezési szempontból is kiemelt terület volt.98 Meg kellett oldani a tömegek elhelyezését biztosító előtér, az odavezető feljárat és az őrlakás kialakítását, a Gellért-hegy déli lejtőjének parkosítását, a sziklaalakulatokhoz illeszkedést: „Előterének keleti, dunafelőli szélén a sziklaalakulatokkal harmonikusan oly magas tömör, falazott kerítés építendő”, hogy „a kegyhely a profán külvilágtól a lehetőségig elzárassék” - kötötte ki a főváros.99 Az építést 1925 végéig meg kellett kezdeni és 1926 végéig be kellett fejezni. A tervezéssel Lux Kálmánt bízták meg, aki 1925-ben, a gellérthegyi kápolna kialakításának kezdetén a feldebrői altemplom ásatásán is dolgozott, és ez hatással lehetett a barlangkápolna megformálására. A templomot két lépésben alakították ki. 1925 novemberétől 1926 májusáig robbantással és alagútvágással bővítették a meglévő barlangot. Az építkezés során sok technikai problémát kellett leküzdeni. A főváros a munkálatok vége felé leállította a robbantásokat. 1926. évi elkészültekor ünnepélyes keretek között áldották meg a templomot a Magyarok Nagyasszonya tiszteletére. Az ünnepségen a Mária-kongregációk országos kongresszusának résztvevői is jelen voltak. József Ferenc főherceg a következő szavakkal engesztelésként ajánlotta a templomot Máriának: „Ennek a Szent Gellért vérétől áztatott hegynek sokezer éves barlangjában épült fel a templom, melyet most engesztelésképpen felajánlunk a Magyarok Nagyasszonyának. Felajánljuk pedig azért a sok félreértésért, hibáért és hűtlenségért, ami ebben az országban megesett.”100 Az utak kiépítését a főváros, a fásítást a Földművelésügyi Minisztérium, a munkálatok vezetését Lux Kálmán és Fábián Gáspár vállalta.101 A kiépített sziklakápolna nem volt elég nagy, ezért 1930 novemberétől az altemplomi részt robbantásokkal bővítették. 1931. május 25-én, az újabb felszentelés napján az országos Mária-kongregációk és a főváros egyházközségei ismét idezarándokoltak. Zichy Gyula kalocsai érsek beszédében a hitben és erkölcsben való megújulásra buzdított a magyar feltámadás érdekében.102 97 Fővárosi Közlöny 37 (1926) 2. sz. január 15. 61. p. és 4. sz. január 29. 150. p. 98 A kápolna történetéről részletesen ld. Opiczer 1989-1990; Nagy 1992; Csizmadia é. n. 99 BFLIV. 1403.a 55/1926 kgy. sz. határozat. 100 Opiczer 1989-1990. 1989. december. 101 Építő Ipar - Építő Művészet 50 (1926) 21-22. sz. 91. p. 102 Kárpáti 2010. 67. p. A sziklakápolna belseje. BFLXV.19.d.2c.32/l A Fővárosi Közmunkák Tanácsa (FKT) (1870-1948) független városrendezési hatóság volt. A törvény szerint feladata volt a fővárosi szabályozási tervek elkészítése és a munkák előkészítése, egyúttal másodfokú építési hatóságként működött a fővárosi építési ügyekben. A sziklakápolna bejárata, 1936 előtt BFL XV.19.d.2.c.33 A Felvidékről származó Lux Kálmán (1880-1961) 1906-tól a Műemlékek Országos Bizottságának másodépítésze volt, majd Möller István mellett műegyetemi adjunktus. A Tanácsköztársaság alatt a Műemléki Hivatal vezető építészeként, ezután magánépítészként dolgozott tervezési és rekonstrukciós munkákon. 1935-től a MOB műszaki főtanácsosa A kép forrása: Szentmiklóssy 1930.822. p. A bal oldalon: A sziklakápolna BFLXV.19.d.2.b.329 49
