Fabó Beáta: Budapest katolikus templomépítészete a két világháború között (Budapest, 2021)

Az egyházi építkezések indulása (1923-1927)

építő bizottsága, a kisegítő kápolna egyesület pongrácz-uti fiókja

BUDAPEST, IV., VÁCI-UCCA 34. SZÁM (HONSZERETET). TELEFONSZÁM: TERÉZ 46-14

Martsekényi Imre (1898-1963) 1922-ben A Kisegítő Kápolna Egyesület Építő Bizottsága levélpapírjának fejléce építészmérnöki diplomát szerzett. 1924-ben nyitotta meg önálló irodáját. 1930-tól bekapcsolódott az aktív köz- és politikai életbe: pályafutását a Frontharcos Szövetségben kezdte, Budapest Székesfőváros Törvényhatósági Bizottságának tagjaként részt vett szakmai bizottságokban, majd a Magyar Élet Pártja országgyűlési képviselője volt. Az 1939-1940. évi új városháza tervpályázaton megosztott első díjat nyert. 1945 után a Népbíróság felmentette a zsidóellenesség vádja alól. Politikai pályafutásáról részletesen ld.

BFL XXV.2.b 3426/1948; Országgyűlési Almanach, 1939-1944. 249. p.; Magyar Nemzet 19. (1963) szeptember 25.224. sz. 6. p.

A kép forrása: Pesti Hírlap Képes Melléklete (1935) 124. p.

A templom felszentelése. A Magyarság Képes Melléklete 1925. november 26.40. sz. 4. p.

Baczó Andor (1875-1937) mérnök,

1913- ban, illetve 1920-ban volt vabeton födém szabadalma. 1928-ban társult Sailer István építészmérnökkel. Baczó Andor neve - feltehetően egy valamikori téves elírás miatt - tévesen Bacsó Andorként fordul elő a szakirodalomban. A Budapesti Czím- és Lakásjegyzékekben 1911-1914 között valóban Bacsó Andor mérnök, illetve vasbeton vállalata szerepel a Rákóczi út 78. sz. alatt, viszont

1914- ben Baczó Andor néven is megjelenik mérnökként, illetve vasbeton vállalat tulajdonosaként. A továbbiakban csak Baczó néven tűnik fel a forrásokban. Fővárosi Közlöny 31 (1920) 29. sz. szeptember 24.638. p; Fővárosi Közlöny 51 (1940) 1. sz. január 5.2. p; Budapesti Közlöny 59 (1925) június 6.125. sz. 4. p; Szentmiklóssy 1930. 'Baczó Imre' (!) szócikkben tévesen Imreként szerepel.

A Pongrác út 17. sz. alatti lakótelepet a magyar állam építette a főváros által 60 évre átengedett területen. BFL XV.16.g.212/l

46