Fabó Beáta: Budapest katolikus templomépítészete a két világháború között (Budapest, 2021)
Végszó
VÉGSZÓ A negyed évszázad templomépítő tevékenysége mintegy harminchárom önálló, túlnyomóan kegyúri templomépülettel gazdagította a fővárost, ezek közül tizenkilenc nagyobb és tizennégy kisebb, míg az ezt az időszakot megelőző huszonöt év alatt (1895-1920) két kegyúri és hét egyéb, túlnyomóan szerzetesi templomot emeltek. Korszakunkban a templomépítések elsősorban az akkori külső kerületek városképét formálták. Ezen kívül sok, azóta elbontott ideiglenes templom, teremkápolna és nagyszámú megvalósulatlan terv készült a korszakban. Vizsgálatom fókuszában nem a templomok esztétikai minősége, hanem maga az építő folyamat állt, amelynek megismerése segíthet a létrejövő eredmény mélyebb megértésében. Reményeim szerint írásomban sikerült rávilágítani arra, hogy a vizsgált időszak templomépítészetének problematikája sokkal összetettebb, mint gondolnánk. A két világháború között a fővárosban lezajló templomépítési folyamatban az egyházi hatóság, esetünkben az esztergomi érsek mindenképp pozitív szerepet játszott. 1919-ben kezdeményezte az egyházközségek és az új plébániák létrehozását. Majd nyitott a hívőközpontú és közösségépítő egyházi élet, valamint a modern építészet befogadása felé az egyházművészet megújulását támogató 1924. évi pápai enciklika és szabályzat hátszelében. Fontosnak tartotta a tervek művészi szempontból történő, szakértői elbírálását Szőnyi Ottó pap-művészettörténész vezetésével. Mindezzel a silányság ellen dolgozott, fellépése mégsem volt elég erőteljes az eredmény befolyásolásához. A hívek helyi szerveződése és lelkesedése szintén segítette ezt a folyamatot. Az egyházközségek eltérő, de túlnyomóan szerény anyagi háttérrel rendelkeztek, így megfelelő méretű templomot szerettek volna építeni maguknak, de lehetőleg olcsó megoldást kerestek. Törekedtek olyan építésszel dolgoztatni, aki az egyházközség tagjaként ingyen vállalt tervezést. Templomuk kialakításában többnyire a hagyományos, konzervatív külső és belső megoldásokat kedvelték. Az építészszakma erősen megoszlott. Az 1930-as évek első felében a megbízás és a pályáztatás kérdésében éles harc zajlott a konzervatív és a modern felfogás hívei, a magántervezők és a közalkalmazottak között. A főváros templomépítészetén belül élesen elkülönül az 1920-as évek színvonalasabb termése (Árkay Aladár magánépítész és a pályázatnyertesek tevékenysége) az azt követő fővárosi kegyúri templomépítő program eredményeitől. A főváros minél kevesebb befektetéssel kívánta teljesíteni kegyúri kötelességét, ezért takarékos megoldásokat keresett, meglévő telkeket igyekezett hasznosítani. A város részéről meghatározó szerepű Petrovácz Gyula szemlélete erőteljesen rányomta a bélyegét az építési program lefolyására. E konzervatív szemléletű, a modernnek az 1940-es évekig teljesen ellenálló városatyának nagy befolyása volt a két világháború közötti budapesti templomépítészet alakulására. A pályáztatás, a tehetségesebb tervezők választása, az építési hatóság támogató véleményezése nagyban hozzájárulhatott volna a színvonal emeléséhez. A negyed évszázad alatt sok kitörési kísérlet, nyitás, majd lassú változás is történt. A küzdelem igen lassan, csak az 1940-es évek elejére hozott némi eredményt, amikor megindult a pályáztatás, megjelentek a historizmuson túllépő, visszafogott, egyszerű, egyben takarékos templomtervek. Modernizálok voltak, de többnyire jellegtelenek maradtak. A megépült templomok sorából kimagasló városmajori és pasaréti templom megszületéséhez nemcsak a fővárostól mint kegyúrtól való pénzügyi függetlenség járult hozzá, hanem a tehetséges és a modernségre nyitott két fiatal, egymással jó barátságot ápoló építész, az építtető, valamint az egyházi hatóság együttműködése is. E templomok értéke a modern szerkezethez hűen alkalmazkodó őszinte és letisztult megjelenés, amely nem akart többet mutatni, mint ami valójában. Jól áttekinthető, a funkciót jól szolgáló belső tereik hidegségét a színvonalas műalkotások oldják. Az építészeti eredmény egy-két kivételtől eltekintve valóban igen szegényes volt. Ha végigkövetjük a mögöttes folyamatokat, megvizsgáljuk azoknak a gondolkodásmódját és tevékenységét, akik befolyással voltak a templomok (mint építészeti alkotások) megszületésére, akkor sokkal árnyaltabb és gazdagabb kép bontakozik ki. Az ítélet kimondásakor sok befolyásoló tényezőt kell mérlegre tennünk. A bal oldalon: katolikus templomok 1938 körül Budapest belterületének térképvázlatán BFL XV.16.e.251/cop47 307
