Fabó Beáta: Budapest katolikus templomépítészete a két világháború között (Budapest, 2021)
A plébániák rendezése a háború után (1918-1923)
A főváros telekpolitikája Egy 1895-ben született közgyűlési határozat szerint a főváros kivételesen átengedhette telkeit tulajdonul vagy használatra, ingyen vagy kedvezményes áron fővárosi közérdekű társadalmi intézmények, például templomok támogatására.23 A határozat alapján az egyházak számára átengedett telkek tulajdonjogi kérdéseiről (az egyház tulajdonába vagy csak használatába kerüljön-e a telek; milyen feltételek vonatkoznak a telek felhasználására és az építkezésre) hosszas viták folytak.24 A plébániák rendezése során a főváros Gárdonyi Albertet, a Fővárosi Levéltár vezetőjét a plébániákra, Budó Jusztin levéltárost pedig a kegyuraságra vonatkozó történeti-levéltári kutatással bízta meg. Megállapították, hogy az előző évszázadok során a templomi telkek nagy részét a főváros adományozta (kivéve Újlakon és Ferencvárosban), valamint hozzájárult a templomok építési költségeihez is, de nem a teljes összeget biztosította. A vizsgálatok azt bizonyították, hogy a templomok tulajdonjogát jogtalan a főváros nevére telekkönyvezni. 1878-ban a budapesti királyi törvényszék mint telekkönyvi hatóság megszüntette a templomok régi helyrajzi számát, mivel azok forgalom tárgyát nem képezik, és ezért telekkönyvi testté nem alakíthatóak. Ezzel a templomok telkei telekkönyvezetlen közterületté váltak.25 A telek tulajdonosa kegyúrként a főváros maradt, azonban csak templom és plébánia céljára használhatta fel azt. Az egyház ugyanakkor örökös használati jogot kapott, a létesülő épület pedig az egyház tulajdonába került. A telekkönyvi betétek 1926-os újraszerkesztése kapcsán ismét felmerült a kérdés, hogy a templomok által elfoglalt területek a főváros (mint kegyúr) vagy az egyházközség tulajdonát képezzék-e, de maradt minden az addigiak szerint.26 A főváros elsősorban a kegyurasága alá eső plébániáknak biztosított telket. Az egyéb katolikus, felekezeti és szerzetesrendi építkezést - a politikai és gazdasági viszonyoktól függően - esetenként telekkel és pénzzel támogatta. Az 1920-as évek elején még érvényben lévő 1868. évi Lili. te. értelmében a városnak arányosan kellett segélyeznie az egyes egyházakat, ez azonban kifejezetten pénzbeli támogatást jelentett.27 Ugyanakkor a nem katolikus egyházak is kaptak telket a fővárostól. A protestáns egyházi építkezések támogatása 1923-ban a főváros több telek használati jogát is átengedte az evangélikus egyháznak templomépítés céljára a Lőportár utca és a Fóti út sarkán, az Orczy út és Batsányi utca sarkán, illetve a Ranolder, a Telepy és a Haller utcák által határolt területen (BFLIV.1403.a 261/1923 kgy. sz.). A református egyházzal pedig telekcsere szerződést tervezett kötni. A főváros a Kálvin tér-Ráday utca sarki telkét elcserélte a Lónyay utcai gimnáziumra és egy Villányi úti telekre (BFL IV.1403.a 1968/1923 kgy. sz.). 1925-ben több telket adott templom és papiak építése céljára a református (Kelenföldön, a Tisztviselőtelepen, a Százados úton és a Kerepesi úton) és az evangélikus (Kelenföldön) egyháznak. Fővárosi Közlöny 36 (1925) 17. sz. május 8. 548-553. p. A kegyúri templomok és plébániák íelyreállítási, karbantartási költségei, 1920-1927 1920 52 561 korona 1921 988 995 korona 1922 20 501 478 korona 1923 622 078 311 korona 1924 2 143 699 402 korona 1925 944 715 892 korona 1926 940 613 102 korona 1927 2411 pengő 6/a. táblázat. 23 A közgyűlés szabályutasítása a székesfőváros tulajdonát képező telkek elidegenítésére vonatkozóan a 33.950/1893-VI. sz. előterjesztés alapján: „A székes főváros fentartja magának a jogot, hogy az alább következő esetekben telkeket kivételesen tulajdonul vagy használatra kedvezményes áron, vagy esetleg ingyen átengedhessen és pedig: [...] b) Fővárosi közérdekű társadalmi intézmények támogatására, melyek oly működést vállalnak magukra, a melyet máskülönben a fővárosnak saját költségén kellene kifejtenie. Ilyennek tekinthető például templomok építése, iskolák, kórházak, menhelyek, lelenczházakfelállítása.” Dr. Wildner Ödön: A főváros ingatlantulajdona. Városi Szemle, 24 (1938) [161]—183. p. 169. p. 24 Fővárosi Közlöny 34 (1923) 58. sz. december 31. 2923-2928. p. 25 BFL IV.1407.b 7064/1922-XI. cs. A budapesti királyi törvényszéki végzés száma: 6375/1878, amely a BFL-ben nem fellelhető. 26 BFL IV.1407.b 6416/1927-IV. cs. 60 947/1926-III. üi. sz. 27 „Különböző vallásfelekezetüek által lakott községben és városban, mely házi pénztárából egyházi czélokra, vagy valamely felekezeti iskola javára segélyt szolgáltat ki, e segélyben igazságos arány szerint minden ottan létező vallásfelekezet részesítendő.” 1868. évi Lili. te. 23. §. 24
