Fabó Beáta: Budapest katolikus templomépítészete a két világháború között (Budapest, 2021)
Változások az 1940-es évektől
SCHMITTERER Jenő (1885-1965) építész, kormányfőtanácsos, a Magyar Élet Pártja tagja. Igen jelentős megbízásokat kapott, megrendelői között szerepelt a Pesti Hazai Takarékpénztár, a Magyar Leszámítoló és Pénzváltó Bank, gróf Károlyi, gróf Almásy, az OTI. 1938-1939-ben a Mérnöki Kamara választmánya által a törvényhatósági bizottságba delegált póttag. Fővárosi Évkönyv 1938. XXXV. p. Nagy MÁRTONról nem tudunk többet, nem szerepel a BME 1873-1948 között oklevelet szerzett hallgatói között. A kép forrása: Szentmiklóssy 1930.1008. p. Pázmándi István (1898-1975) építész részt vett az újhatvani templom és a pécsi temetőkápolna pályázatán. A kelenföldi templom építésének művezetője volt. Egyéb templomai, kápolnái vidéken: Kulcspuszta, 1935; Nagykarácsony, 1936; Bajót, üvegablak, 1938; Mezőfalva, 1937; Nagyvenyim, 1937— 1938; Pét telepes falu, 1940-1941; Dunakeszi MÁV-lakótelep, 1944; Miskolc-Martintelepre, Szentistvántelepre is tervezett. 1950 után a budai Vár, a Sándor-palota, a nógrádsápi, valamint az Egyetemi templom műemléki helyreállításán dolgozott. MTA BTK MI Adattár, MDK-C-I-10 Pázmándi István által kitöltött kérdőív 1-10/2238. Vállalkozók Lapja 59 (1938) november 17.7. p. A pár évvel később, 1941-ben - a templomépítés megkezdésekor - idekerülő Szabó László lelkésznek sötét képet festettek leendő egyházközségéről: „Részegség, lopás, rablás, erkölcstelenség erkölcsi eltévelyedések, kiskorú leányanyák, szóval egy hatalmas nagy szemétdomb, a főváros erkölcsi Cséri telepe. Látogatásaim előtt azzal igyekeztek viszszariasztani, hogy kiutasítanak, hogy lúgkővel vagy vitriollal leöntenek. Meglepetésüknél csak a vendégszeretetük volt nagyobbc538 Plébánossá való megválasztásakor az Új Magyarság riportot készített az egyházközségről: „az elszórt barakkokon kívül van itt egy hely ezen a környéken, ahol minden együtt van: az Illatos úti három fővárosi ikerházban háromezer szegény ember él, akiknek az életszínvonala csak abban különbözik a barakklakóéktól, hogy kőházban laknak. A tél hidege, a nyár forrósága ellen ez talán mégis több védelmet nyújt. Ez a háromezer ember, meg az a pár száz, aki a grundokon, a kerítés mögött él, Budapest legfiatalabb egyházközségének lett a tagja. [...] Négy évvel ezelőtt, amikor a főváros megszüntette az Auguszta, a Zita, a Kiserdő s a Dühöngő-telepet, kerültek ide ezek az emberek. Kicserélődés persze történt közben, amelyik ki tudott emelkedni ebből a nyomorúságból, elköltözött innen [...] Valahol egyszer kisiklott az életük, talán ők maguk sem tehetnek róla, s aztán már nem volt erejük, hogy kiverekedjék maguknak az emberibb sorsot. [...] A Külső-Soroksári útfeleit a kora délutáni órákban szemfájditóan izzik a levegő. Az út két oldalán sorakozó gyárak szürke, fehér és sárga épülettömbjei, meg a grundok orrfacsaróan kátrányillatú barna fakerítései olvasztó hőséget lehelnek magukból s a járókelő árnyékukban sem talál enyhülést a nyár tobzódó dühe elől. Bérházat alig lát itt az ember, az egyik gyár következik a másik után, s csak néha egy-egy kerítés résén vagy félig tárt kapuján keresztül lehet bepillantani az itteni őslakók életébe. A látvány, amely az ember elé tárul, nem éppen vigasztaló: pöttömnyi fabarakk apró ajtóval és ablakkal az oldalán, tetején ferde kémény amelyből rosszindulatú füstöt szór szét a lomhajárású levegő az udvar fölé. Nem fával vagy szénnel fűtenek itt, mert arra nem igen telik, hanem azzal, amit éppen össze tudnak hozni »guberálni« a családfő, vagy a gyerekek népes csapata, egy-egy felfedező körút során. Többnyire szeméttel, amiből már ők se tudtak kiásni semmiféle számukra értékes holmit. Szegény, a szó legvalódibb értelmében szegény az itteni »őslakó«: alkalmi munkás, napszámos, aki pár pengős heti keresetéből tartja el magát és családját, amely legtöbb esetben nem is kis család, négy-öt gyermek egészen mindennapos errefelé’.’539 1938 nyarán a főváros és a hercegprímás a zuglói templom mellett a Külső-Soroksári úti templom építésének is szabad utat adott. Ez azt jelentette, hogy 3-4 éven keresztül más templom építésére nem kerülhetett sor. A polgármester 120 000 pengőt ígért 1940-re, az egyház, amely szerette volna még 1939-ben elindítani az építést, az Egyházközségek Központi Tanácsától 20 000 pengőt kért. A főváros a kegyúri hozzájárulást a beruházási alapból szándékozott fedezni, melyet a templomépítésre megszavazott évi 165 000 pengőből tervezett törleszteni.540 A templomépítés előzményei közül fontos megemlíteni, hogy végre pályázati úton történt a tervezés, illetve hogy a különböző intézmények eltérően álltak hozzá (például a KEH állásfoglalása eltért a fővárosi és egyházi hatóságokétól).541 A főváros 250 000 pengő építési költséggel, 1940. március 7-i határidővel írt ki zártkörű névaláírásos tervpályázatot, amelyre másod- és harmadvonalbéli építészeket kért fel (Schmitterer Jenő, Nagy Márton és Pázmándi István).542 Nem tudni, hogy miért pont őket keresték meg. A tervezési irányelvek szerint az 1200 fő befogadására alkalmas Soroksári úti Segítő Mária (az egyházközség részéről elhangzott a Segítő Szűz Mária, a Magyarok Nagyasszonya és a Kegyelemszerző Szűz Mária titulus is, az érsek az utóbbi helyett az Isteni Kegyelem Anyja nevet javasolta)543 tiszteletére szentelendő templom, plébánia és kultúrház együttesét kellett megoldani a tervben, a telek jobb kihasználása, az egységes megjelenés és a szomszédos iskolaépülethez való csatlakozás szem előtt tartásával. A zsűriben résztvevő Goszleth Lajos (KEH) és Rimanóczy Gyula (MMÉE) a XIII. ügyosztály iránytervét találta a legjobbnak, ezt azonban nem lehetett kivitelezni. A bíráló bizottság véleménye szerint „a tervek közül változatlanul egyik sem ajánlható kivitelre, de Pázmándi István mérnöknek egytornyos alternatív terve (két tervet is adott be ugyanis egytornyú és kéttornyú megoldással) megfelelő módon kivitelezve kivitelezhető.” Pázmándi oldaltornyos terve konzervatív tömegformálású, de visszafogott díszítése modernizáló. Mind a torony, mind a templomtest meredek tetőzetet kapott. Egyszerű főhomlokzatán, a széles kapufelépítmény fölött nagy köralakú ablak, a magas oromzati falban Mária szobra áll. Goszleth Lajos a körülépített udvart fölöslegesnek, a román karakterű, népies elemekkel bíró homlokzatot pedig túlhaladottnak ítélte. 538 FHGY Szabó László visszaemlékezése. 539 Országh Emil: Budapest legfiatalabb egyházközségének harca a nyomor és a nincstelenség ellen. Új Magyarság 9 (1942) június 17.6. p. 540 PrL Egyk Kát 27, 291619/38, PrL Helyn 3968/1938. 541 PrL KEH 134/1940. 542 Vállalkozók Lapja 61 (1940) február 15. 4. p; Halász 1940. 29-33. p. 543 PrL Egyk Kát 29, 430/1941, Kát 27, 6800/40. 224
