Fabó Beáta: Budapest katolikus templomépítészete a két világháború között (Budapest, 2021)
A gazdasági válság után
ami sablonossá teszi a templomépítészetet. Az MMÉE több ízben próbálta elérni, hogy az új középületek tervezését pályáztassák meg: 1936-ban kérte, hogy a főváros az építkezések anyagi támogatását pályázathoz kösse, egyidejűleg kérte az egyházi hatóságot is, hogy nyilvános tervpályázattal válassza ki a tervezőket. A budapesti helynök nem foglalt határozott állást, szerinte nem csak az egyházi hatóságokon múlik a pályáztatás. Egy dologhoz ragaszkodott viszont, hogy pályázat esetén kizárólag katolikus építészek pályázhassanak.447 Egy további kérdés a tervezői, vállalkozói, illetve építésvezetői tevékenység és a fővárosi bizottsági tagság összeegyeztethetőségére vonatkozott. Az addigi gyakorlatban a tervezőt az egyház bízta meg, így formálisan nem a fővárosnak dolgozott. A pénzügyi bizottság elfogadta Szendy Károly polgármester javaslatát, miszerint a jövőben sem tervező, sem kivitelező nem lehet bizottsági tag, (bár felmerült, hogy jelentős összeget meg lehet takarítani, ha egy bizottsági tag ingyen vállalja a tervezést), valamint hogy templomépítés csak (zártkörű, nem nyilvános) pályázat útján történhet. Petrovácz Gyula - nyilván az elmúlt években őt ért erős támadások hatására - próbálta addigi álláspontját védeni. Az előző ciklusban utolsóként a román stílusú Lehel téri templom épült fel, majd szünetelt a kegyúri templomépítés. Ennek reakciójaként a pasaréti és a városmajori egyházközség „modern felfogású” templomokat emelt „ tisztán a hívek buzgó áldozatából.” Az újabb ciklus során a tervezők visszatértek a tradicionális építéshez, mert az egyházak ezt igényelték, és ezt írták elő. Petrovácz szerint ez azonban nem konzervatív, mert tradicionális stílusban is lehet modern templomot emelni modern anyagok és szerkezetek felhasználásával.448 A párt- és szakmai viták összegzéseként Szendy Károly polgármester bejelentette, hogy a templomépítési programot egyelőre befejezettnek tekinti, és a főváros 1940-ig a középsőferencvárosi templom után a herminamezei és a szentimrevárosi templomot szeretné felépíteni. Emellett csak kisebb átalakítások, felújítások történhetnek. Megfogalmazta, hogy szakítani kíván az addigi gyakorlattal: a következőkben teljes egészében a fővárosra bízza a lebonyolítást (a terveztetést, a kivitelezés ellenőrzését a berendezés kivételével), miután az egyház általában nem rendelkezik kellő pénzzel, illetve szaktudással. A tervezésnél a közönség vallásos érzésének és a művészi szempontoknak egyaránt megfelelő, pártpolitika-mentes hozzáállást szeretne, „egyesek érvényesülési mohóságának véget vetve.” A két említett templom tervezése azonban annyira előrehaladott, hogy ott nem lehetett már változtatni.449 Ezzel tehát lényegében befejeződött a két favorizált építész (Petrovácz Gyula és Fábián Gáspár) budapesti templomépítési karrierje. Fábián még próbálkozott néhány főváros környéki tervezéssel, de részben 1935-ben jelentkező betegsége, részben a kor szellemétől egyre távolodó konzervativizmusa, valamint a KEH negatív véleménye gátolta ebben.450 A kegyúri építkezés második szakasza tehát megörökölte a korábbról származó tervezéseket a tervezőkkel együtt, de valamely elmozdulás történt a mélypontról, vagyis a jó kapcsolatokkal rendelkező, de színvonaltalan tervezők kizárólagosságától. A változás jeleit a harmadik periódusban lehetett érezni. A templomépítő program II. szakaszában elsőként megépült templomok: Páli Szent Vince-templom, Szentlélek templom, Szent Imre-templom Alapíy László felvételei 447 PrL Egyk Kat D/C, 1426/1936 (1936. március-április). 448 Petrovácz Gyula cikke. Budapesti egyházközségek Tudósítója. Szent Imre városi egyházközség. 1936. 1. sz. 7-9. p. 449 Paizs Ödön: Mégis Petrovácz tervei szerint építik meg a herminamezői plébániatemplomot. Pesti Napló 87 (1936) március 29. 10. p. 450 Ld. a későbbi, a tervező személyéről szóló részben. 181
