Fabó Beáta: Budapest katolikus templomépítészete a két világháború között (Budapest, 2021)
Változások az egyházi építészetben 1928 után
Az egyszerű belső teret színes üvegablakok egészítik ki. A szentély üvegablaka feltehetően Árkayné Sztehló Lili alkotása. Thaler Tamás felvétele „A sgrafittódíszes külső inkább tükrözte a tervezők ötleteit, mint a belső berendezés. Egyedül a szószék maradt, az oltár és felette a kőszobor változott. A négy orgonaszerű ablak pillérközeiből is el kellett hagyniuk a sgrafittót.’’ Fiala 1935.141. p. A templom tervei állandóan változtak, mivel az egyházközség nem értett egyet a tervezőkkel, akik egyébként csekély díjazás fejében végezték munkájukat (az 1934. októberi egyházközségi beszámolóból kiderül, hogy Fiala az építési költség 3%-át kapta, Lehoczky pedig díjazás nélkül dolgozott). Sok dologban - főleg a templombelsőben - kellett változtatniuk eredeti elképzeléseiken. 1934 márciusában az egyházközség templomépítő bizottságot hozott létre, az ülések jegyzőkönyveiből részletesen követhetjük a belső vitákat. A bizottság tagja, Szeitz Richárd építőmester felajánlotta a kiviteli munkák díjmentes elvégzését, de ellenzői akadtak. A tervezett lapos mennyezetet is támadások érték, mivel a bizottság tagjai nyomasztónak érezték. A tervezők azonban úgy gondolták, hogy az ókeresztény stílus ezt kívánja meg. A terveket Szőnyi Ottó (KEH) is véleményezte, de annak tartalmát nem ismerjük. Az egyházközség nem rendelkezett elegendő pénzzel, így igyekeztek csökkenteni a költségeket. A bizottsági tagok anyagilag is támogatták a templomépítést, Dvorák Ferenc kormányfőtanácsos hat üvegablak, Ács Sándor elnök a főoltár költségeinek kiűzetését vállalta, a tervezők pedig felajánlották, hogy ingyen készítenek el két faliképet.429 Az egyházközség 1934 áprilisában megkapta a nagyobb méretű telket, júliusban megtörtént az alapkőletétel, és három hónapon belül, szeptember 30-án felszentelték a Szent János-plébániatemplomot.430 A kis hajlásszögű tetővel fedett templomtestbe metsz a középen elhelyezett lapos tetős tömzsi torony. A főhomlokzat terméskő burkolattal ellátott szélfogója, fölötte keskeny, hosszúkás nyílásokkal, valamint a hajótest két oldalán megjelenő, terméskő borítású támpillérek hangsúlyozzák a tornyot. A templom egyhajós belső terét félköríves záródású, a szentélyben téglalap formájú kisméretű színes ablakok sora világítja meg és fakazettás síkfödém zárja. A templom végül a Szeitz építőmester által kalkulált és Pfaltz Tivadar építész, az érsek megbízottja által elfogadott 20 500 koronás költségtervvel szemben 34 000 pengőbe került. Az építéskor felgyűlt adósság törlesztésére kétszer kértek segélyt (összesen 15 000 pengőt), a másodikat 1935 januárjában. Az egyház még ebben az évben sekrestye, keresztelőkápolna és iroda célú toldalék hozzáépítését igényelte a fővárostól.431 Bierbauer Virgil az 1936-ban kiadott Uj lexikon templomokról írt szócikkében a modern templomépítészet példájaként, a városmajori és a pasaréti templommal együtt említette az épületet: „A legutolsó évek építészeti tisztulási folyamata, a vallásosság elmélyedésével együtt világszerte a mai ember templomának nagy kísérletével foglalkozik. Magyarországi legszebb példa Árkay Bertalan Bpest-Városmajori temploma és győri munkás temploma, Rimanóczy Gyula pasaréti, Fiala Ferenc németvölgyi temploma.” A Nemzeti Újság Árkay Aladár és Bertalan, Kotsis Iván és Rimanóczy Gyula mellett Fiala Ferencről és Lehoczky Györgyről is úttörő építészként szólt. A Magyar Kultúra szintén hasonlóan értékelte: „[...] épült egy kisebb templom korszerű szellemben, szerény eszközökkel sikeresen valósítva meg a korszerűség követelte művészi eszményt. Fiala Ferenc és Lehoczky György alkotása.”432 429 A templomépítő bizottság részletes jegyzőkönyvei. PrL Egyk Kát 29, 3533/1934. 430 A Budapest felsőkrisztinavárosi római katolikus egyházközség uj templomának alapkőletétele (fotó). Tolnai Világlapja 34 (1934) 29. sz. 2. p. 431 BFL IV.1409.C 8203/1935-III. cs. Oszvaldik Gyula tervezte. 432 Új lexikon 1936. ’Templom’ szócikk; Nemzeti Újság, 21 (1939) 104. sz. május 7. 18. p; Markovics Sándor: A korszerű templomépítés kezdete hazánkban. Magyar Kultúra 26 (1939) 9. sz. május 5. 271. p. 174
