Fabó Beáta: Budapest katolikus templomépítészete a két világháború között (Budapest, 2021)
Változások az egyházi építészetben 1928 után
Rimanóczy Gyula (1903-1958), építészdinasztia tagja. Az egyetem után nyugat-európai tanulmányutat tett. A kezdeti historizáló stílustól az 1930-as évek elejére jutott el a modern építészetig (villák, középületek stb.). 1933-ban önálló irodát nyitott. Megbízásainak egy részét pályázaton nyerte el. A kép forrása: Wikipédia 1932-ben, a mai telek átadásakor Petrovácz Gyula elérte, hogy a majdani építési engedély kiadása előtt a XIII. magasépítési ügyosztály szakbizottsága az ő vezetésével véleményezze a tervet (holott mint magánépítkezés, nem tartozott az ügyosztály hatáskörébe). Petrovácz Gyula - a ferences História Domus szerint - féltette presztízsét, szerette volna maga elkészíteni a terveket. „Petrovácz Gyula, mint a város magasépítési bizottságának az elnöke, a templomtervet a bizottság elé kérette, illetéktelenül, mert ez nem városi építkezés, és e gyűléseken erősen kifogásolta a tervekben a modern stílust.” 1933 májusában a Központi Egyházügyi Hivatal (Szőnyi Ottó) támogatóan véleményezte a harmadik tervváltozatot. Külső és belső stílusában értékelte az őszinte eszközökkel elért monumentális térhatást és a ferences egyszerűséget, a nagy mértanias tömegeket, a tiszta éleket. A terv előnyének tartotta a széles főhajót, valamint hogy a főoltár és a szószék mindenhonnan jól látható. A berendezéssel kapcsolatban megjegyezte, hogy a művészi elgondolások miatt az építész sokszor mellőzi az ősidők óta kialakult gyakorlati megoldásokat. A rend júliusban építési engedélyt kért a fővárosi és egyházi hatóságoktól. A terv augusztusban a magasépítési ügyosztály Petrovácz Gyula vezette szakbizottsága elé került.415 A bizottság (Fridrich Lajos, Dorner Gyula mérnök, vitéz Martsekényi Imre építész stb.) egybehangzóan bírálta a környezetbe való illeszkedést, a stílust és a torony kialakítását, egyszóval az épület modernségét. Dorner Gyula, aki nem volt építész, „megállapította, hogy a külföldi folyóiratokban közölt hasonló alkotások nem ennyire csúnyák. Levakolva talán még jobb lenne, de e tervezett kőburkolat nagyon sívár. Térhatása a tervnek nincs. A torony a vertikális motívummal és az aljában elhelyezett szoborral olyan mint egy téglafelvonó. Az egész elgondolás nem illik a villakörzetbe. Ebből a szempontból már a városmajori templom is szerencsétlen, de ez még rádupláz” Nemes Nagy Mihály úgy vélte, hogy a „Pasaréti-úti villakörzetben lehetetlen hatása lesz az ilyen nyugtalan blokkszerűségnek. Az egész stílust szeretné az egyházművészetből kikapcsolni. Ezen a helyen a régi magyar motívumokat kellene rögzíteni; egy erdélyi templom milyen szépen harmonizálna ott a természettel.” A bizottság összefoglaló véleménye szerint „az egyházi hatóságok legtöbb esetben az építész kényszerítő hatása alatt állnak és kénytelenek profán formákat elfogadni. A tervezet a villák között szépészeti szempontból nem látszik megfelelőnek, nem simul a környezetébe.” A bizottság véleményt kért a Központi Egyházügyi Hivataltól, amely a főváros kérésére szeptemberben újra véleményezte a tervet, immár a negyedik változatot, és teljes mértékben elfogadta azt. Részletesen taglalta a templom és a környezet kapcsolatát. A hivatal szerint régen a középület adta meg az alaphangot a környezet alakításához. Itt viszont a sok új, sokszor nem művészi, fák mögé rejtőző villa közé kell elhelyezni. A KEH úgy ítélte meg, hogy a pasaréti templom „...van olyan jó, mint az újabb időben a főváros belsejében, tehát közelebb a karakterisztikus környezethez megépített stílusutánzó homlokzatok, melyeknek akárhányszor nyugtalan a homlokzatuk és még az agyoncsépelt régi formák sincsenek ésszerűen alkalmazva, pedig az azokból való okos és elfogadható kompiláció hálásabb és könnyebb feladat, mert egy új irány vajúdásába beállni [...] a szerves fejlődés, mely a régi alapból ésszerűen sarjaztatja az új stílust [...] Jelen terv a mai modern tervek sorában valósággal már az ósdiság hatásával van az emberre.” A vélemény szerint a templom nyugodt, nincsenek túlkapások, a régi és az új irányzatok között átmenetet biztosít a körív alkalmazása; a torony alsó hasábja is nyugodt, a felső része a pisai ferde toronyra emlékeztet.416 Az I. variáció, 1931. augusztus MÉM MDK Magyar Építészeti Múzeum 93.01.2.1 AII. variáció, 1931. szeptember MÉM MDK Magyar Építészeti Múzeum 93.01.2.3 415 Fővárosi Közlöny 44 (1933) 41. sz. szeptember 12. 1091-1092. p. 416 PrL KEH 48,116/1933. 166
