Fabó Beáta: Budapest katolikus templomépítészete a két világháború között (Budapest, 2021)
Változások az egyházi építészetben 1928 után
Árkay Bertalan (1901-1971) a Műegyetem elvégzése (1925) után pár hónapot Franciaországban töltött, ahol nagy hatással volt rá az - általa ugyan túl hidegnek tartott - Le Raincy templom. Párizs után apja javaslatára a modern építészet egyik központjának tartott Bécsben, Peter Behrens iskolájában folytatta tanulmányait. Az itt szerzett ismereteket tágította római ösztöndíjas időszakában (1928-1930), és vált a római iskola legfőbb magyar építészévé. Építészeti pályájának egyik fő területe - apjához hasonlóan - a szakrális tervezés volt, bár annak aránya életművükben, valamint pályájuk ívelése is jelentősen eltért. Egyetemi éveitől kezdve kiemelt figyelmet szentelt a templomtervezésnek. Az apjához hasonlóan alkalmazott népies-középkorias stílus után terveiben megjelenik az önálló campanile árkádsorral. Az első ilyen jellegű hazai tervpályázati munkája, az újhatvani nemzeti romantikus, kicsit középkorias plébániatemplom (1928) után - az apjával együtt tervezett modern, de historikus szellemet sem nélkülöző Győr-gyárvárosi plébániatemplomot követően - római időszakában eljutott a székesfehérvári Prohászka Ottokár-emléktemplom különleges megoldásáig (1929), amelyben lényegében már megfogalmazta az első megvalósuló modern templom lényegét. Ld. Csáki 2008 A kép forrása: MNM Történeti Fényképtára 221/1951 Megjelenik a szabályos hasábok egymásba kapcsolódása, a főhomlokzat két álló kubusa (a hagyományos kéttornyú templomok toronyalját idézi), a hangsúlyos íves portál, a háromhajós alaprajz a keskeny oldalhajókból nyíló oldalkápolnákkal, a hosszúkás ablakok közötti pilonok és kápolnák ritmikus ismétlődése. A városmajori különálló torony lezárása (modern vonalú, vasbeton keretekből álló nyitott „sisakja”) is a székesfehérvári tervhez hasonló megoldást mutat. BFL XV.17.d.328/42-52 155
