Fabó Beáta: Budapest katolikus templomépítészete a két világháború között (Budapest, 2021)
Változások az egyházi építészetben 1928 után
Második terv (új centrális-kupolás templom, 1929-1931) Az egyházközség időközben elhatározta, hogy önálló, új templomot emel. A tervezési elvek alapján legalább 1500 fő befogadó képességű templomot kellett készíteni „a környék intelligens lakosságának”, a meglévő kis kőkápolna és a kialakítás alatt álló díszes park figyelembevételével. Árkay Aladár az előzőhöz hasonló, bizantizáló, centrális terű, görögkereszt alaprajzú templomot tervezett, magas kupoladobon ülő kúp alakú külső kupolahéjjal és terméskő burkolattal, szimmetrikusan elhelyezett kis saroktornyokkal (1929 márciusa). A magyarországi templomépítészettől nem volt idegen a centrális terű római katolikus templom. Az elképzelés szerint a régi és az új templomot árkádsor kötötte össze, a közbezárt tér közepén díszkút kapott helyet (a helyszínrajz alapján nem egyértelmű, hogy a nyolcszögű alapzat díszkutat vagy szobrot jelez). A plébános véleménye szerint az új templom egészen eredeti, mégis illeszkedik a régi kápolnához. A terv legnagyobb újdonsága az apszist teljes egészében kitöltő üvegablakfal, valamint a különálló, magasba szökő campanile a teljes hosszában végigfutó keskeny, vertikális üvegablakkal (P. Szűcs megfogalmazásában: amerikai felhőkarcolók mintájára lépcsőzetesen karcsúsodó harangtorony). A terv formálisan valóban hordoz néhány közös vonást (lágy formák, terméskő, jobboldalt elhelyezett torony, hengerformájú kis kúptetős toronyban elhelyezett lépcsőház)383 a már korábban megépült kápolnával, azonban a monumentális, kicsit historizáló-modernkedő terv mégis igen távol áll (marad) az egyszerű, harmonikus kialakítású kápolnától. Ugyanez az egyszerűség és harmónia a végleges modern templomban jelenik meg újra, amely ezáltal szépen illeszkedik a régi kápolnához. Az egyházközség még májusban elhatározta, hogy az új Jézus Szent Szíve templomot egyben Prohászka Ottokárnak szenteli. Kriegs-Au Emil városmajori plébános lelki atyja a megboldogult székesfehérvári püspök volt, aki kiemelten tisztelte Jézus Szent Szívét. 1927 áprilisától az egyházközség havonta Ottokár lelki órát tartott, és továbbra is őrizni kívánta a lelki hagyatékot, Prohászka tanításának szellemiségét (ha már a teste Székesfehérváron pihent). Az érseki helynöknek tetszett az ötlet, de az egyházi kódex szerint csak kanonizált szent tiszteletére lehet templomot szentelni, így erre nem került sor. A templom megépülésekor a régi kápolnát kultúrházzá alakították és Prohászka Ottokárról nevezték el.384 A terveket benyújtották engedélyezésre az egyházi hatósághoz, az érsek azonban véleményezés nélkül küldte vissza. Az augusztus végére módosított terv költségei majd 20%-kal csökkentek. Telek azonban még ekkor sem volt kijelölve. A tanács 1930-ban „más megfelelőbb megoldási lehetőség hiányában" a Csaba utca és az Ördögárok közötti területet jelölte ki.385 AII. ügyosztály 1930 tavaszán megfelelőnek tartotta az elrendezést és a régi templommal való összeépítés módját: „a modern stílusa ellen kifogást nem emelünk.” Költségesnek találta azonban a két templom összekötését, valamint a burkolati terméskövet (fölvetette a nyerstégla alkalmazását kőelemekkel).386 A főváros templomépítési programja szerint a középső-ferencvárosi templom következett volna a sorban, az egyházközség azonban még abban az évben szerette volna elkezdeni az építkezést. A budapesti helynök támogatta ezt a törekvést, hiszen a városmajoriak a nehéz időkben „dicső módon felépítették a templomukat, bár utólag nézve várniuk kellett volna pár évet nagyobb építésére, mert a meglévő szűk, alacsony, nehezen szellőztethető, vagyis nem megfelelő” A hercegprímás eleinte ragaszkodott az eredeti sorrendhez, mivel a soron következő Középső-Ferencvárosban csak egy 300-400 fős kápolna fogadta a 27 000 hívőt, míg a Városmajorban 700-800 fős templom szolgálta a jóval kisebb lélekszámot (7000-8000 hívő). Bár a helynök végül elfogadta ezt az álláspontot, a hercegprímás időközben mégis a városmajori templom 1931-ben történő felépítése mellett foglalt állást, de a polgármester belátására bízta a döntést. A főváros azonban 1930-ra tervezte a két VI. kerületi (Szondi utcai és Lehel téri) templom építésének megkezdését, és emellett a fővárosra hárult a Regnum Marianum templom 1931-re áthúzódó befejezése is, mivel az egyházközség pénze elfogyott. Végül maradt az eredeti sorrend, vagyis a terv szerint a középsőferencvárosi építés következett (volna, ha a gazdasági válság nem szól közbe).387 A városmajori templom építési költsége eredetileg 600 000 pengőt tett ki. A főváros megígérte, hogy a felét, azaz 300 000 pengőt biztosít. Az egyház viszont csak 100 000 pengővel rendelkezett. Szerette volna mihamarabb, már 1930 őszén elkezdeni az építést, ezért elhagyta az eredeti elképzelésből a nagy tornyot (csak a két kis torony maradt), a majolika cserepet, a négy szobrot és az üvegfestményeket, valamint a templomokat összekötő árkádsort. Ezáltal 200 000 pengővel csökkentek a költségek. Közben kiderült, hogy a főváros az ígért összeget csak 1932-re tudja biztosítani. Az újabb tervek az egyházi és a fővárosi hatóság jóváhagyására vártak, a hercegprímás ennek ellenére elvállalta az októberi alapkőletételt. 383 A kis tornyok új templomnál való alkalmazását bírálta Somogyi Antal 1931. július 25-én Árkay Aladárnak írt levelében. BTM KM Égy ltsz. 67.38.21.8. 384 PrLEgyk Kát 25, 2240/1929. 385 BFL IV.1403.a 140/1930 kgy. sz. határozat. 386 BFL IV.1409.C 1712/1936-1. cs. 387 PrLEgyk Kát 29, 225/1931. A centrális templom helyszínrajza, 1929 BTM XV.17.d.328 KT T42/31-2 A centrális terű, kupolás tömegformálás később megjelent Árkay a bolgár ortodox egyház számára tervezett ferencvárosi templomában. A megrendelő kívánságára a bulgáriai ortodox templomok mintájára készített tervet görögkereszt jellegű alapraj zzal, a központi tér felett kúptetővel 1931 júniusában. 1931-1932-ben épült fel. BFL IV.1409.C 5448/1931-III. cs. BFL XV.17.d.329 38 268/2, az engedélyezési terv száma: 109 982/1931-III. A kép forrása: MaNDA, Magyar Ferences Könyvtár és Levéltár 149
