Fabó Beáta: Budapest katolikus templomépítészete a két világháború között (Budapest, 2021)
Változások az egyházi építészetben 1928 után
A kelenföldi templom torony nélküli két megvalósulatlan és a megvalósult homlokzati terve, 1931. október BFLXV.17.d.329 3278-2,5,4 A meglévő épülethez egy keskeny, hosszú teremkápolnát toldottak BFLXV.17.d.329 3278-5 A TEMPLOM ÉPÍTŐ PROGRAMON KÍVÜL EMELT ÉPÜLETEK 1929-1935 A főváros templomépítő programja keretében elsőként a pesti oldal újonnan kiépült külterületeit látta el templomokkal. Az 1928 utáni időszakban a pesti oldalon három helyi lelkészség (a X. törökőri, a XIII. Külső-Váci úti, azaz tripoliszi és a VI. Szent Család) is önálló templomot kapott, így lehetővé vált a plébániává alakulásuk. A budai oldal déli részén, Lágymányoson (Fehérvári út) és Kelenföldön (a Kelenföldi pályaudvarral szemben) lakó „szerény jövedelmű tisztviselő- és munkáscsaládok” részére egyházközségek, 1932-ben helyi lelkészségek alakultak.337 Szintén a budai oldalon, a budai hegyek benépesülésével 1934-ben létrejött a svábhegyi egyházközség és 1936-ban a felsőkrisztinavárosi helyi lelkészség. Ezek a területek (a budai oldal külső részei, Dél-Buda és Észak-Buda, azaz Óbuda) a fővárosi építési sorban hátrébb álltak, itt egy-egy plébániatemplom létesítése volt várható. A kisebb közösségek (a MÁV-lakótelepek, a Jeruzsálem-telep, a Szent József-tanoncotthon) és a lakott területektől távol eső, beépítetlen részek (Péterhegy, Kiscell, Remetehegy) nem kerültek még várakozó listára sem. Ezért - erejüktől függően - igyekeztek saját maguk megoldani a templomépítés feladatát. A dél-budai terület (Kelenföld, Lágymányos, Péterhegy) 1930-1934 A századforduló táján, a Ferenc József (mai Szabadság) híd megnyitása után a dél-budai városrész fejlődésnek indult. A Sáros fürdőtől délre, majd a két világháború között a mai Móricz Zsigmond körtéren és az attól kifelé eső területeken is nagyobb építkezések zajlottak. Először a kelenföldi (1930-tól szentimrevárosi) plébánia, majd az 1930-as években a külsőkelenföldi (mai kelenföldi) és a külsőlágymányosi (mai lágymányosi) egyházközség, lelkészség, illetve plébánia alakult meg. A Szent Imre Plébánia Szeretetotthonának kápolnája, ma Szent Tádé kápolna, 1937-ben nyílt meg a Budafoki út 16-18. alatt, a környékbéli hívek számára. Kelenföldi Szent Gellért-plébániatemplom 1930 XI. Kelenföldi út 39. A Kelenföldi pályaudvar környékén (Külső-Kelenföldön) élő hívek az alakuló kerület központjában fekvő, távoli kelenföldi (ciszterci) plébániához tartoztak. Szerettek volna egy közelebbi kápolnát maguknak, ezért bérbe vették a Kelenföldi pályaudvarral szemben lévő, Haas Miklós által birtokolt telket. 1912-ben az akkori tulajdonos, Kádár Samu kocsis földszintes lakóházat épített istállóval és kocsiszínnel, Haas tőle vette meg az ingatlant. Az egyházközség a melléképületből kápolnát, a lakóépületből pedig lelkészlakot alakított ki. A bérleti szerződés szerint annak lejárta (1940) után a bérbeadó szabadon rendelkezik az átalakított épületekkel. A pályaudvar közelsége miatt „a mozdony szikrái által okozott károk tűrésére vonatkozó kötelezettség mint tulajdonjogi korlátozás” terhelte az épületet. A hatóság végül „tűztávlati szempontból” elfogadta (mivel az 1881. évi XLI. t. c. 16 §-ának megfelelően 20 méterre feküdt a pályaudvar szélétől). Az egyházközség 1930-ban építette fel a kis, ideiglenesnek szánt templomot torony és kórus nélkül. A terveket Rózsa Sándor készítette, a kivitelező az óbudai Haas Károly és társa okleveles mérnök és építőmester volt.338 A közelben lakó Fischer József építész 1931-ben elkészítette hozzá a torony tervét (kivitelező: Haas Károly és Szilárd István), de a tulajdonos hozzájárulása híján nehezen kapott engedélyt. A Fővárosi Közmunkák Tanácsa 1932 nyarán másodfokon engedélyezte.339 Az építkezést a főleg munkásokból és közalkalmazottakból álló egyházközség finanszírozta, azonban elfogyott a pénz. Az egyházközség a fővárostól kért több ízben anyagi támogatást a villanyszerelési munkák és a belső berendezés (gyóntatószék, főoltár, harmonium, fapadok) megvalósítására. „Egyházközségünk az általános testi és lelki nyomor idején rendkívül fontos missziót teljesít a székesfőváros perifériáján, ahová a Sasad odúiba és a külső Horthy Miklós út tömeglakásaiba a város szivéből a kenyerüket és reményüket vesztett emberek menekülnek ki” - írták. 337 BFL IV. 1403.a 292/1932 kgy. sz. határozat; Fővárosi Közlöny 43 (1932) 38. sz. szeptember 23. 876. p. 338 BTM KM Schoen Arnold hagyatéka. 339 A bekezdés forrása: BFL IV.1409.C 5444/1931-III. cs; BFL XV.17.d.329 3278. 132
