Brunner Attila - Perczel Olivér (szerk.): A Liget egykor (Budapest, 2021)
Fabó Beáta: A városliget szerkezeti változásai
Fabó Beáta A háború utáni beavatkozások - a megváltozott térhasználat A Felvonulási tér kialakítása a politikai reprezentáció szolgálatában A kommunista rendszer a Liget város felőli oldalát a hatalmi reprezentáció egyik legfontosabb helyszínévé alakította. A tömegmegmozdulásokra alkalmas, de kicsinek talált Hősök terét megtartották, a Millenniumi emlékmű Habsburg szobrait azonban lecserélték 1953—1954-ben. Tényleges reprezentatív központtá azonban nem a Hősök tere vált, hanem a súlypont ismét a Liget délnyugati részére helyeződött át. Politikai döntés eredményeként a Gorkij fasorrá átkeresztelt Városligeti fasorral szemben helyezték el Sztálin szobrát (1951) és a talapzatával összefüggően a felvonulási dísztribünt. Mögötte még megmaradt a 19. század elejéről származó Rondó nagy része, közepén szökőkúttal. A moszkvai Vörös tér mintájára a monumentális méretű szobor elé reprezentatív, monumentális felvonulási teret kellett létesíteni. Ez a tér azonban építészetileg nem tekinthető igazán térnek, inkább egy főút (a Dózsa György út) felduzzasztott szakaszának. A Várból induló, városon átívelő elsőrendű városképi egység végpontjának szánták (Vár — Roosevelt tér — József Attila utca — Sztálin /volt Erzsébet/ tér —Sztálin/volt Andrássy/ út —Dózsa György út). 1951-ben a Dózsa György utat kiszélesítették mintegy 75 méterre, belemetszve ezzel a Liget testébe. Lebontották az itt álló Regnum Marianum templomot, a régi villamos-végállomást és a Városi Színházat. A mintegy 130 éve fennálló Rondó harmada megsemmisült. A kialakított tér 1953-tól Sztálin nevét viselte (a szobor ledöntése után a köznyelvben Csizma tér, ma 56-osok tere). 1956 januárjára körvonalazódott, hogy a tér két szélére kerül a már 1950 óta tervezett Lenin- és Tanácsköztársaság-szobor. A Sztálin-szobrot az 1956-os forradalom során ledöntötték, 1957 novemberére elkészült a tér rendezési terve, a munka azonban elhúzódott. 1965-ben a Műcsarnok háta mögé felállították Lenin szobrát. Az 1960-as évek oldottabb politikai légkörében megváltozott a kizárólagos, hatalom általi használat, újabb célként kulturális központot kívántak itt kialakítani. A Sztálin szobor helyére az új Nemzeti Színház került volna, még összekapcsolva a dísztribün megoldásával. Az előírt épületegyüttes magába foglalta az Ifjúság Házát és a Koncertpalotát is (1964. évi elhelyezési pályázat). Az ezt követő 1965. évi pályázat eredményeként Hofer Miklóst, a Középülettervező Vállalat tervezőjét bízták meg a Nemzeti Színház megtervezésével. A színház felépítésének kérdése két év-Lenin szobra (Pátzay Pál, 1965). Archív fénykép, 1970. Fortepan, 1977 tizedig volt napirenden. A két politikai töltetű szobrot, Lenin és a Tanácsköztársaság szobrát (1965, 1969) időközben felállították a nagy tér két végén, és architektonikái elemekkel igyekeztek hangsúlyosabbá tenni azokat. (Hofer tervezte a Tanácsköztársaság emlékmű architektonikái kialakítását). A Nemzeti Színház itteni elhelyezését az 1980-as évek végén vetették el. 78
