Brunner Attila - Perczel Olivér (szerk.): A Liget egykor (Budapest, 2021)
Perczel Olivér: Népliget a városligetben, avagy a klasszikus vurstli világa 1885-1908
Népliget a Városligetben III. Kimutatás az áruállványok helyéről és számáról 1889-ből BFL IV,1407.b. VII. 6927/1874' Folyószám Az áruállvány helye Áruállvány (db) Tejcsarnok kocsi (db) 1. Andrássy és Stefánia út sarkán 2 2. Andrássy úttól az Állatkerthez vezető úton 6 3. Állatkerti kőhídtól a Népligetig (a vurstliig) 3 4. tó melletti jegyszedő ház 1 5. Széchenyi híd mellett 1 6. Széchenyi hídtól jobbra, a Népligethez vezető úton 7 7. Király utcai fasor végén 1 8. Damjanich utcai lóvonat indóháznál 2 9. Stefánia és Erzsébet út sarkán 1 10. Színkör mellett 6 1 11. István út és Hermina út sarkán 1 12. Erzsébet és Hermina út sarkán 1 13. a nagy fenyvesben 1 1 14. A Damjanich utca torkolatánál 1 15. Az Állatkerthez vezető úton 1 16. A Nádor körúton* 1 Összesen 33 5 * Ma Városligeti körút A korszak jellegzetes ligeti figurái voltak az említett járva-kelve árusítók is. A napi 10 korona befizetése után engedélyt nyert mozgó árusok csak cukorkát, süteményt és gyümölcsöt árulhattak. A „perecesek” élete sem volt könnyű, napi 200-300 darabot is el kellett adniuk, hogy fedezzék költségeiket.48 A mozgóárusoknak nem volt szabad letelepedniük, nem árulhattak a vurstliban, az árubódék közelében, a Stefánia úton, a Műcsarnok előtti sétányon és a Köröndön. A Ligetben a tejeskocsik mellett vízárusok is megjelentek. A tanácshoz időnként panasz érkezett a vurstlira. 1892 nyarán a Városligetben nyaraló polgárok közös levélben tiltakoztak, mivel a „népligetben egy tócsa terjedt el, mely tócsa irgalmatlan bűgt terjeszt”. Az elviselhetetlen szagú pocsolya Ungerleider telkéről áradt, és a Hököm Színház felé terjedt. Az esetet kivizsgálták, majd a kávéház tulajdonosát felszólították, hogy a telkén lévő folyóka (csatorna) tisztítását azonnal végezze el.49 A későbbiekben hasonló panasz nem érkezett. A vurstli infrastruktúrája fejlesztésének következő szakasza a teljes csatornázás volt. Az Állatkerti körút, a Körjáték út, a Mutatványos út és a Népliget út csatornázására 1892 őszén szavazott meg a közgyűlés 9000 forintot,50 kiépítésére 1893 tavaszán került sor. A fejlesztéseknek köszönhetően ez volt a vurstli virágkora, amelyről a korszak legnépszerűbb írója, Jókai Mór is megemlékezett. Budapesti élet című írásában bemutatta az erőművészt, a bábszínházak előadásait és a bűvészek produkcióit. Szólt a kígyószelídítő nőről, Magneta kisasszonyról, aki mágneses képesség birtokában függött a levegőben, az emberarcú kakasról és az alvajáró jósnőről is. A legények bizonyíthatták kedvesüknek testi erejüket az erőmérlegen vagy megpofozhatták a bábut. A céllövészetekben vízsugáron táncoló tojást kellett eltalálni, és persze sokféle hintát és körhintát is lehetett használni. A tengeri hullámzás érzését a „muszka csusgjzapálya”, vagyis az első hullámvasút biztosította; a vurstliban eltöltött napról a fényképészek szolgáltattak maradandó emléket.51 Valódi vízi hullámzás okozta élményt kívántak nyújtani élelmes vállalkozók a II. és III. parcellákon. Ezen telkek együttes bérletére Bölcskey Pál és Fekete Adolf tett ajánlatot 1893 tavaszán. Terveik szerint egy vízi carousselt (körhinta) helyeztek volna üzembe, amely hat csónakot mozgatott volna körbe-körbe. A tanács kiadta az engedélyt, ám a vállalkozók végül elálltak grandiózus tervüktől, a szerződést sem írták alá.52 A vízi újdonság mégis megvalósult. Két évvel később, 1895. május 1-jére Sík Aladár megépítette a körcsónakázót, mely egy beton vizes medencéből, hat csónakból és a parti kikötő faépületeiből állt. Azonban a millenniumi kiállítás előtti év nem volt nyereséges, és a vízi körhinta sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Mivel kevesen használták, a vállalkozó csődbe ment.53 A két parcella bérleti és használati jogát Kohn Zsigmond vette át 1899-ben, majd tőle 1900 májusától a vurstli-varieté tulajdonosa, Fisch Ferenc. Fisch a telkeken található beton medencét feltöltötte törmelékkel és elegyengette földdel, majd az 1901-es szezontól egy új szerkezetű „körlégcsónakázv hintát” helyezett üzembe. Fisch számára a körhinta üzlet azonban nem bizonyult tartósnak. A telkeket csak egy évig használta, majd a bérletet Meinhardt Frigyes 48 Molnárgyerek: „perecz-nagyipar.” Molnárok Lapja, 12 (1905. december 16.) 50. sz. 1173. p. 49 BFL IV.1407.b. VI. 722/1892. 50 Fővárosi Kő jöny, 3 (1892. október 18.) 81. sz. 3. p. 51 Jókai 1893. 135-138. p. 52 BFL IV.1407.b. VI. 39/1893. 53 Pénztelensége miatt elmaradt a tűzbiztosítás befizetésével, emiatt bútorait, gőzgépét és körcsónakázóját 1897 nyarán lefoglalták. Sík a rossz időjárásra hivatkozva fizetési haladékot kért a tanácstól, ám a hivatal ezt elutasította, és 1898 augusztusában bútorait, vascsónakjait és gőzgépét elárverezték. A vízi körhinta elemeit 972 forintért a Kroi A. bécsi kereskedő cég vásárolta meg, és a játék a Práterben működött tovább. 121