Csepely-Knorr Luca: Budapest közparképítészetének története a kiegyezéstől a első világháborúig (Budapest, 2016)
Közparktervezés Budapesten a 19. század második felében
Az Országház terének parkosítása „A nagyszerű épület (...) mellőzhetlenül megkívánta, hogy egyrészt szabadon álljon, másrészt pedig, hogy fenségéhez illő, méltó környezetéről is gondoskodás történjék."254 Az Országház építését 1880-ban törvényben határozták el.255 Az építkezés helyszínét, a Duna partján lévő Tömő teret a Fővárosi Közmunkák Tanácsa választotta ki. A téren korábban a Hajóhivatal, továbbá a William Lindley által tervezett első pesti vízmű állt. A terület Országház-építkezést megelőző - valószínűleg megvalósulatlanul maradt - parkosításának terve oldott útvonalvezetésű, a belső városrészek sétatereihez hasonló kialakítású, bár annál kevésbé díszes, gyepes zöldfelületet mutat.256 Az Országház építésének előkészületeit a Tanács mellett egy 1881-ben alakult országos bizottság irányította, amely pályázatot írt ki az épület tervezésére.257 Az 1882-ben meghirdetett tervpályázatra beérkező pályamunkák elbírálására 1883 januárjában került sor; ennek eredményeként az épület tervezésére Steindl Imre kapott megbízást, aki az Országházat körülvevő térre is dolgozott ki koncepciót.258 Steindl többször módosította terveit, a tér rendezésére vonatkozó elképzelése azonban alapjában változatlan maradt: „Az épület mögött és mellett pedig rendessé alakítandó hármas tér terül el."259 A hármas tér gondolata az épület keleti (város felőli) homlokzata előtt létesítendő nagyobb, illetve az oldalhomlokzatok előtt (az épület mellett) elterülő két kisebb térrészt j elentette. Steindl térrendezési koncepciójának lényeges eleme, hogy e három rész kialakítása formailag, stilárisan megegyezett. 1884-es tervváltozatán az épület keleti homlokzata előtti térrész három kisebb egységre tagolódik, amit az Alkotmány utca vonalában kialakított teresedés indokolt. Az épület tengelyében burkolt felület jelenik meg, a tengely két oldalán pedig két, növényekkel kialakított, azonos elemekből álló, és a tér alakja adta lehetőségekhez képest a tengelyre szimmetrikusan elrendezett kertrészlet. A szimmetriát erősíti a két díszkút elhelyezése is. Steindl terve alapján készült el a térrendezés alapelveit is rögzítő végleges szabályozási terv. A szabályozás legfontosabb elve az volt, hogy az Országháznak szabadon állónak és terekkel övezettnek kellett lennie. A teret körülvevő épületeknek a terv középület funkciót szánt, a tér főbejáratát pedig a Parlament főtengelyével együtt az Alkotmány utca vonalában jelölte ki.260 A szabályozás elkészülte után a tér többi épületének tervezése is megindult.261 Az Országház építése 1885-ben kezdődött, a hosszan elhúzódó építkezés során 1894-ben készült el a homlokzat főpárkánya, 1896- ban a millenniumi ünnepségek keretében már itt zajlott a „Szent Korona fogadása”, és a kupolacsarnokot is használták már. Ebben az évben olvashatunk először a tér kertészeti rendezéséről. A Kert című folyóirat Rauscher Lajos: Az Országház távlati képe a tér tervezett kialakításával, 1900 / Országgyűlés Hivatalának Műszaki Főosztálya tervtára Előző oldalon: Az Országház tér és a Szabadság tér légi felvételen, 1920 / Siklóssy László: Hogyan épült Budapest? Budapest, 1931. p. 274. 97
