Csepely-Knorr Luca: Budapest közparképítészetének története a kiegyezéstől a első világháborúig (Budapest, 2016)
Közparktervezés Budapesten a 19. század második felében
rendelkező struktúrát mutat. A főtengelyre illeszkedik a kör alakú középső teresedés: egy nagy, burkolt felület, amelyet három koncentrikus ívben elhelyezett fasor vesz körül. A középponti elemen kívül a főtengely egyik végpontjában még egy kör alakú, gyeppel és virágfelületekkel kialakított, hangsúlyképző kertészeti elem kapott helyet. A tengelyeket historizáló formavilágú, lekerekítésekkel díszített gyepfelületek, és ezek szélét hangsúlyozó kis lombkoronájú fák alkotják. A terv arról tanúskodik, hogy Ilsemann a kis terek esetében nem ragaszkodott a 20. század eleji kritika által sokat támadott tájképies formavilághoz. A Mátyás téri park a lehető legnagyobb és leglogikusabb zöldfelületi kialakítással készült, egyszerű, a funkcióhoz igazított formai megoldásokkal. A szakmai folyóiratokból más piacterek parkosításáról is értesülhetünk. 1897-ben már tervben volt az Újvásártér, a mai II. János Pál pápa tér parkosítása és a korábbi Baromvásár tér, azaz a mai Teleki tér parkosítása is ekkor kezdődött meg. Az Újvásártér parkozása a korabeli források szerint az egyik legnagyobb beruházásként indult, a park fontosságát azzal indokolták, hogy méretben a bécsi Stadtparkkal veszi fel a versenyt. A park közepére szökőkút felállítását tervezték, amelynek alkotóját pályázat útján kívánták kiválasztani, mellé az Erzsébet térihez hasonló kioszk került volna. A tér négy sarkában játszótereket akartak kialakítani, hiszen ebből nagy hiány volt.218 A tervek szerint a park gyepfelülettel, fákkal és cserjékkel készült volna el, virágágyak nélkül. Ezek a tervlapok egyelőre nem ismertek, fennmaradt azonban egy szignálatlan, dátum nélküli terv, amely az 1908. évi kataszteri szintű térképhez nagyon hasonló állapotot mutat. Mivel ezen már látható a Népopera (ma Erkel Színház) épülete, elképzelhető, hogy a tervlap a színházépítés miatt 1911 körül szükségessé vált parkátalakítás kapcsán született. Mindkét ábrázolás nagyvonalú, szimmetrikus, geometrikus parkelrendezést mutat, egy koncentrikus körívekből felépülő térszerkezetet feltáró, széles fasorokkal kísért, derékszögű útrendszerrel. A térképen díszesebb, az átalakítási terven jóval egyszerűbb vonalvezetés figyelhető meg. A négy sarokban mindkét forrás teresedéseket jelöl, amelyek a tervezett gyermekjátszóhelyeknek adhattak helyet. Az átalakítási tervlapon ezek közül egyet már a színházépület foglal el, egy másikat valószínűleg gyepes sportpályává alakítottak át. Az 1908. évi térkép középső, köralaprajzú eleme akár a forrásokban említett szökőkút is lehetne, mivel azonban az átalakítási terven itt már szőnyegágy kapott helyet, kétséges, hogy ez a parképítészeti elem elkészült-e. Az egykori piactereken kialakított parkok a vásárcsarnokok építésével párhuzamosan, átgondolt rendszer szerint létesültek a város olyan zsúfolt belső területein, ahol erre a legnagyobb szükség mutatkozott. Olyan új funkciók és ezekhez illeszkedő stilisztikai megoldások jelentek meg bennük, amelyek a későbbiekben a nagyobb léptékű városi parkokban is meghatározóvá váltak. A belső városrészekben az eltérő funkciókhoz eltérő kialakítású tervek készültek, amelyek a sablonos, miniatürizált angolkertekre emlékeztető megoldások után új formai és tervezéselméleti korszak kezdetére utalnak. A gyermekjátszóhelyek nagy szabad területeit csak valamilyen geometrikus rendben ültetett fák tagolták - ez a megoldás az első kifejezetten erre a célra tervezett bécsi Kinderparkot idézte.219 Ilsemann Keresztély: A Mátyás tér kertészeti rendezésének terve, 1897 BFL XV.17.d.lS14.a. 8/5.1 Ilsemann Keresztély: A Mátyás tér kertészeti rendezésének terve, é. n. BFL XV.17.d.lS14.a. 8/5.2 78
