Csepely-Knorr Luca: Budapest közparképítészetének története a kiegyezéstől a első világháborúig (Budapest, 2016)
Közparktervezés Budapesten a 19. század második felében
hogy a növények telepítését esztétikai és kertészeti megfontolások helyett azok ritkasága határozta meg. Ilsemann meglátása szerint a sétányok hangsúlyos pontjain, fő attrakcióként kell virágágyakat létesíteni, kizárólag igényesen kialakított kertészeti közegben, s nem kell „minden poros országút mellé’’ ritkaságokat tervezni.204 A főkertész tervezési elvei között az egyszerűség és az átláthatóság vált az elsődleges szemponttá, írásai alátámasztják úttörő szerepét a kifejezetten közterületen használható kertészeti megoldások kidolgozásában és propagálásában. 1897-ben egy Széchy Antal tervei alapján készült, az Erzsébet téren elhelyezendő szökőkútról számolnak be a források.205 A park nagyobb léptékű átépítésére először 1905-ben születtek tervek, amelyek új szobroknak és egy szökőkútnak a felállítását célozták - megvalósításuk azonban a nagy központi virágágy elbontását igényelte. Az első elképzelések szerint Semmelweis Ignác és Veres Pálné szobrát kívánták felállítani a téren. A későbbiekben azonban további szobrok elhelyezését is tervbe vették, amelyek Jókai Mórnak, Lotz Károlynak, Liszt Ferencnek állítottak volna emléket. A szobrokat először a tér négy sarkán, a bejáratokkal szemben gondolták felállítani. Mivel azonban Veres Pálné szobra ülő alakot ábrázoló alkotás, Stróbl Alajos javaslatára azt végül nem a tér sarkán, hanem annak belsejében szándékozta elhelyezni a középítési igazgató, Heuífel Adolf.206 A tér fő ékességének tekintett virágágy elbontását a kertész szakma nagyon ellenezte, ezért a kritikai hangok elnémítása érdekében a szökőkút környezetének megtervezésébe a középítési igazgató a főkertészt, Ilsemann Keresztélyt is bevonta. Az igazgató és a főkertész terve új sétányok és gyepfelületek létesítését is javasolta. Végül 1906-ban első köztéri márványszoborként itt helyezték el Veres Pálné Beniczky Hermin szobrát, Kiss György alkotását. A Deák tér felőli részen még ebben az évben felállították a Stróbl által készített Semmelweis Ignác-szobrot is. A két elemre redukált szoborprogram miatt végül a térnek egy részét át kellett tervezni. 1907-ben a Kioszk átalakításával a téren kapott helyet a Nemzeti Szalon kiállítóterme is. Noha a tér átalakításának gondolata ekkor is felmerült, ahhoz a Közmunkatanács nem járult hozzá. 1913-ban az itt felépíteni szándékozott Központi Városháza tervezése kapcsán az Erzsébet tér áttervezése ismét napirendre került - ezek a tervezetek azonban nem valósultak meg. A park emlékművekkel történő gazdagítására irányuló szándék ismét Hirschfeldnek a hazafias nevelést a nyilvános zöldfelületek feladatának tartó gondolatát idézi, amely a Millennium idején Magyarországon különleges jelentőséggel bírt. Ám a polgárosodás folyamatának lenyomataként a történelem hősi szereplői helyett egyre inkább a polgári erényeket képviselő, megszemélyesítő neves emberek emlékművei kerültek előtérbe, mint ahogyan a 19. század végére a közparkok is a polgári büszkeség megtestesítői - saját pénzből épített, mindenki számára használható kertek - lettek.207 A budapesti Erzsébet tér szobrászati programjának párhuzamaként említhető a liverpooli Sefton Park pálmaházának díszítése, ahol a természettudományok nagyjainak, Darwinnak, Pasteurnek, Le Nőtre-nak és Linnének a szobrai mellett a nagy felfedezőknek, Kolumbusz Kristófnak, Cook kapitánynak, Tengerész Henriknek és Mercatornak állítottak emléket. Az 1890-es években a piacterek parkosítása új lendületet kapott. 1891-ben Lechner Lajos, Kammermayer Károly és Czigler Győző jelentései és emlékiratai alapján mind a főváros Törvényhatósági Bizottságának közgyűlése mind a Fővárosi Közmunkák Tanácsa elfogadta a közterületi piacok megszüntetésére és a fedett vásárcsarnokok építésére vonatkozó tervet.208 Eszerint a csarnokokat a meglévő piacterek környékén, térfalba építetten kellett létesíteni, ami lehetővé tette, hogy a korábbi piactereket fásított közterekké alakítsák. 1891 májusában döntött a Fővárosi Törvényhatósági Bizottság a vásárcsarnok-rendszer létrehozásáról, amelynek keretén belül egy központi és hét fiókcsarnok építését javasolták. Az öt pesti mellett két budai csarnok építését is tanácsolták, az egyiket az Erzsébet híd budai hídfőjéhez, a Döbrentei térre szánták, ez azonban nem valósult meg. A másik budai csarnok a mai Batthyány téren készült el, azonban csak jóval később, ezzel szemben az öt pesti csarnok mindegyike a javaslattétel után nem sokkal felépült. A Központi Vásárcsarnok tervezését nemzetközi tervpályázat előzte meg, végül Pecz Samu tervei szerint épült meg 1894 és 1897 között. Szinte ugyanekkor, 1894 és 1896 között készült a négy pesti kerületi fiókcsarnok is, amelyeknek tervezését viszont nem előzte meg tervpályázat. A Hunyadi téri és a Hold utcai Czigler Győző műve, a Rákóczi téren és az István (később Klauzál) téren állót a Fővárosi Mérnöki Hivatal munkatársai tervezték. Először a Fővám tér parkosítása indult el 1898-ban, a korábbi baromfipiac helyén. A teret a híd feljárójának szintjéig feltöltötték, és megtervezték fásítását is.209 A teret a Ferenc József tér mintájára angol 73 Semmelweis Ignác szobra az Erzsébet téren. Stróbl Alajos műve, képeslap, 1912 előtt / Magántulajdon
