Csepely-Knorr Luca: Budapest közparképítészetének története a kiegyezéstől a első világháborúig (Budapest, 2016)
Közparktervezés Budapesten a 19. század második felében
Egykori piacterek helyén létesített parkok „...külvárosok minden meglévő s tervezett piacai szintén oly módon volnának sétányokká átváltoztatva, mi által nem egy elhagyatott hely széppé, élénkké, keresetté varázsoltatnék át.”199 A piacterek Budapest fejlődésében meghatározó szerepet töltöttek és töltenek be ma is. Jelentőségüket növeli, hogy ezek a területek még a sűrű beépítések ellenére is - éppen az élelmiszerellátásban betöltött jelentős funkciójuk miatt - beépítetlenek maradhattak. A korábban temetőként, majd vásártérként szolgáló Erzsébet tér parkosítása már az 1850-es években elindult - ez volt a Széchenyi sétatér után az első zöldfelületté alakított pesti köztér. A leégett német színház helyett felállított ideiglenes faépület mellett 1853-ban kioszk épült a területen, amelyben fagylaltozó és tekézőterem kapott helyet.200 A tér a pesti városmag szinte egyetlen zöldfelületeként már ekkor sok látogatót vonzott. Az 1850-es évek második felében kedvelt sétatérré változott, amelyen katonazene is szórakoztatta az odalátogatókat. Zöldfelületeinek rendezésére id. Pecz Ármin 1856-ban készített tervet, amely emlékiratai szerint meg is valósult, munkáját azonban nem fizették ki.201 A park 1870-es évek eleji állapotáról - miután az elbontott épületek helyén Hauszmann Alajos tervei szerint már felépült a kioszk - egy felmérési terv ad képet. Az 1874-es ábrázolás a korszak kertépítészetének jellegzetes alkotását mutatja. A kioszkkal párhuzamos főtengelyre szerkesztve egy központi, igen díszes kialakítású, és két kisebb kör alakú virágágy látható. A park többi részét íves útvonalak tagolják, a négy bejárat közül kettőnél szobor elhelyezését javasolta a tervező. A Fuchs Emil főkertészsége alatt kiépülő park első állapota jó példája a magánparkokra jellemző formavilág közparkokba történő átültetésének. 1892-ben Reitlinger György városi kertész tervei szerint a tér fáit porcelán névtáblákkal jelölték meg, ami mutatja, hogy a külföldi példákhoz hasonlóan a budapesti parkokban is törekedtek a látogatók botanika ismereteinek gyarapítására. Az Erzsébet téri park sokáig a belső városrészek legnagyobb zöldfelülete maradt. Akorabeli folyóiratokban történetéhez igen gazdag forrásanyag található; ezek jellemzően az évről évre változó virágkiültetéseket mutatták be.202 A cikkek közül kerttörténeti szempontból különös jelentőséggel bírnak azok, amelyeket Ilsemann Keresztély főkertész írt saját virágágyterveinek bemutatásához.203 írásaiban a különleges virágok gyűjtésének szenvedélyét bírálta, s így új irányt adott a közparkok stilisztikai megoldásainak. A főkertész keményen kritizálta a sablonossá vált szőnyegkertészeti megoldásokat, különösen azt, hogy mindenütt ilyeneket létesítettek, függetlenül az éghajlati és talajadottságoktól. Bírálta, Erzsébet tér a kioszkkal. Klösz György felvétele, 1877 körül / BFL XV.19.d.l - 5/35 70
