Csepely-Knorr Luca: Budapest közparképítészetének története a kiegyezéstől a első világháborúig (Budapest, 2016)
Közparktervezés Budapesten a 19. század második felében
Kőzparktervezés Budapesten a 19. század második felében A 19. század első felében a közhasználatú zöldfelületek tárgyában Pest-Budán született jelentősebb tervezetek jórészt megvalósulatlanok maradtak. A meglévő közparkok és a kivitelezett városrendezési elképzelések - amelyek jellemzően nem fektettek túl nagy hangsúlyt a zöldfelületekre - meghatározták a város további fejlődését is. A kiegyezést, majd a városegyesítést követően a parkosítások kérdése azonban egyre inkább előtérbe került. A jelentős társadalmi változások, városrendezési akciók nagy hatással voltak a városi zöldfelületek, közparkok kialakítására, és az ezt megalapozó elméleti tevékenységre is. A zöldfelületek szerepe a városegyesítés körüli városrendezési tervekben és elképzelésekben „Akkor történt mindez, mikor [III.] Napóleon által indíttatva, a fővárosok emelése révén reményiették elérhetni az államok jövőjének biztosítását."142 Az 1867-es kiegyezés következtében a testvérvárosok, Buda és Pest fővárosi szerepe megerősödött, itt működött a kormány, az országgyűlés, valamint a minisztériumok is, ami a városrendezés és városfejlesztés elé új és sürgető feladatokat állított. A város a közegészségügyi infrastruktúra terén hatalmas lemaradásokkal küzdött, de szükség és igény mutatkozott az úthálózat jelentős bővítésére, valamint a fővároshoz méltó, a bécsivel összevethető városkép kialakítására is, amihez a parkok, középületek, emlékművek létesítésének kérdése kapcsolódott. Pest-Buda azonban hátrányos helyzetben volt más európai fővárosokhoz képest. Hiányoztak ugyanis a város körüli erődítések, amelyeknek lebontása után a felszabadult terület több európai székvárosban nagy szabad terek kialakítását tette lehetővé.143 Többek között erre az okra vezethető vissza, hogy a magyar fővárosban jóval kevesebb park és tér jöhetett létre, mint Bécsben vagy Berlinben. Budapest első átfogó városrendezési koncepciója Reitter Ferenc nevéhez fűződik, akinek 1869-es emlékirata meghatározta a következő évtizedek városfejlesztésének irányát.144 Reitter úgy vélte, hogy a város adottságaihoz leginkább a sugaras-gyűrűs útrendszer illeszkedik. Javaslatának a pesti oldal későbbiekben kialakított városszerkezetét megelőlegező eleme volt a hármas sétányút-rendszer, amelyben a hozzávetőleg a mai Kiskörút, illetve a Nagykörút vonalában haladó bulvárokhoz harmadikként az ún. Városligeti sétányút csatlakozott. Ez az Andrássy út előképének tekinthető sugárút a Lipótvárosi plébániatemplomtól vezetett volna a Ligetbe; belső részét Reitter a körutakhoz hasonlóan 18 öl, külső, négy fasorral szegélyezett szakaszát viszont 24 öl szélesre tervezte.145 Programjában a sugár irányú utak jelentős részét a városba bevezető országutak nyomvonalán alakította ki. A Nagykörút vonala már Reitternek egy 1862-ben megfogalmazott és 1865-ben nyomtatásban is közzétett tervezetében is megjelent: a belső városrészt körülölelő, az árvízvédelmen kívül elsődlegesen az áruszállítást és a kereskedelmet szolgáló, hajózható csatorna nyomvonalaként. A reformkor és az 1848-as forradalom egyik jelentős szereplője, Táncsics Mihály 1864-ben még a börtönben írta, majd szabadulása után, 1867-ben adta ki Fővárosunk című röpiratát, amelyben többek között közlekedésfejlesztéssel, hajózható csatornák létesítésével és a Duna-partok kiépítésével is foglalkozott, a jó levegő érdekében pedig a városi zöldfelületekre is víziókat dolgozott ki. Reitteréhez képest utópisztikus, a zöldfelületek létesítése terén ennek megfelelően nagyvonalúbb koncepciójának legfontosabb eleme a város északi és déli részén egy-egy nagyméretű kikötő építése volt. A két kikötőt a városon keresztül vezető csatornákkal tervezte összekötni: a belső csatorna a Teréz-, a József- és a Ferencvároson keresztül haladt. A végig sétányokkal és zöldfelületekkel szegélyezett külső csatorna keletről határolta a várost, s a Városligeten átvezetve táplálta volna az ott lévő tavat: „Főleg pedig a várost keletről határzó külső csatorna partjai, s mellékei, mind gyalogok, mind lovagok és kocsik számára, egyik kikötőtől a másikig, oly nagyszerűen szép, tisztalégű sétánnyá varázsoltassanak, melynek párja majdan nem leende.”'46 Táncsics merész léptékű elképzelésének kiegészítéseként fásításokat is javasolt, az Üllői és a Váci útra, a budai Országúira (a mai Margit körút Széli Kálmán tér és Bem József utca közötti szakaszára), valamint a pesti és a budai Duna-partra is. Emellett erdőt telepített volna a lebontott újlaki lakóterületek, valamint az óbudai szőlők helyébe, előrevetítve ezzel a későbbi, egész Budapestet körülölelő zöldgyűrűk gondolatát.147 Az 1870. évi X. törvény rendelkezett a Fővárosi Közmunkák Tanácsának (FKT) felállításáról.148 Egy önálló városrendező hatóság létrehozása Andrássy Gyula miniszterelnök elképzelései között szerepelt, aki városfejlesztési elgondolásaiban Széchenyi példáját tartotta követendőnek, az ő rendezési elveit kívánta megvalósítani. Javaslatait azonban nagymértékben befolyásolta Reitter Ferenc emlékirata és Táncsics Mihály röpirata is.149A Pest, Buda és Óbuda egyesítését megelőzően létrehozott Tanács a városrendezés csúcsszerveként működött, feladatai közé tartozott a fővárosra, illetve az egyes városrészekre kiterjedő rendezési tervek elkészítése, valamint másodfokú hatóságként működött építési és építésrendészeti ügyekben.150 A szervezetet az 1855-ben létrehozott londoni Metropolitan Board ofWorks mintájára alakították ki.151 Bár a Fővárosi Közmunkák Tanácsa a Szépítő Bizottmány nyomdokaiba lépett, nyilvánvalóvá vált a két szervezet feladatköre és jellege közötti alapvető különbség: „Mily különböző két név: Szépítő Bizottság és Közmunkatanács. A két kor különbsége magyarázza. Szépítő Bizottság: a német romantikából fakadt név. Közmunkatanács: a reális angol időkbőlZ152 Andrássy Gyula után szokásjogon a Tanács elnöke a mindenkori miniszterelnök lett, a hatóság alelnökét és kilenc tagját pedig a kormány nevezte ki, hat tagot Pest város, hármat pedig Buda képviseletében. Mellettük tanácskozási joggal rendelkezett Buda és Pest városi tanácsának egy-egy tagja, valamint a két város főmérnöke és középítési bizottságaik két-két tagja, továbbá szakértők is. A 1873. évi városegyesítés után a középítési bizottsági tagok helyett Budapest Székesfőváros Középítési Bizottmányának négy tagja kapott tanácskozási jogkört, ugyanígy a korábbi városi főmérnökök helyett a főváros főmérnöke, majd középítési igazgatója. Az FKT 1870-1871 fordulóján írta ki az első nemzetközi pályázatot Budapest általános beosztási és rendezési tervére. A pályázat kiírása mellé a Tanács mellékelte sajátjavaslatait, valamint a Pest város vezetősége által kidolgozott terveket is, ami a sugár- és körútrendszer kialakításának kérdésében megkötötte a pályázók kezét. A feladat 47
