Csepely-Knorr Luca: Budapest közparképítészetének története a kiegyezéstől a első világháborúig (Budapest, 2016)

Közparkok és közparktervezés a 19. század második felében

Square Montholon, Párizs 1863 / J-Ch. Adolphe Alphand: Les Promenades de Paris. Párizs, 1867-1873 / BME-OMIKK

Az egész várost behálózó park- és zöldfelületi rendszer nagyvonalú elgondolásának eredményeképpen mindenhol megjelentek a zöld szigetek, amelyeknek kialakítása - a városrendezés több más eleméhez hasonlóan - hierarchikus rendszert követett. Ennek csúcsán a korábban királyi tulajdonban lévő két nagy erdő, a Bois de Boulogne és a Bois de Vincennes áll, az előbbi a nyugati, az utóbbi a keleti városrész igényeinek kiszolgálására. A következő lépcsőfokot a városszerkezetbe illeszkedő parkok, a Monceau, a Montsouris és a Buttes-Chaumont park alkotta. A kisebb zöldfelületek közé tartoztak a korábban már említett, londoni

mintára létrehozott terek, amelyekpo/gari zöld szalonokként szolgáltak. A hierarchia három különböző szintjén álló parkokat az utcai fasorok kötötték össze, amelyeket minden húsz méternél szélesebb út mentén telepítettek. A párizsi zöldfelületi rendszer egységes megjelenéséhez a Gabriel Davioud által tervezett utcabútorok is hozzájárultak.

38