Csepely-Knorr Luca: Budapest közparképítészetének története a kiegyezéstől a első világháborúig (Budapest, 2016)
Közparkok és közparktervezés a 19. század második felében
A park eszmei tartalmát tekintette a legnagyobb újdonságnak, hiszen Amerikában ekkoriban a park az „óvilág arisztokratikus dekadenciáját" jelentette, s ehhez képest a Birkenhead Park nyitottsága, demokratikus jellege lenyűgözte Olmstedet.108 Ahogyan publikációjában írta: „A legszegényebb brit földműves is olyan szabadon használhatja minden részletét, mint a brit királynő."109 Ez az élmény határozta meg tervezési elveit és a közpark fogalmáról alkotott elképzelését. Olmsted és partnere, Calvert Vaux terveinek legfőbb törekvése lett, hogy rekreációs és szórakozási lehetőséget biztosítsanak minden társadalmi csoportnak."0 Paxton Birkenhead Parkjának nemcsak eszmei tartalma, hanem formai és építészeti megoldásai is példaadóvá váltak. Az 1857-ben tervezett New York-i Central Parknál a multifunkcionalitás gondolatán és gyakorlatán kívül Olmsted a brit parkok közül először itt alkalmazott elválasztott útrendszer megoldását is átvette.111 A Central Parkról készített különféle ábrázolások egész Európában elterjedtek, és közrejátszottak abban, hogy az a világon mindenütt a közparkok egyik legjelentősebb mintaképévé váljon.112 Az európai közparképítészet szempontjából másik meghatározó példa Párizs Eugène Haussmann prefektus által irányított átépítése volt. Haussmann a város átgondolt és racionális úthálózatához kapcsolódóan parkok és egyéb zöldfelületek átfogó rendszerét is létrehozta. A régi parkok átalakítása mellett újakat is terveztetett, ezeket a zöld szigeteket pedig széles, jelentős zöldfelületekkel rendelkező boulevard-okkal kötötte össze. Huszonnégy parkosított teret is létesítettek a londoni square-ek mintájára - a mintakép megválasztását vélhetően az is befolyásolta, hogy a megbízó, III. Napóleon az 1840-es években a brit fővárosban töltötte száműzetését. A Párizsban kialakított zöldfelületek azonban a használat szempontjából nem követték előképeiket, mivel Napóleon a demokratikus zöldpolitikában is felül akarta múlni a brit fővárost. A londoni zárt square-ekkel szemben a párizsiak Haussmann elképzelései szerint „minden családnak, minden gyermeknek, gazdagnak és szegénynek egyaránt nyitva kellett, hogy álljanak".113 Haussmann Párizsban elért eredményei közül az összefüggő zöldfelületi rendszerre volt legbüszkébb.114 Noha a jellemzően kicsiny parkosított tereket, az így született miniatűr angolkerteket később sok kritika érte, rendszerben való létesítésük igen nagy előrelépésnek bizonyult. 1854-ben, Haussmann-nak a párizsi városrendezéssel való megbízatása utáni esztendőben alakult meg a Service des Promenades et Plantations de Paris, amelynek Jean-Charles-Adolphe Alphand lett a vezetője, ettől kezdve a párizsi parkok koncepciójának és megjelenésének kialakítása kettejük elképzelései szerint zajlott.115 Az átalakított Bois de Boulogne, Párizs, 18S2-18S8 / J-Ch. Adolphe Alphand: Les Promenades de Paris. Párizs, 1867-1873 / BME-OMIKK 36
