Csepely-Knorr Luca: Budapest közparképítészetének története a kiegyezéstől a első világháborúig (Budapest, 2016)
Közparkok és közparktervezés a 19. század második felében
John Claudius Loudon: A Derby Arborétum terve, 1840 / Loudon, J. C.: The Derby Arboretum. London, 1840. p. 75. / UL Sydney Jones Library John Nash 1811-ben kezdte el a Regent’s Park tervének aktualizálását, miután a törvény lehetővé tette a park létesítését. Nash rendelkezett tapasztalatokkal a zöldfelületi tervezés terén, hiszen korábban munkakapcsolatban állt a már említett Humphrey Reptonnal. A geometrikus építészeti elemek, mint például a körök és félkörök - Repton műveihez hasonlóan - jellegzetes elemei Nash terveinek is. Ezeknek a geometriai elemeknek a használatára példa a déli bejáratnál elkészült square és az azt lezáró, félköríves crescent, amelyek a parkot az újonnan elkészült Regent Streettel kapcsolták össze. Nash a parkot az újonnan kiépített elegáns útvonal végső, pompás lezárásának szánta. Tervei szerint a Regent Street kötötte össze a városközpontban lévő, megújított St. James’s Parkot az új Regent’s Parkkal.89 A londoni square-ek és crescentek, valamint kapcsolatuk a nagy parkokkal és a sűrűn beépített városrészek kisebb zöldfelületeivel témánk szempontjából különleges jelentőségűek, hiszen ezek miatt a városépítészeti elemek miatt jártak az angolok a szabadtértervezés szempontjából a kontinentális városok előtt.90 A Regent Street azért is jelentős alkotás, mert az első kísérlet volt két városi parknak a sűrűn beépített városrészeken keresztül való összekapcsolására. A Regent’s Parkot érintő erőteljes kritika nagymértékben segítette a közparktervezés elméletének fejlődését. Már az 1812-ben megkezdett építéskor is igen sok támadás érte a tervezőt, például kárhoztatva, hogy a park valójában csak a környező épületek lakói számára nyitott, hogy nincs olyan bejárata, amely London szegények lakta negyedeivel kapcsolná össze, valamint, hogy a gyalogosoknak nem tartalmaz berendezési tárgyakat.91 Peter Joseph Lenné már 1822-ben - porosz királyi ösztöndíjjal Angliában járva - bírálta a fölkeresett londoni közparkokat. A kontinens nyilvánosság számára megnyitott közparkjainak liberalizmusát az angol parkok exkluzivitásával állította szembe. Kritizálta a kerítéseket, amelyek mind a londoni square-ek, mind a Regent’s Park esetében korlátozták a használatot, és hiányolta a parkok funkcionális sokféleségét is. Véleménye szerint az angol parkok inkább a „vadállomány táplálását szolgálták", és inkább „marhatartásra, semmint az emberek örömére" létesültek.92 Ha valaki a Regent’s Parkot élvezni akarta, kocsival vagy lóháton kellett érkeznie, hiszen a gyalogosok számára sem padok, sem árnyékolók nem készültek.93 Lenné angliai tapasztalatainak felhasználásával tervezte a korábban már említett magdeburgi népkertet. Szerepe - az általa tervezett közparkok hatása mellett - azért is kiemelkedően fontos, mert 1823-ban porosz királyi kertészeti igazgatóként ő készítette el Berlin korábban már említett rendezési tervét.94 Erőteljes kritikájának és magdeburgi népkertjének hatása nemcsak a kontinensen volt jelentős, visszaáramlott Nagy-Britanniába is, és tervei nemzetközi dialógust indítottak a közparkok tervezéselméletének kérdéséről. A finanszírozási megoldás - amely szerint a majdani park növeli a környező telkek és épületek értékét, így az azok eladásából származó pénz fedezi a parképítés költségeit - ugyanakkor mind Angliában, mind Európa más városaiban meghatározó maradt. Az értékemelő városi beruházásnak tekintett park gondolata a közparkok története során még sokszor visszatért. A 19. századi brit közparktervezés fejlődésében két tervező teoretikus játszott kiemelkedő szerepet: John Claudius Loudon és az Egyesült Államokon keresztül a német elméletekre is hatást gyakorló Sir Joseph 30
