Csepely-Knorr Luca: Budapest közparképítészetének története a kiegyezéstől a első világháborúig (Budapest, 2016)
Közparkok és közparktervezés a 19. század második felében
A magyar közparktervezés stilisztikai előképei A korszak kertépítészetét több stílusirányzat határozta meg. Jellegzetes a historizmus és az eklektika megjelenése, ugyanakkor Stirlingjános és Sisajózsef a szecesszió hatását is kimutatta.73 Az előbbihez tartozik a reneszánsz és a barokk egyes omamenseinek átvétele és ötvözése a romantikus tájképi kert elemeivel, valamint a geometrikus elemek újrafelfedezése és használata. Ez utóbbi tendencia az angol tájképi kertekben már a század első felében megjelent - többek között Humphrey Repton, valamint Sir Charles Barry és William Andrews Nesfield munkáiban.74 Repton a korszak legsikeresebb alkotója volt, nevéhez kötődik a tájkertészet kifejezés első alkalmazása is.75 Terveiben - a korábbi tájképi kertek gyakorlatától eltérően - az egyes kertrészek feladatának megfelelően újra elkezdte használni a geometrikus, formális elemeket. Repton alapelvei - a hasznosság, a kényelem, a rend és a szimmetria - a vitruviusi építészetelméletből származtak.76 A Barry által itáliainak nevezett kertekre a reneszánsz formavilága hatott, Nesfield parterre-terveiben viszont a 17. századi francia kertek formavilága került új kontextusba. Ezek a szabályos elemek fokozatosan elterjedtek a közparkokban is. A sydenhami Crystal Palace Park karakteres teraszainak és lépcsőinek kialakításakor - amelyek az eredetileg a Hyde Parkban felépített és onnan áttelepített Kristálypalota környezetét voltak hivatva hangsúlyozni - az angol közparktervezés egyik meghatározó egyénisége, Sir Joseph Paxton szintén a reneszánsz elveire hivatkozott.77 Paxton és követői hatására a század második felében Angliában a közparkokban ezek a geometrikus elemek egyre hangsúlyosabb szerepet kaptak. Nesfield londoni munkái - mint például a Kew Gardens királyi botanikus kertje, a Royal Horticultural Society kertje vagy a Regents Park részeként elkészülő Avenue Gardens - szintén a közparkok kontextusába helyezték ezt a stilisztikai változást. Nesfield új megnevezéssel is illette a magánkertektől a köz számára készülő alkotások felé nyitó szakmát: ő használta először a tájépítészet kifejezést.78 A németországi parktervezésben a historizmus a korábban már említett Peter Joseph Lenné és tanítványa, Gustav Meyer nevéhez kötődik.79 Meyer könyve, az először 1860-ban megjelent Lehrbuch der schönen Gartenkunst a maga és Lenné kertművészeti elveinek összegzése. Historizálásának jellemző vonása, hogy többek között fiktív stílusú görög vagy gótikus kertek mintaterveit is közölte. Kertjeiben ezek a geometrikus részletek egyre nagyobb számban jelentek meg, háttérbe szorítva, átalakítva az ideális tájképet és a festői képhatásokra törekvő kompozíciókat.80 Meyer stilisztikai megoldásai megjelentek berlini közparkterveiben, ezzel formai példát is nyújtva a budapesti parkoknak. „Longford-féle” szőnyegágy alaprajza / A Kert, 1897. p. 405. ADT Meghatározó jelenség, hogy az egzotikus, távol-keleti műtárgyakkal egyetemben az egzotikus növények is megjelentek Európa közterein, ennek eredményeképp, Rapaics Raymund szavaival élve, a parkok egyre inkább honosítókertekké alakultak, a növények gyűjtése vált meghatározó tervezési elvvé.81 A korszakot éppen ezért sokszor a gyűjteményes kertek korszakának is nevezik, amelyre jellemző az egzotikus, nemesített virágok erőteljes használata, valamint a pálmák folyamatosan terjedő divatja is. Ezek a virágkülönlegességek jelentek meg a köztereken is kedvelt és gyakran használt szőnyegágyakban is, amelyeknek elterjedését Gerhard Richter Hermann von Pückler Muskau herceg - Széchenyi kapcsán már említett - Andeutungen über Landschaftsgärtnerei című könyvéhez köti.82 Pückler eredeti elképzelése szerint a szőnyegágyak teremtettek volna kapcsolatot az épület körüli geometrikus részletek és a távolabbi tájképies kertrészek között. Ez a megoldás gyorsan elterjedt mind a városi tereken, mind a parkokban és csakhamar uralkodóvá is vált, sokszor a terek-parkok más elemeinek rovására. Ehhez kapcsolódóan Stirlingjános és Sisajózsef is a kertművészetben a szecesszió megjelenésének tartja a különleges, természetben ritkán előforduló színek, mint például a lila használatát, valamint a növényekből kialakított rafinált formákat.83 A színes ornamentika Sisajózsef meglátása szerint az épületeken megjelenő polikrómiával is párhuzamba állítható. A kertművészetnek a köz felé fordulása, a nyilvános zöldfelületek iránti megnövekedett figyelem és a tervezéselmélet fejlődése Magyarországon a 19. század végére tette lehetővé, hogy egy-egy korábbi előremutató elgondolás - mint például Széchenyié vagy Nebbiené - után, a külföldi példák adaptálása, elemzése révén mintaértékű, komplex nyilvános kertek jöjjenek létre. Azonban a századforduló idején, amikor Magyarországon megindult a közparktervezés elméletének fejlődése, és egyre több ilyen tárgyú publikáció jelent meg, az elméletírás Európában - a Hirschfeld munkája óta eltelt egy évszázados, a kontinens országaiban különféle irányokba tartó fejlődésnek köszönhetően - már sokrétű, szerteágazó, összetett szemléletű volt. „Modern szőnyegágy" / Kertészeti Lapok, 1890. p. 91. / ADT „Modern szőnyegágy’’ / Kertészeti Lapok, 1890. p. 93. / ADT 28
