Csepely-Knorr Luca: Budapest közparképítészetének története a kiegyezéstől a első világháborúig (Budapest, 2016)
Előzmények - Pest-Buda városfejlődése és zöldfelületei a városegyesítés előtt
Belváros fák nélkül - József nádor, Hild János és a Szépítő Bizottmány „Általában igen különös jelenség volt az, hogy József nádor, a Városligetnek, a Margitszigetnek, az alcsuthi nagyszerű ültetvényeknek megalkotója, a kiváló kertész, a városban ültetendő minden egyes fának vagy bokornak esküdt ellensége vala. Mindig ezt mondá: »Die Bäume gehören nicht in die Stadt. « ”37 József nádor 1801 novemberében terjesztette fel terveit a királyhoz „Pest szépítése tárgyában”. I. Ferenc 1804. november 16-án olyan elképzelés benyújtását kérte, mely megjelöli a városszabályozás legsürgetőbb teendőit. Pest városa ekkor Hild Jánost bízta meg a szabályozási tervek elkészítésével.38 Hild tervének alapja az 1791-ben készített Schilson-féle szabályozási terv volt, amely már meghatározta a mai Bajcsy-Zsilinszky út és az Erzsébet tér helyét is.39 A Hild János által 1805-re elkészített szabályozási terv egészen az 1870-es évekig alapja lett minden városrendezési tevékenységnek. Tervét az akkori város belterületére készítette, amelynek határai nyugatról a Duna, északról a mai Szent István parktól a Ferdinánd térig terjedő terület, keletről a Rottenbiller utca - Fiumei út - Orczy út vonala, délről pedig a Haller utca voltak. Három részre osztotta a tervet, külön készített szabályozást a régi városra (a régi Belváros területére a városfalakig), az új városra (a mai Lipótváros területére), valamint a külvárosra (a többi városrészre a Belvárostól délre és keletre).40 Az 1808-ban felállított Szépítő Bizottság (Bizottmány) megalakulásakor a királyi biztosként működő József nádor Hild Szépítési tervét megvalósítandó programként kezelte. A Bizottmány gyakorlati rendezési tevékenységének legjelentősebb részét a telekfelosztások, telekparcellázások, valamint ezeknek a területeknek új utakkal való feltárása tette ki. A főbb útvonalakat Hild terve határozta meg. Emellett feladata volt a tervezett beruházások esztétikai megjelenésének ellenőrzése, az egységes városkép kialakítása is.41 Hild terveiben nemigen lazította fel a sűrű beépítést, csak a legszükségesebb mértékben javasolt kiigazításokat. Az eredeti városmag legjelentősebb nyilvános zöldfelületét, a botanikus kertet a Józsefvárosba helyezte át, így a régi Belváros egyetlen nagyobb zöldfelülete a Károlyi grófok magántulajdonú palotakertje maradt.42 A botanikus kert területét felparcellázásra javasolta. Tervében csak három kisebb tér szerepelt: a József tér - amely napjainkban Hild nagy pártfogója, József nádor szobrának ad helyet -, a mai Vörösmarty tér, valamint a szervita templom és kolostor elbontása révén az Invalidus-palota homlokzata előtt kialakítani kívánt, meg nem valósult tér. Beépítésre javasolta ugyanakkor a mai Szervita teret. A régi Belvároshoz legközelebb - de már a Váci kapun kívül, a Lipótváros területén - fekvő, nagy szabad tér a mai Erzsébet tér volt, amely a szabályozási terven Újvásártér néven szerepelt. Ide a vásárok idejére bódékiosztást is terveztek, fákkal azonban - a többi térhez hasonlóan - itt sem számoltak. A régi városmagon belül egyedül a Duna-korzó északi részének fásítása jelent meg. A Duna-parti sétány kialakítása ugyanakkor igen nagyvonalú: Hild terveiben hatsoros fasor szerepelt. A mai Széchenyi István tér a Szépítési tervben a mainál kisebb méretben szerepelt. Tereket és fásított utakat Hild csak a régi városmagon kívülre tervezett, ezek közé tartozott az Üllői út és a belső Váci út (mai Bajcsy-Zsilinszky út) fásítása, valamint a Kálvin tér kialakítása. Terveiben szerepelt először a mai Kálvária tér és Teleki tér körvonala. A szabályozási tervnek zöldfelületek szempontjából további hiányossága, hogy a városfalak lebontása után felszabaduló üres területeken nem számolt olyan gyűrűs zöldfelületi rendszer létesítésének lehetőségével sem, amilyen a 19. században sok más európai város, többek közt Krakkó, Köln, Frankfurt am Main vagy Bécs városfala és védelmi öve helyén valósult meg. Budapest két, a mai napig meghatározó jelentőségű közparkja ugyanakkor szintén József nádor személyéhez köthető, s bizonyítékot szolgáltat a nádor személyiségének „kiváló kertész” oldalára is. Ez a két park a Margitsziget és a Városliget. A Margitsziget 1790-től 1810-ig bérleményként volt József nádor családjának tulajdonában, utána királyi adományként lett az övé.43 A sziget parkká alakítását 1790 és 1795 között bátyja és elődje a nádorságban, Sándor Lipót főherceg kezdte meg, 1808-tól kezdve 1844-ben bekövetkezett haláláig pedig József nádor folytatta az építést, Tost Károly főkertész segítségével. A sziget központja a nádor nyaralója volt, egyszintes, erkélyes épület. A parkosítás során majort, tehénistállókat, szőlőültetvényeket is kialakítottak. Az 1838-as jeges árvíz az addigi növényállomány nagy részét elpusztította, ekkor újra parkosították, s ekkor kerültek elő a domonkos templom és kolostor maradványai is, melyeket a továbbiakban a kert kompozíciós elemeként vontak be a kialakításba. A sziget nyitva állt a nagyközönség előtt, belépőjeggyel lehetett látogatni. A nádor halála és az 1848-as szabadságharc után a sziget sokáig gondozatlan maradt, második fénykorát csak 1867 után élte, amikor már a nádor fia, József főherceg tulajdonába került. A Városliget kialakítására - amely a 19. század nagy közparkjai közül az egyik legkorábbi - már a század fordulóján születtek elképzelések.44 Először 1785-ben, II. József erdőtörvénye értelmében kezdték fásítani a területet. Boráros János, a város bírája, 1794-ben javasolta az akkor már Újvároserdő néven ismert terület környékén közpark kialakítását, és ugyancsak az ő javaslatára épült itt 1795-ben vendéglő. A város végül 1813-ban pályázatot írt ki a Városliget közparkká alakításának tervére, amelyet Heinrich Nebbien nyert meg. Nebbien 1816-ban nyújtotta be pályázati anyagának végleges változatát, amelyben részletes leírást adott az egyes tervezett épületekről, kertrészletekről. Saját megnevezése szerint népkertet tervezett, kifejtve, hogy a korábban épült nagy városi parkok - mint például a Hyde Park Londonban vagy a párizsi Bois de Boulogne - közül „egyik sem közvetlenül egy népnek a tulajdona és alkotása”.45 Tervében az addig létező egyenes utakat és fasorokat megszüntetve magas faültetésekkel vette körül az egész területet; az általa tervezett épületek révén pedig változatos funkciókat kívánt adni a Ligetnek. Nebbien intenciói szerint a Városliget alkalmassá válhatott pihenésre, találkozásra, tanításra, nevelésre, versenyekre és arra is, hogy a nemzet nagyjait és tetteiket megörökítő emlékműveket helyezzenek el benne. Nagyvonalú, reprezentatív klasszicista bejáratot tervezett a parkhoz, amelynek nyilvánvaló előképe a Brandenburgi kapu volt. Leírásában hangsúlyozta, mennyire egyedülálló, hogy nem uralkodó építtette a parkot, hanem a nép, és az is használja. Tervezett szabadtéri színházat, historizáló stílusú majorságot valódi mezőgazdasági funkciókkal; a mocsár helyére, a már meglévő szigetek köré pedig tavat szánt. Nebbien elképzelése a parklétesítés anyagi fedezetére és tulajdonjogára, valamint a Városligetbe tervezett funkciókra és elemekre vonatkozó gondolatai egyaránt rendkívül előremutatók voltak. Igen sok tekintetben Hirschfeld korábban már ismertetett elméletére támaszkodott, többször hivatkozott rá és idézett is tőle. Kiemelkedik ezek közül a nemzeti panteonként elképzelt városi közpark gondolata, amely mind Hirschfeldnél, mind Nebbiennél alapvető elképzelés. Emellett a sokféle funkció olyan komplex tervezési programmal ruházta fel a Városligetet, amely csak jóval később, a 19. század legvégén jelent meg újra a tervezési elméletekben. Előző oldalon: Hild János: Pest város szabályozási és szépítési terve, részlet, 1808 / MNL-OL S 70 No. 129/2 19
