Csepely-Knorr Luca: Budapest közparképítészetének története a kiegyezéstől a első világháborúig (Budapest, 2016)
Közparktervezés Budapesten a 19. század második felében
A dualizmus korának újonnan tervezett nagy parkjai A századforduló két legjelentősebb és legtöbbet tárgyalt zöldfelületi beruházása a Gellérthegy és a Népliget parkosítása volt. A nagyobb méretű parkok közül a Városliget mint a legismertebb és leglátogatottabb közpark egyre kevésbé tudta kielégíteni a városlakók igényeit. Ezt fokozta a kiállítások sorának idetelepítése, valamint a fokozatos funkcióbővítésekből fakadó átépítések, átalakítások. Emiatt már egészen korán, az 1860-as években felmerült egy új városi park létesítésének szükségessége, azonban a megvalósítás az 1890-es évekig váratott magára. Ekkor először a Népliget első, majd második üteme épült meg, az 1900-as évek elején pedig a Gellérthegy parkosítása is megindult. A tervezéselmélet szempontjából ez a két park tekinthető a korszak legkomplexebb alkotásának. Elemzésükön keresztül jól vizsgálható a századfordulóra kialakult összetett tervezéselméleti háttér, nemzetközi párhuzamaik és előképeik ismertetése pedig lehetővé teszi a budapesti közparktervezés helyének európai viszonylatban való meghatározását. A Népliget tervezéstörténete „Európa egyik legnagyobb és legszebb közkertje. Dendrológiai szempontból értékes fái között rengeteg olyan fordul elő, amely máshol nem található.’’286 A Népliget kialakításának és rendezésének kérdése mind a szakmai folyóiratokat, mind a napi sajtót igen hosszú ideig foglalkoztatta, a korszak egyik legnagyobb zöldfelületi beruházásaként nagy publicitás övezte a létesítés egyes fázisait.287 A park fejlődése, bővítése, átalakításai és az ezt dokumentáló leírások arról tanúskodnak, hogy alkotói a legújabb nemzetközi áramlatoknak és a társadalmi igényeknek megfelelően építették meg. Létesítése úttörő kezdeményezés, a szomszédos Tisztviselőtelep lakóin kívül elsődlegesen az ún. „alsóbb néposztályoknak”, a munkás és kispolgári rétegeknek szánták, az ő igényeinek megfelelően tervezték. Európában korábban csak a Bois de Vincennes létesült hasonló elképzeléssel, az Osztrák-Magyar Monarchia első ilyen célú zöldfelületeként a Népliget épült meg, amelyet a párizsi parkkal ellentétben nem korábbi királyi vadászterületen hoztak létre. A területet IV. Béla adományozta Pest városának, 1244-ben, Kéwer (Kőbánya) részeként. 1703-ban I. Lipót kiváltságlevele megerősítette a város tulajdonjogát. Az 1863-as térképek Städtische Acker Gründe néven, azaz városi szántóföldként említik.288 A terület homokos lévén, mezőgazdasági szempontból értéktelen volt, így elidegenítésére nem került sor. 1855-ben a futóhomok megkötése céljából akácossal fásították, azonban a fák nagy része a kedvezőtlen körülmények miatt kipusztult. A kiegyezés után a környéken nagyarányú gyárépítések indultak, amelyekhez a homokot a területen bányászták.289 A mai Népliget ezeknek a felhagyott homokbányáknak a területén, két ütemben épült meg, Ilsemann Keresztély tervei szerint. Az első ütemben a mai Vajda Péter utcáig készült el a park, majd körülbelül tíz évvel később teljes kiterjedésében. A Népliget létesítése legkorábbi előzményének az 1847-ben alapított Pest-kőbányai liget-részvénytársaság tekinthető, amely a Városligethez hasonló mulatókért létrehozását tervezete Kőbányán. A társaság egy 42 hold nagyságú, a város által erre a célra átengedett területet be is fásított. Még ebben az évben Feszi Frigyessel vendéglőt terveztettek, amely tornáccal és kiülő-teraszokkal körbevett, középrésze felett fedett kilátóval kialakított épület volt.290 Megépültéről nincs adat, a vállalkozás pedig sikertelennek bizonyult. Másik előzményként említendő a Kültelki és Ültetvényi Bizottmány, amelynek megalapítását a városi tanács rendelte el 1866 novemberében. Ennek a rendeletnek megszületése Illencfalvi Sárkány József földbirtokos elképzeléseinek köszönhető, aki indítványában a külső városrészekben Feszi Frigyes: Vendéglő terve a kőbányai parkba, 1847 / BTM Metszettár Előző oldalon: id. Pecz Ármin: A pesti Népkert terve, 1868 / BFL XV.16.b.226/99 109
